Végetért egy igazi siker sztori: meghalt Herr Billa
Akik manapság költöznek Ausztriába, talán a nevét sem ismerik, nem tudják, hogy ő alapította a Billát és a Bipát. Az osztrákok számára azonban a 97 éves korában most elhunyt Karl Wlaschek az életművész szinonimája volt. Mellesleg pedig olyan milliárdos, akivel össze lehetett futni az utcán, és aki szóba is elegyedett az őt megszólítókkal.
A 4,7 milliárd eurós vagyonával a leggazdagabb osztrákok listáján az ötödik helyen álló, feltűnően kis növésű férfiú nem semmi karriert mondhatott magáénak, olyan siker sztorit, amiről az ember nem hinné, hogy Amerikán kívül másutt is megtörténhet. A háború után Charly Walker néven bárzongoristaként indult el az érvényesülés útján. 1953-ban foglalkozást váltott, s 40 négyzetméteren drogériát nyitott. A kicsi boltocskának hét év múlva már 45 filiáléja volt, 1961-ben pedig felvette a Billiger Laden – olcsó bolt – nevet. Ebből lett a frappáns Billa név.
A boltok 1966-tól élelmiszert is árultak, 1969-ben pedig új üzletekkel, a Merkurral, majd a Mondoval , a Bipával (drogéria) és a könyv és írószerdiszkont Libroval bővültek. Wlaschek minden válságot túlélt, zseniális újításai közül a legutóbbi, korát jóval megelőzve, a biotermékek tömeges árusításának bevezetése volt. Évtizedeken át a bécsi társaság kedvenceként piros Cadillacen száguldozott, a hét meghatározott napján egy bárban zongorázott, és sűrűn nősült.
Amikor 1996-ban a Billa láncot eladta, a hálózatnak 18 ezer alkalmazottja volt, s az összes hozzátartozó kisebb hálózattal évi 50 milliárd schillinges forgalmat bonyolított le. Wlaschek ekkor már vagy 15 éve visszavonult a zajos társasági élettől. Üzleti érzéke azonban a jelek szerint kicsit se tompult. A hálózatot 20 milliárd schillingért adta el, egyébként, nem csekély izgalmat keltve: az osztrák mintavállalat német kézbe került. A kedélyek csillapítására – no meg üzleti érdekből – a német REWE megtartotta a jól bevezetett nevet.
A tekintélyes vételár egy ügyes húzással, legálisan megkerülve az adókötelezettséget Wlaschek magánalapítványába került, s az akkor már csaknem 80 éves férfiú rögtön nekilátott a palotagyűjtésnek. A becsvágy is vezérelte: nem akart tehetős „fűszeresként” bevonulni a történelembe, hiányzott az igazi elismerés, a vagyona meg több volt, mint amit el tudott költeni.
Nem fukarkodott: a megvásárolt palotákat vagyonokért felújíttatta. A Kinsky Palota csak egyike tulajdonainak: övé a közeli Ferstel palota, a Café Centrallal egyetemben. Ez jóval későbbi időkből származik, mint a Kinsky, a Ring építésének korából. 1860 körül építette a Bécsi Modern ismert építésze, Heinrich Ferstel báró. Az épület egy ideig a tőzsdének is helyet adott, ma kulturális rendezvények, konferenciák kedvelt színhelye. A Café Centralt, amely korábban írók kedvelt találkozóhelye volt – idejárt például Stefan Zweig –, Wlaschek koncertkávéházzá alakította, itt játszott ő maga is hetenként egyszer.
Alapítványához más paloták is tartoznak, például a Ring túlsó szakaszán a Bécsi Tőzsde épülete is. Amióta a kereskedést elektronikus úton intézik, itt már nincsenek brókerek. Nem fukarkodott a helyreállításnál: 5,8 milliárd eurót költött rá – igaz, a Kinskyre majd háromszor ennyit. Valószínűleg ezek a befektetések megérik: a Tőzsde épületét is gyakran bérlik konferenciák rendezésére. A három legfontosabb palotában évi 600 rendezvényt tartanak.
Irodaházak, toronyépületek a Duna túlsó partján éppúgy tulajdonának részei, mint a mesés veldeni Schlosshotel (Karintia). Itt tartotta 2012 áprilisában, 94 évesen, ötödik esküvőjét – akkor 65 éves élettársával- a nyilvánosság kizárásával. Előzőleg háromszor elvált, egyszer, legutóbb, pedig megözvegyült. Két gyermeke van korábbi házasságaiból: a 40 éves Karl-Philip (második házasságából) évek óta fontos pozíciót tölt be birodalmában. Az alapítvány másik örököse Maria-Luise Bittner, Wlaschek első házasságából származó lánya, és mostohalánya, Claudia Hönigsberger, akinek édesanyja, a milliárdos negyedik neje 2003 őszén hunyt el. Van mit örökölni: a hátrahagyott birodalom 250 ingatlanból áll.
