Viktor Janukovics dilemmája
Közép- és Kelet-Európa államfőinek, valamint az EU több vezetőjének részvételével június közepén kétnapos csúcsértekezletet tartottak Szlovákia fővárosában. A pozsonyi várban lebonyolított két plenáris ülés, majd az azt követő sajtóértekezlet egyik fő témája Ukrajna régi törekvése: a Társulási szerződés őszi megkötése volt az EU-val. A húsz államfő (köztük – első ízben – Szerbia, illetve a tőle önállósodott Koszovó elnöke) továbbá Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke az általuk képviselt térség számos problémáját tekintette át „A növekedés stratégiájával a válság utáni megújulásért” címmel. Viktor Janukovics ukrán elnök pozsonyi szerepléséről KEMÉNY LÁSZLÓ politológus professzor, a posztszovjet térség szakértője nyilatkozott munkatársunknak.
– Eredetileg ezt az összejövetelt tavaly májusban rendezték volna meg Jaltában, de – a hivatalos verzió szerint – az érintettek közül akkor nem mindenki ért rá. A kulisszák mögötti beszélgetésekben azonban a “Julija Timosenko-ügyet” emlegették az ukrajnai utazástól tartózkodás oka, vagy inkább ürügyeként. Most ez nem akadályozta a társulási szerződés témájának felvetését?
– Ezért sem véletlen, hogy a mostani találkozó főszereplője minden bizonnyal Viktor Janukovics ukrán elnök lehetett, hiszen pozsonyi szerepléséből derülhet ki Ukrajna esélye a már kész, parafált társulási megállapodás aláírására az Európai Unióval. A jelenleg is érvényben lévő terv azt irányozza elő, hogy ez év november 20-án Vilniusban kerülne sor erre a sorsdöntő eseményre, ámde addig az ukrán parlamentnek el kellene fogadnia az “eurointegrációs” törvénycsomagot. A jogi procedúrák hátterében azonban stratégiai jelentőségű döntések húzódnak meg. A pozsonyi csúcson Janukovicstól azt kérték számon, hogy tud-e végleges jelzést adni Kijev az EU elvárásainak megfelelő döntési hajlandóságáról. A nyíltan megfogalmazott feltételek főként az igazságszolgáltatás intézményeinek átláthatóságához, a jogbiztonsághoz, a bíróságok munkájához kapcsolódnak. A háttérben azonban Julija Timosenko bebörtönzött ex-kormányfő szabadlábra helyezését (gyógykezelésének esetleges külföldi folytatásával) várják el Kijevtől. Közben számolni kell a volt miniszterelnökhöz kötődő ellenzéknek a parlamenti munkát akadályozó bojkottjával is.
– A „szabadítási akciók”, tüntetések megnyugtató és jogszerű kezelése mellett legalább ennyire fontos követelmény annak végleges eldöntése, hogy Ukrajna lemond-e az Oroszországhoz és a hozzá kapcsolódó Vámunióhoz fűződő intézményesített kapcsolatairól annak érdekében, hogy az Európai Unióhoz társulhasson. Pozsonyban sikerült-e erre feleletet adniuk?
– Az a szlovák fővárosban is világossá vált Kijev számára, hogy számolnia kell mind az EU, mind a Vámunió (Oroszország, Kazahsztán, Belorusszia) gazdasági és politikai, ultimátum-szerű követeléseivel. Brüsszel egyértelmű választást vár el: vagy “mi”, vagy “ők”. Moszkva viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a vámuniós kedvezményeket Kijev csak akkor kaphatja meg, ha teljes jogú tagságot vállal az integrációban, és elveti az EU-s társulást. Egyelőre nincs foganatja annak az ukrán elképzelésnek, mely szerint „3+1” kivételezett módon kapcsolódnának a Vámunióhoz, s közben megőriznék a gazdasági együttműködés lehetőségét az EU-val is. Ám Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a minap megengedhetőnek tartotta, hogy Ukrajna egyidejűleg részt vegyen az Egységes Gazdasági Térség Vámuniójában és a szabadkereskedelmi övezetben az Európai Unióval. Ezt a megállapítást abból vezeti le, hogy az EU az Oroszországgal való együttműködésben a kereskedelem szélesebb körű liberalizációját szorgalmazza, miközben Oroszország részvétele a Vámunióban senkit nem feszélyez.
– Miért kell az ukránokkal történő kölcsönösen előnyös kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok szélesítésével és fejlesztésével szemben ideológiai gátakat állítani? És képes-e ezeken Kijev átlépni?
– A feladat valóban sok ismeretlenes és bonyolult. A nagyon felelősségteljes döntések meghozatalában Viktor Janukovics elnököt az is motiválhatja, hogy a hazai közvéleménye jelenleg megosztott. Az ellenzék ma Timosenko személyét, szabadulását előbbre valónak tekinti, és feltételéül szabja az EU-integrációs folyamat támogatásának. Mikola Azarov miniszterelnök azt hangsúlyozza, hogy Ukrajnának jelentősebb előnyei származnak az orosz kapcsolatokból, s Moszkva felől kisebbek a szuverenitását veszélyeztető korlátozások. Hasonló véleményen van Leonyid Kucsma korábbi államfő is, aki a mielőbbi döntést sürgeti. A szakértői véleményekből pedig kiemelkedik DmitroVidrinnek, az államfő független tanácsadójának a meglátása: „Valószínűtlen, hogy az EU elhalasztja a megállapodás aláírását, ha Ukrajna nem hajtja végre minden követelését. A jelenlegi helyzetben az EU-nak nagyobb a szüksége ránk, mint fordítva. Azt gondolom, hogy inkább nekünk tesznek majd ajánlatokat, és nem támasztanak követeléseket”.
