Új elnök a brit parlament élén

Aznap harminc másodperc alatt ért véget egy három évtizedes politikai karrier. A munkáspárti házelnök felállt és az ülésszak kezdetén szót kért: „Amióta 30 éve beléptem ebbe a házba, mindig azt éreztem, hogy az intézmény akkor tudja a legjobbat nyújtani, amikor egységes. Annak érdekében, hogy ezt az egységet meg lehessen őrizni, úgy döntöttem, hogy lemondok házelnöki posztomról június 21-én, vasárnap. Ez lehetővé teszi, hogy június 22-én hétfőn új házelnököt válasszanak. Nincs több mondanivalóm” – közölte Martin.

Ilyesmire legalább háromszáz éve nem volt példa a Westminster falai közt.

Új fejezet kezdődött

A szűkszavú bejelentés hosszú hetek politikai forrongásának vetett véget, és szorosan kapcsolódik ahhoz a botrányhoz, amely a képviselői költségtérítések néven vonul majd be a brit politikatörténetbe, és amely alapjaiban rengette meg nemcsak Gordon Brown kormányfő hatalmát, de az egész politikai intézményrendszerbe vetett bizalmat, és amely döntő mértékben járult hozzá az európai parlamenti választásokon a kormánypárt katasztrofális vereségéhez és a szélsőséges erők előretöréséhez.

Nagy vonalakban arról van szó, hogy a brit lapok és egyes politikai aktivisták évek óta próbálnak információhoz jutni arról, milyen címen és mennyi költségtérítést igényelnek és kapnak a parlamenti képviselők. A parlament, élen a házelnökkel, határozottan ellenállt az ilyen kéréseknek. Végül az információszabadságról született új törvény értelmében ki kellett adniuk bizonyos adatokat, de még ekkor is igyekeztek gátolni a folyamatot. A huzavona közben a Daily Telegraph valakitől megszerezte ezeket az adatokat, és heteken keresztül hozta nyilvánosságra. Az eredmény sokkolta a brit társadalmat. Miniszteri lemondások, kormányválság, azonnali választások követelése – hogy csak néhány fejleményt említsünk. Végül az erről szóló részletes beszámolót a parlament saját honlapján mégis közzétette, persze jó néhány adatot kitakarva és cenzúrázva... (Az események hátteréről Dosszié rovatunkban olvashatnak bővebben).

Jó néhány képviselő igencsak zokon vette egyrészt azt, hogy a házelnöknek, aki feddhetetlen példaadó kéne legyen, hogy úgy mondjuk, szintén vaj volt a fején, illetve hogy vonakodásával és ellenállásával megakadályozta a költségtérítések helyzetének minél kevesebb kárt okozó, gyors és hiteles rendezését. Többen értésére adták: ha nem távozik önként, bizalmatlansági indítványt nyújtanak be ellene. Ezt már megértette, és ez után jelentette be távozását. Gordon Brown pedig politikai reformokat ígért, és azt mondta, a parlament többé nem működhet zártkörű klubként, önmagát szabályozva. Választásokat kiírni azonban nem volt hajlandó.

Keresik az utódot

Eközben megkezdődött a házelnök utódának keresése. A jelöltek és önjelöltek kavalkádjában nem látszott egyetlen kimagasló, egyértelmű jelölt sem. Azonnal megindultak az intrikák és a lobbizások is. Szokatlanul sokan, tízen voltak versenyben az utolsó percig. A legesélyesebb jelöltnek, legalábbis a fogadóirodák szerint a konzervatív John Bercow tűnt, aki paradox módon a munkáspárt soraiban sokkal népszerűbb, mint saját párttársai közt.

„Az alsóház házelnökének feladata, hogy a parlament nagykövete legyen, a demokratikus politika energikus harcosa, aki kilép a ház falai közül, hogy találkozzon a civil társadalom képviselőivel, akár intézményekről, akár önkéntesekről van szó, aki meggyőzően és pártsemlegesen magyarázza el a parlament szerepét, feladatát, az egyes képviselők munkáját, azt, hogyan változik a parlament, hogy eleget tegyünk a kor kihívásainak, ám aki hallgat is. Meghallgatja a széles közvélemény jogos aggályait és bírálatait” – érvelt a jelöltek előzetes meghallgatásán, a programok vitájában a fiatal és energikus John Bercow.

A többi kilenc jelölt közül a magyar olvasók számára ismert név egy van csak, Margaret Beckett, volt külügyminiszter. A kormánypárt politikusai szerették volna, ha ő kerül erre a posztra. Végül három fordulóban sikerült csak dönteni. Késő este aztán a papírforma győzedelmeskedett, és 322 szavazattal az esélyes John Bercow győzött. (A második helyezett, ugyancsak konzervatív Sir George Young 271 szavazatot tudott összegyűjteni).

A parlament nagykövete

Megválasztása után John Bercow azt mondta, elfogulatlanul, felelősen és pártatlanul fogja végezni munkáját a brit parlament elnökeként.

Nehéz leckét kapott. Hamarosan, legkésőbb jövőre választások lesznek. Addig pedig egy gazdasági válság kellős közepén, egy politikusaiból kiábrándult országnak kell, kellene visszaadnia a vezetőibe vetett hitet és megerősítenie a parlament tekintélyét. Nem lesz könnyű dolga.