Veszélyes politikai kísérletek a nyugtalan Európában

– Európának nincs érdemi válasza a migrációs válságra és a terrorveszélyre. Nem könnyíti meg a közös megoldáskeresést a kelet-európai országok külön utas hozzáállása sem. Egyre több politikus és szakértő hangoztatja: hiba volt a keleti bővítés. Lát még esélyt az európai integráció megmentésére?

– Az egyetlen kiút a válságból a szolidaritás és a közös felelősségvállalás. A kelet-európai vezetőknek is fel kell ismerniük: az idegengyűlölet, falak értelmetlen építése csak mélyíti az árkokat a tagállamok között. Évtizedes küzdelem volt újraépíteni intézmény- és értékrendszerünket a világháborúk borzalmai után. Nem engedhetjük meg, hogy Európa újra keleti és nyugati részre szakadjon. Nekünk, európaiaknak erkölcsi és jogi értelemben vett kötelességünk is a menekültek segítése. Ha erre nem leszünk képesek együtt, elveszíthetjük az egységes, demokratikus értékeken és jogegyenlőségen alapuló Európát.

– Pedig épp arra tartunk. Állítólag már készül az Európai Egyesült Államok terve, amit a jelenlegi huszonnyolc tagállamnál jóval kevesebb ország alkotna; azok, amelyek egymáshoz gazdaságilag és földrajzilag is közel állnak. Az elképzelés támogatói szerint ez az egyetlen módja megvédeni az uniót a széthullástól.

– Épp a mini-Schengen vezetne összeomláshoz! Illúzió, hogy a kisebb unió megoldást jelent bármire is. Ellenkezőleg! Még sosem volt ennyire szüksége Európának a saját közös intézményeire, azok hatékony, erős irányítására. Az unió „csonkítása”, Schengen szégyenteljes „áruba bocsátása” nemcsak rossz döntés, hanem kontraproduktív is. Főként gazdaságilag.

– Mert visszavetheti a gazdasági fejlődést a szabad munkaerő-áramlás korlátozása?

– Pontosan. A mind népszerűbb populista retorika azzal riogat: „megélhetési turisták” hordái veszélyeztetik a fogadó országok szociális ellátását és a gazdaság rendszerét. Holott a valóságban a szabad munkaerő-áramlás létfontosságú az európai gazdaságnak. Sokszor az üres álláshelyekre nincs megfelelő képesítésű munkaerő. A munkaerő-mobilitás ezen hivatott segíteni – és segít is. Korlátlan munkaerőmozgás nélkül fenntarthatatlanná válnának a különbségek az egyes tagállamok munkanélküliségi rátái között. A „megélhetési turistáknak” csúfolt bevándorlók többsége aktívan dolgozik, keményen helytáll a munkahelyén. Felmérések is alátámasztják: a befogadó országok államháztartási bevételei jelentősen növekedtek a külföldi munkavállalóknak köszönhetően.

– Felmérésekből az is kiderül, hogy a tagállami bevándorlókhoz hasonlóan a közel-keleti munkavállalók is jelentősen hozzájárulnak választott hazájuk gazdasági fejlődéséhez. Ám a politikai közbeszéd sokszor úgy festi le őket, mintha kizárólag elvonnának forrásokat az államkasszából.

– Sajnos az ő munkaerő-piaci helyzetük nagyon bizonytalan. Pedig a közel-keleti bevándorlók is hasznot hoznak a tagállamoknak. Közös európai, átfogó migrációs szabályozás szükséges, amely figyelembe veszi: a bevándorlók élet- és munkakörülményeinek javítása elengedhetetlen a sikeres integrációjukhoz.

– Egyes európai uniós tagállamokban jóval sikeresebb az integráció, mint máshol. Ezt vették figyelembe ezekben az országokban?

– Igen. Ők arra jöttek rá, hogy az integráció legelső és legfontosabb lépése a nyelvtanulás. És mindenkinek egyenlő hozzáférést adnak az oktatáshoz és a felnőttképzésekhez. Fontos az is, hogy az iratok nélkül érkező, a jog szerint illegális bevándorlókat is illesse meg legalább alapszintű állami védelem. Ez azt jelenti: az alapvető szolgáltatásokhoz – egyebek mellett az egészségügyhöz, az oktatáshoz – nekik is legyen hozzáférésük.

– Még akkor is, ha a második világháború óta a mostani a legnagyobb migránshullám Európában?

– A menekülthullám nem volt meglepetésszerű. Én már régóta mondogattam: Európának fel kell készülnie az óriási migránsválságra. Tudható az is, ennek még nincs vége, látszik a világ geopolitikai térképén is. A legfőbb tanulság: az európai menedék- és migrációs politika elavult, a mai helyzetben már nem alkalmazható. Újra kell gondolnunk az egész szabályozást.

– Ön mit javasol?

– A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége szorgalmazza, hogy az új migrációs politikának garantálnia kell az egyenlő bánásmódot a menedékkérőknek. A hatékony szabályozás biztosítja az unió egységét is, küzdelmet hirdet az emberkereskedelem ellen és külön figyelmet szentel a leginkább védelemre szoruló bevándorlóknak.

– Úgy tűnik, Európában egyre kevésbé népszerű a közös felelősségvállaláson és szolidaritáson alapuló politika. Az egész kontinensen nőtt a fogékonyság a populizmusra. Átrendeződhet Európa politikai térképe? Eltűnhetnek a hagyományos, akár az önökéhez hasonló szociáldemokrata pártok?

– Európa nyugtalan időket él, gazdasági-politikai értelemben éppúgy, mint az egyéni és társadalmi identitásválságban. Egyre több a rendszerkritikus szavazó. Ők a hagyományos társadalmi felépítésben nem találnak már válaszokat az egyéni krízishelyzetekre. Épp ezért veszítenek a támogatottságukból a klasszikus jobb- és baloldali pártok. A munkásosztály különösen vevő a szélsőséges, populista retorikára. A mi feladatunk „visszavezetni” őket a mi politikai térfelünkre és nem engedni, hogy a szélsőjobb elhódítsa tőlünk ezt a réteget.

– Magyarországon is tapasztalható, hogy egyre több munkást vonz a szélsőjobb. Megfordítható még ez a folyamat?

– Európa-szerte látványos a munkások elfordulása a korábban őket képviselő szociáldemokrata pártoktól. Talán úgy érzik: a politikusokat nem érdeklik az ő valódi problémáik, elárulták őket. Tény, szinte mindenhol mély szociális sebeket ejtettek a gazdasági megszorító politikák. Új eszközökre van szükségünk a sebek begyógyításához, és ami a legfontosabb: társadalmi párbeszéd nélkül nincs igazi részvételi demokrácia. Részvételi demokrácia, a sokszínűséget ünneplő, befogadó országok nélkül pedig nincs valódi európai értékrend. Márpedig utóbbi mindannyiunk közös érdeke.