A Bourne-hagyaték
Kezdetben vala a pofon. Erre már rá lehetett építeni egy történetet. Aztán rendre modernizálódtunk földön, vízen, levegőben. Már nem volt elég a pof, a pisztoly, a puska. Mind vastagabb lett a jók és rosszak párharca, egyre több lett az eszköz, vadabb a szenvedély.
A mai tudományos akciófilmek hősei néhány bogyó bevétele után hegyet hágnak, lőtőt lépnek, s mint afféle modern turbó-Tarzanok ugrálnak szakadékba, és hajuk szála sem görbül. Le vannak győzve, meg vannak haladva a fizikai törvények, például a Newtoné. Nem érvényes már a gravitáció. Az akciófilmek terében – a forgatókönyvnek megfelelően – bármely alma képes fölesni bármely fára... (Bourne 1. törvénye.)
De persze nemcsak ettől, a tudomány revíziójától modern egy mai akciófilm, hanem attól, hogy meg van sózva-borsozva az aktuális technikával. Robotrepülő és farkasfalka egyaránt támadja a célpontot, szereplőink 21. századi tudósok, biokémikusok, virológusok, akik rendelésre „mesterséges emberi természetet állítanak elő”, erőt, egészséget adva az ügynököknek. Kitolva a fájdalomküszöböt hihetetlen magasságokba kék és zöld pirulákkal, valamint ügyes kis vírusoknak a szervezetbe juttatásával. (Heuréka!) Eközben megrázó értelmiségi szerepeket láthatunk. E filmben például a klinikai pszichológus hölgy pisztollyal jár, hiszen így – elvileg – egyszerűbb (el)bánni a betegekkel. Még ha maga is doktor meg kutató az illető. Na ja.
Szinte szánjuk az ideges és szomorú entellektüeleket a Cég központjában, akik hiábavaló terveket szőnek hőseink elpusztítására. (Nyilván nem olvasták el alaposan a szig. biz. forgatókönyvet.)
Aki látott már Bourne-filmet, a jelenlegit is el tudja képzelni, noha Matt Damon helyébe főszereplőként Jeremy Renner lépett, Paul Greengrass helyett pedig Tony Gilroy rendez. Ám Ludlum szelleme lebeg a vizek felett.
Aki viszont szédülős, az ne erre a filmre váltson jegyet, hanem a Kopár szigetre. Uff! Szóltam.
