Zágrábi kilátások

A szlovén parlament április elején egyhangúlag ratifikálta Horvátország csatlakozási megállapodását, így megszűnt az utolsó akadálya annak, hogy Zágráb július elsejével az Európai Unió tagjává váljon. Ljubljana majd egy évtizedig azért ellenezte a keleti szomszéd csatlakozását, mert határvitájuk volt a Piráni-öböl miatt. Ennek rendezése után még egy nyitott kérdés maradt: a volt Ljubljanai Bank horvát betéteseinek kártérítése. Jugoszlávia szétesése után ugyanis a szlovén bank, amelynek az egész országban működtek kirendeltségei, bezárta immár külföldre szakadt fiókjait, és nem fizette ki a betétesek pénzét. A horvát kormány kártalanította hoppon maradt állampolgárait, de perelte a jogutód Nova Ljubljanska Bankát. Az alku most úgy szól: Zágráb nem perel, és ennek fejében Szlovénia jóváhagyja a csatlakozást. A mintegy 180 millió euró sorsa ezzel még nem dőlt el, de a két fél a vita rendezését a Nemzetközi Fizetések Bankjára bízta.

A legújabb felmérések azt mutatják, hogy a horvátok többsége bizakodik az uniós tagság hasznában. A Nova TV nevű országos kereskedelmi csatorna részére készített elemzés szerint ha most tartanának népszavazást az ország uniós csatlakozásáról, akkor a horvátok 54 százaléka voksolna igennel, 37 százalék ellenezné a tagságot, 9 százalék pedig tartózkodna. Az országban tavaly januárban tartottak népszavazást az EU-ról, akkor kevesebb mint 50 százalékos részvétel mellett 66 százalék igennel válaszolt.

A mérséklődő „lelkesedés” mögött a súlyosbodó gazdasági és szociális válság áll. A foglalkoztatási adatok az utóbbi évtized legrosszabb mutatói: több mint 370 ezren számítanak munkanélkülinek (21,9 százalék, ezzel csak Görögország és Spanyolország áll a horvátok mögött). Idén januárban több mint 13 ezren vesztették el munkahelyüket. A 2008-as válság kitörése óta 150 ezer horvát maradt munka nélkül. Az infláció 5 százalékos, az Európai Bizottság 2013-ra 0,4 százalékos GDP-visszaesést prognosztizál, és talán jövőre lesz 1 százalékos növekedés. A középbal kormány 3 százalékkal kénytelen csökkenteni a közalkalmazottak számát, különben ismét külföldi kölcsönre szorulna. Tavaly decemberben a Standard & Poor’s a bóvli kategóriába minősítette le Horvátországot, a szociáldemokrata miniszterelnök, Zoran Milanović azonban visszautasította azokat a követeléseket, hogy az IMF-től kölcsönt vegyen fel.

A horvát társadalom másik rákfenéje a korrupció. A Transparency International 2012-es rangsora szerint az unióban csak Olaszországban rosszabb a helyzet.

E tekintetben a legtanulságosabb eset Ivo Sanader volt miniszterelnöké (2004–2009), akit tíz évre ítéltek korrupciós vádak alapján. A magyarországi hivatalos szervek ezen a téren nem mutattak túlságosan komoly együttműködési hajlamot, hiszen visszautasították a horvátok kérelmét, hogy Hernádi Zsoltot kihallgathassák a Mol–Ina megvesztegetési ügyben. A horvát média évekig tele volt Sanader féktelen költekezéseiről, ingatlanjairól, méregdrága óráiról és festményeiről szóló cikkekkel. Pedig a politikus a horvát mérsékelt jobboldal nagy reménysége volt, jó megjelenésű, tanult, nyelveket beszélő, jó tárgyaló hírében állt, ami egyáltalán nem jellemző a hágai törvényszéket csak halála miatt megúszó Franjo Tuđman alapította háborús Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) mindenkori vezetőire. Sanadernek sikerült is a nyíltan a szélsőjobbal paktáló HDZ-t megszelídíteni, európai párttá alakítania, és ő bonyolította le az EU-csatlakozási folyamat oroszlánrészét. Csak hát a pénz és a hatalom...

