Új hírszerzés Romániában

A Putyin-korszak egyben a titkosszolgálatok uralmának a korszaka is. Nemcsak azért, mert maga Vlagyimir Putyin is a Szövetségi Biztonsági Szolgálat vezetője volt, mielőtt Jelcin elnök és az oligarchák felfigyeltek rá, és kijelölték utódnak. Az összeomlott szovjet állam talán leghatékonyabb szervezetének a tagjai eredeti feladatuktól teljesen idegen szerepkörben gyakorlatilag mindent maguk alá gyűrtek.

A 2000-es évek elején a titkosszolgálatokból jövő emberek nagyon fontos pozíciókat foglaltak el, és nemcsak a nemzetbiztonsággal kapcsolatos területeken, hanem a közéletben, a politikában, a gazdaságban és a médiában is. A társadalmat ez bizonyos mértékig aggasztotta, furcsa helyzet volt, most azonban ismét visszahúzódnak a másodvonalba, tehát például a régiókban egyfajta komisszárokká válnak az egyes számú helyi vezető mögött.

Ha kizárólag a hatalmi, államigazgatási elitet vesszük, itt Putyin elnökség idején 55 százalék volt az erőszakszervektől érkezettek aránya, ez ma húsz százalékra csökkent – mondja az orosz hatalomhoz az utóbbi időben közelebb került elemző, Olga Kristanovszkaja, az Orosz Tudományos Akadémia szakértője. Ő sem tagadja azonban, hogy ettől még a Kremlben nagyjából minden változatlan. Az elnöki adminisztrációban a vezető posztok 63 százaléka kicserélődött, ami jelentős megújulás, de a szolgálatok pozíciója továbbra is itt a legerősebb. Míg az elit egészében 20 százalékot tesznek ki, az elnöki adminisztrációban 37 százalékot. Vagyis úgy tűnik, hogy Dmitrij Medvegyev elnök is ezt a csoportot részesítette előnyben a kinevezéseknél.

Viszonylag kevés az új ember. Amikor Putyin és Medvegyev elfoglalta az új posztját, akkor a miniszterelnökség, illetve az elnökség emberei is mentek velük. Ez sima helycsere volt, és ezek az emberek korábban is az elit tagjai voltak. Ugyanakkor érezhetően megnőtt az üzleti életből jött emberek száma, ma ők a medvegyevi kádertartalék alapja. Ebben a hivatalosan létrehozott kádertartalék alapban csak két százalék a titkosszolgálatoktól érkező emberek aránya, közben magában az elitben még húsz százalék. Szemmel láthatóan ez már nemcsak Medvegyev vonala, Putyin most már ugyanígy gondolkodik.

Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a szolgálatok leghatékonyabb tagjai már rég átnyergeltek az állam vezetésébe, és ott próbáltak megbirkózni a számukra nem igazán testhez álló feladatokkal. Igazából ez Oroszország nagy drámája: a KGB, mint titkosszolgálat jól működött, mindent tudott, hideg fejjel elemzett, és adott esetben figyelmeztetni tudta a politikai bizottságot a realitásokra. Most viszont ők a politikai bizottság, és nincs, aki speciális, független szakmai tudásával mögöttük állna. A szolgálatok legjobb emberei államvezetéssel, állami intrikákkal és pénzcsinálással foglalkoznak, amihez nem feltétlenül értenek. Egy olyan rendszerben, amelyben a vezető iránti személyes lojalitás a legnagyobb erény, a gárda hamar felvizeződik - írta az

A jó rokon vagy jó barát nem okvetlenül jó szakember is. márpedig Oroszországban Putyin dzsúdóedzőjétől kezdve egészen az egyetemi csoporttársakig, sőt telekszomszédokig, sokan kaptak fontos vagy jövedelmező állást. 2008-ban Putyin „földijei” a hatalom legfelső berkeiben harminc százalékot tettek ki, vagyis gyakorlatilag minden harmadik vezető az ő személyes embere volt. Ez az arány most húsz százalék. Ennél is fontosabb, hogy az igazi kulcsposztokon Medvegyev nem váltott le senki Putyin emberei közül, vagyis nincs saját csapat. A szociológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy itt valóban egy csapatról van szó – mondja Olga Kristanovszkaja, az Orosz Tudományos Akadémia elitkutatással foglalkozó szakértője.

Románia: minden pártban vannak szekustisztek

Romániában 1989 decemberében a kommunista nomenklatúra második vonala került hatalomra, mégpedig az akkori titkosszolgálat támogatásával – mondja Sejarel Olaru román történész, politológus. Elvileg több csoportba oszthatjuk a Securitate tisztjeit 1990-ben: kisebb részük nyugdíjba vonult, nagyobb részüket pedig az akkor megalakult új hírszerző szolgálatok alkalmazták, egy harmadik csoport pedig politizálni kezdett főként szélsőséges – mind bal-, mind pedig jobboldali – pártokban. A szekustisztek utolsó csoportja pedig az üzleti élet felé fordult, jól menő vállalkozásokat alapított, egyrészt, mert tőkével rendelkezett, másrészt pedig – főleg a külügyi hírszerzők – a sok külföldi utazásnak köszönhetően megszerezték a szükséges ismereteket is.

Manapság a szekustisztek továbbra is jelen vannak az üzleti életben, vagy a saját vállalkozásaikat egyengetik, vagy mások vállalkozásánál tanácsadóként működnek közre. Ami a politikai életet illeti, minden pártban vannak szekustisztek, de még a későbbi hírszerző szolgálat utóbbi öt-tíz évben nyugdíjazott tisztjei is. Ők is általában politikai vezetők tanácsadóiként működnek. Arra nemigen van példa, hogy ők maguk váljanak politikai vezetőkké.

A romániai titkosszolgálatok ma egészen másképp néznek ki, mint mondjuk öt évvel ezelőtt. A reformfolyamatok felgyorsultak ezekben az intézményekben. A kilencvenes években sok vita volt velük kapcsolatban: például a Securitate irattárának az átadásáról az azt vizsgáló bizottságnak. Ez politikai akarat hiányában, a törvényes előírás ellenére 15-16 éven át lehetetlen volt, és csak 2007-ben valósult meg.

Romániában jelenleg új hírszerző rendszer van kialakulóban. A korszerű alapok együttműködést feltételeznek a nyugati hírszerző szolgálatokkal olyan fontos témákban, mint például a terrorizmus – mondja Olaru. Ami a titkosszolgálatok befolyását illeti az ország politikai életére, a politikusok és a hírszerzők között szoros az együttműködés. Ha a politikusokhoz eljuttatott információkkal nem a nemzetbiztonságot szolgálják, hanem a magánéletre vonatkozó, politikai vezetők zsarolására felhasználható személyes információkat továbbítanak, akkor súlyos a helyzet. Az utóbbi években azonban semmi ilyen vonatkozó információ nem jelent meg a sajtóban.