Ünnepség az osztrák parlamentben a 75 éves Alois Mock tiszteletére

Mock az osztrák Néppárt politikai ikonja, pedig tíz éve visszaadta parlamenti mandátumát és ezzel teljesen visszavonult az aktív politikától. Súlyos betegsége miatt nem is igen szerepel a nyilvánosság előtt. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy megmaradt az a tiszteletteljes szeretet, ami akkor övezte. Sőt, szerepe az EU csatlakozásban legendává vált, holott ma már tudható: a konkrét tárgyalások idején egészségileg igen rossz állapotban volt, jelenléte, megfogyatkozott koncentrálóképessége inkább akadályozta, mint segítette az előrehaladást.

A puszi, amit Brigitte Ederer kapott, Mock háláját fejezte ki az önfeláldozó támogatásért. Tény azonban, s ennek köszönheti a Mr. Európa nevet, hogy nélküle Ausztria EU-tagsága aligha jött volna létre: külügyminiszterként ő harcolta ki a belépési kérelem átadását 1989-ben – ő vette rá a szociáldemokrata partnert, hogy tekintsen el a belépést akadályozó semlegességi klauzulától. Az ő állhatatossága, betegségével dacoló szívóssága, lelkesedése győzte meg az osztrákokat arról hogy jövőjük záloga az EU-csatlakozás.

Alsó-Ausztriában született, jogot végzett. Josef Klaus kancellár 1969-ben, a Néppárt nagy korszakának végén Párizsból, Ausztria OECD képviseletéről hozta haza az oktatási tárca élére. Harmincöt évével ő lett a legfiatalabb miniszter. Nem sokáig: 1970 márciusában Bruno Kreisky és az SPÖ elsöprő győzelemmel szorította háttérbe a Néppártot, amely ekkor mindmáig elbúcsúzott az önálló kormányalakítástól.

Pártmegbízatások következtek, 1978-ban frakcióvezető lett, egy évvel később pártelnök, de a Néppárt ezekben az években nem tudta legyőzni az SPÖ-t. Voltak azonban sikerek: Mock érdeme volt, hogy elsöprő győzelmet aratott a népszavazás Kreisky nemzetközi konferenciaközpont terve ellen:1,36 millióan támogatták.(Igaz, a központ ennek ellenére megépült és azóta már meg is szerették a bécsiek).

Ugyancsak neki tudható be, hogy 1983-ban az ÖVP megtörte a szociáldemokraták egyeduralmát, elvette abszolút többségüket. Három évvel később minden tiltakozás és praktika ellenére győzelemre vitte a kampányt Kurt Waldheim elnökké választásáért. Ehhez képest hideg zuhany volt a hajszálnyi vereség a parlamenti választáson. Az ÖVP kisebbik pártként került be a nagykoalícióba, Mock a pártelnöki és külügyminiszteri poszt mellett a szintén neki „járó”alkancellárit nem tudta vállalni.

Ekkor ugyanis már mutatkoztak a Parkinson kór első tünetei. Másrészt Mock híres volt alapos, aprólékos munkamódszeréről. Ezzel a szívós következetességgel dolgozott a keleti politikán, az európai integráción, maradék energiáját pedig a volt Jugoszláviában dúló háború megoldását eredményező osztrák kezdeményezéseknek szentelte.

A teljes jogú EU-tagság kezdetét követően a már nem titkolható betegség – és a Néppárton belül szükséges őrségváltás – miatt 1995 tavaszán megvált mindkét posztjától. Parlamenti képviselőként még négy évig politizált.
Nem csak a csatlakozási tárgyalások körüli mítosz maradt fenn: a vasfüggöny átvágási ceremóniáé is. Ma már nyílt titok, hogy magát a látványos aktust a két külügyminiszter elfoglaltságához igazították, az aknákat addigra már régen felszedték. A krónika azt is feljegyezte, hogy Mock, aki mint mindig most is komolyan vette a megbízatást, kellőképpen kiélesített ollóval egyből teljesítette a feladatot, míg Hornnak több időre volt szüksége a tompa vágóeszközzel.

Mock bölcs humora is közismert volt, jó néhány mondását idézik máig. A történelem tanít, csak éppen nem talál tanítványt – mondta egyszer. A brüsszeli csata, a hosszúra nyúlt csatlakozási tárgyalás után pedig így szólt francia kollégájához: csak azt a csatát nyerhetjük meg, amibe előzőleg belevágtunk.

A hetvenöt éves Mock sok gratulációt kap születésnapjára, barátoktól és egykori politikai ellenfelektől egyaránt. A vasfüggöny lebontásáról tartott megemlékezéseken szeretettel ünneplik.