Sanader bukását követően egyik helyettese, Jadranka Kosor vette át a kormány és a HDZ vezetését. A választásokat azonban a korrupciós vádakkal terhelt jobboldal elvesztette, és a szociáldemokraták (SDP, Zoran Milanović) vezette balközép koalíció jutott hatalomra. Őket nemcsak a súlyos gazdasági és korrupciós válság várta, hanem személyi bonyodalmak is: Milanović legfontosabb koalíciós partnerét, Radimir Čačićot, a Horvát Néppárt (HNS) elnökét, miniszterelnök-helyettest Magyarországon börtönbüntetésre ítélték az M7-esen okozott baleset miatt. Helyét a párt alelnöke, az a Vesna Pusić vette át, aki a Milanović-kormány külügyminisztere is. Ő nyilatkozott úgy, hogy „senki sem merészel korrupciós ügyekbe bonyolódni, mert retteg”.

Az immár ellenzékben levő háborús, majd mérsékelt jobboldali HDZ-ben időközben leváltották és a pártból is kirúgták a pártalapító Tuđman eszméihez visszatérni kívánó Jadranka Kosort. Helyére Tomislav Karamarko került, akinek karrierje még a titói időszakban kezdődött. Azóta a HDZ egyre inkább jobbra tolódik, amit megfigyelők annak is tulajdonítanak, hogy a legnagyobb ellenzéki párt népszerűsége még gyorsabban apad, mint a válságban csak tébláboló kormánykoalíció.

Kelet-Európában változó a szélsőséges nacionalizmus megnyilvánulási formája, Horvátországban ez leginkább szerbellenességben ölt testet. Ilyen szempontból igen kockázatos eseménynek hirdették meg nemrégiben a horvát–szerb labdarúgó-világbajnoki selejtező mérkőzést Zágrábban. Simán győztek a horvátok (2-0), és a szerbek esélye végleg elúszott. Nem történt komolyabb összecsapás a pályán kívül, hála az előzetes szigorú intézkedéseknek, amelyek sorába tartozik az is, hogy a szerb szurkolók (egy részük bizonyítottan randalírozó huligán) csoportosan nem utazhattak a horvát fővárosba. A lelátókon csupán a megszokott soviniszta jelszavakat skandálták az önfeledt horvát drukkerek, amelyek közül a legelterjedtebb: „Öld a szerbet!”

A minap Kistanje – szerbek is lakta – dalmáciai városkában helyi pravoszláv papnövendékeket vertek össze horvát fiatalok. Milanović kormányfő azonnal nemzetközi sajtóértekezletet tartott, amelyen a HDZ „piszkos” európai parlamenti választási kampányának véres eredményeként értékelte az incidenst. De a hangulat tovább fokozódik: a horvát közszolgálati televízió műsorában egy szélsőjobboldali (Horvát Jogpárt, HSP) parlamenti képviselő egy másik honatyát – aki természetesen szerb nemzetiségű – csetniknek nevezett, és azt állította, hogy háborús bűnökben vett részt.

A szélsőjobb manapság azért mozgósít, hogy meghiúsítsa a cirill írásmód hivatalossá tételét olyan körzetekben, amelyekben nagyszámú szerb közösség él. A tüntetések élén a vukovári veteránok állnak. Vukovár ostroma 1991 októberében–novemberében a horvátországi háború egyik legpusztítóbb ütközete volt. Az akkori Jugoszláv Néphadsereg és a szerb szabadcsapatok szinte a földig rombolták a Duna-parti várost. Vukovár lakosságának egyharmadát ma is szerb nemzetiségűek alkotják. A horvát veteránok szerint nem dukál nekik anyanyelvük írásmódja.

A hazafiasnak vélt érzelmek megerősítést nyertek Ante Gotovina horvát tábornok hágai felmentésével, amelyet a legtöbben Horvátországban úgy értelmeztek, hogy beigazolódott: szabadságharcot folytattak a szerb agresszió ellen. Utóbb Hága felmentette az akkori jugoszláv–szerb vezérkari főnököt is, ami tovább bonyolíthatná az értelmezést. De a nacionalista indulatok gerjesztésében érdekeltek nem szoktak ilyen apró részletekkel foglalkozni.