Waterlootól a bélszínig
Ha kiejtjük Arthur Wellesley nevét, talán kevesen tudják, kiről van szó, de ha azt mondjuk, Wellington hercege, biztos sokan bólintanak. Reformellenessége miatt politikusként Vashercegnek nevezték, ám a waterlooi csata győztes hadvezéreként, Napóleon legyőzőjeként Európa felszabadítóját látták benne. Nevét nemcsak történelmi tette, hanem egy finom étel is megőrizte, melynek receptjét megosztjuk olvasóinkkal.
Arthur Wellesley ír-angol családba, Mornington első earljének fiaként született 1769-ben, Dublinban. Etonban folytatott tanulmányai alatt nem sokban jeleskedett, de 1787-ben rátalált elhivatottságára, amikor belépett a hadseregbe.
1796-ban Kalkuttába vezényelték, ahol India főkormányzója bátyja, Richard volt. A két évvel később Brit India és a Májszori Királyság között kitört háborúban gyalogezredével vett részt. Győzelme után kinevezték Májszor kormányzójának. Számos további katonai siker után 1804-ben visszatért az Egyesült Királyságba, és rá egy évre feleségül vette Kitty Pakenhamet, aki tíz évvel korábban egyszer már kikosarazta.
1808-ban Wellesleyt már altábornagyként vezényelték az Ibériai-félszigetre, ahol a portugálok fellázadtak I. Napóleon francia császár ellen. 1812-ben a salamancai csatában, 1813-ban a vitoriai ütközetben aratott diadalt, mely után megkapta a Wellington hercege címet. De a Napóleon elleni legnagyobb győzelmét az angol és a szövetségesek parancsnokaként, a porosz hadsereg támogatásával aratta az 1815-ös waterlooi csatában, s ezzel neve bekerült a történelem nagy hadvezérei közé. Otthon hősként és Európa felszabadítójaként üdvözölték.
1818-ban politikai pályára lépett, tíz évvel később – némi ódzkodás után – miniszterelnök lett. Megszavazta a katolikusok egyenjogúságát biztosító törvényt, mégis inkább konzervatív politikusnak számított. Fellépett Írország függetlenedése ellen, nem szimpatizált a demokráciát ösztönző eszmékkel, ellenezte a választójog kiterjesztését. Hevesen ellenzett minden parlamenti reformot, és amikor a feldühödött tömeggel szembeni védekezésül vas spalettákat szereltetett londoni háza ablakaira, akkor kiérdemelte a „Vasherceg” gúnynevet.
Kormánya 1830-ban megbukott, néhány évvel később külügyminiszterként dolgozott. 1846-ban visszavonult a politikától, ám 1852-ben bekövetkezett haláláig a tanácsait minden párt kikérte. Pazar állami temetést kapott, holttestét a Szent Pál székesegyházban Nelson admirális mellé helyezték el.
A legenda szerint egyik kedvenc étele volt a róla elnevezett különleges, ropogós tésztába csomagolt bélszín.
Wellington bélszín
Hozzávalók:
70-80 dkg bélszín
40 dkg gomba
só, bors, olívaolaj, mustár
6-8 szelet pármai sonka
50 dkg leveles tészta
kevés liszt
1 tojás sárgája
A megtisztított, felvágott gombát kevés olívaolajon, sóval és borssal ízesítve megpároljuk, addig kevergetjük nagy lángon, míg a leve elpárolog. Ezután hagyjuk kihűlni, majd pépesítjük. Serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, és a bélszín minden oldalát hirtelen megsütjük, míg színt kap, majd kivesszük a serpenyőből, és ha kihűlt, megkenjük mustárral.
Egy réteg folpack fóliára kiterítjük a leveles tésztát, rá a sonkaszeleteket, úgy hogy a széleik fedjék egymást, megkenjük a gombapürével, közepére tesszük a bélszínt. Henger alakúra formázzuk, a fólia két végét szorosan betekerjük, 15-20 percre a hűtőbe tesszük. Kivesszük, és megkenjük tojássárgájával, majd egy negyedórára újra hűtőbe tesszük. (Ezt az előkészítést akár előző nap is elvégezhetjük.)
Sütés előtt kb. 1 cm-es közönként bevagdossuk a tészta tetejét, még egyszer megkenjük tojás sárgájával, előmelegített sütőben, 200 fokon 20 percig, majd 180 fokon még 15 percig sütjük, – ha véresebben szeretjük, rövidebb időre – toljuk vissza a sütőbe úgy, hogy a bélszín közepe rózsaszín maradjon. Ha elkészült, 15 percig pihentetjük, majd felszeleteljük. Pirított burgonya körettel, fejes salátával tálaljuk.
Jó étvágyat!
