Ügynökök és tartótisztek

Nem tudunk szabadulni az „ügynökkatyvasztól”. (Város a város mélyén, 2013. január 24.) Kutakodjunk csak! Fókuszban az ügynök, a hálózati személy. Utána a tartótiszt. Pedig a besúgórendszer megszervezése, kialakítása, működtetése a lényeg. Kik voltak, akik a mechanizmust kitalálták, életben tartották, kik kapták a jelentéseket, és ők vajon kinek referáltak? Az ügynök az utolsó láncszem volt. Mert kik lettek „hálózati személyek”? 1. Megzsaroltak, megfélemlítettek. 2. Származási „hátrányuk” elnézését akarók. 3. Pénzért, pozícióért vállalók. 4. A politika által megszédített buzgó mócsingok. A tartótiszt pedig egy „foglalkozás”, rosszabb esetben hivatás volt.

Más katyvaszok is lehettek, kutakodjunk tovább. Mondanék egy példát. A múlt század hatvanas éveinek elején már lehetett turistaként Európa nyugati felére utazni. Akadályokkal: munkahelyi ajánlások, harmincnapos tartózkodási limit, „ablak” az útlevélben, valuta és persze vízumok. Budapesten például egyetlen helyen, az erzsébetvárosi Vörösmarty utcában lehetett „beadni” a négyoldalas útlevélkérelmet. Én is beadtam hosszas sorban állás után, de egy hónap múlva levelezőlapot kaptam a BM útlevélosztályától. Hívattak. Adott időre bementem, elém tették a kérőlapomat, hogy egy rovatot nem töltöttem ki: „Volt-e elutasított útlevélkérelme?” Tényleg üresen hagytam a rovatot, mert nem volt. Be kellett írnom, hogy „nem volt”. Közben megnéztem a kérőlap utolsó oldalát, ahol egy téglalap alakú pecséten a következő állt: „Antidemokratikus elemek operatív nyilvántartásában jelenleg nem szerepel.” Dátum, körpecsét, két aláírás. Miután rendeződött az ügyem, elutazhattam Párizsba. Talán még büszke is voltam rá, hogy nem vagyok antidemokratikus „elem”.

Kíváncsi lennék, ki rendelte el ezt a nyilvántartást, kik vezették naprakészen, kinek volt joga valakit a nyilvántartásba vetetni, vagy onnan törölni, kiknek volt joguk abba betekinteni stb. Történész, politológus honfitársaim! Nézzetek utána ennek a kérdésnek.

Az már csak hab a tortán, hogy miért volt szüksége a Kádár-rendszernek az ügynökjelentésekre. Alkotmányba foglalták az egypárt vezető szerepét. A négyévente történő választásokon 95 százalékos részvétel mellett 98 százalék szavazott a „Hazafias Népfront” jelöltjeire. Az országgyűlési képviselők egyhangúlag szavazták meg a törvényeket. Akár utólag is, ha az Elnöki Tanács előresietett egy rendelettel. Hát akkor miért? Csak nem voltak kíváncsiak az istenadta nép véleményére a rendszerről?

Láng Róbert
Budapest