A csend nélküli világ – Lukáts Andor sorskérdései
Lukáts Andor a hazai színházi és filmes szakma egyik legsokoldalúbb alakja, több fotókiállítása is nyílt már, árnyékképeket készített kortárs magyar írókról és költőkről. Kezdeményezte, hogy minden évben legyen egy óra, amikor elnémul a világ, Nevéhez fűződik a csend üvegszobra is, a négy és fél méteres alkotást New Yorkban, az ENSZ Palotában állították volna ki. Legutóbb pedig a Műcsarnokban Sorskérdések című videóinstallációját láthatta a közönség, amelyben hétköznapi emberek rövid videóportréit mutatta be.
Lukáts Andor nem végzett színművészeti főiskolát, de az a huszonkét év, amit a legendás Kaposvári társulatban töltött el, a diplománál is sokkal többet ér. A cikkben arról is beszél, hogy mi lehetett a „kaposvári jelenség” titka, s hogyan viszonyult a kádári kultúrpolitika az élesen társadalomkritikus előadásaikhoz.
A művész azt mondja, ő akkoriban folyamatos lázadásban élt, proletár düh hajtotta. Viszont szerinte ma Magyarországon sokkal rosszabb a helyzet, mint a hetvenes-nyolcvanas években volt. Pedig utálta azt a rendszert is, és egy percig nem kívánja vissza a szocialista rendőrállamot. Ám a jelenlegi hatalom tudatos és cinikus módszerekkel tűnteti el a közpénzt, és soha nem volt ekkora a szegénység. Az ország szellemi pusztítása, a kultúra szétverése sem volt soha ilyen mértékű. Kádárék rühellték a politikai tabukat döngető kaposvári színházat, de nem tették tönkre, nem vonták meg a támogatását. Ma a rendszerkritikus műhelyeket egy tollvonással lehet anyagilag lenullázni.
Lukáts AndorAndornak egész ötlettára van arra, miként lehetne látványos ellenzéki demonstrációkat szervezni. El is mondta az egyiket a Hallgatói Hálózat valamelyik vezetőjének. Mivel épp kemény tél közeledett, azt javasolta, kérjenek fel szobrászokat, akik elkészíthetnék az Orbán-kormány életnagyságú jégszobrát. És aztán végignézhetnénk, miként olvad el az egész. A jeges hatalomból nem maradna más csak egy zavaros, koszos tócsa.
És, hogy mi Lukáts Andor sorskérdése? Mi az, ami leginkább foglalkoztatja őt? Azt kérdezné tőlünk: meddig tűrjük még, hogy egy embertelen rendszerben éljünk, olyan társadalomban, ahonnan lassan eltűnik minden humánum.
A cikk teljes változatát a csütörtökön megjelent 168 Órában olvashatja!
