Tüntetések hétvégéje Lengyelországban

Az október 25-i parlamenti választások után, amelyet a Kaczynski vezette Jog és Igazságosság (PiS) pártja nyert meg, az új kormány az augusztusban beiktatott, szintén soraikból származó Andrzej Duda köztársasági elnök hathatós segítségével azonnal hozzálátott az ország rendszerbeli átformálásához. Alig pár héttel azután, hogy először az alkotmánybíróság összetételéhez nyúltak, majd annak december 3-i határozatát az alkotmány-ellenességről a kormány máig nem hirdette ki, az egykori KOR (Munkásvédelmi Bizottság) mintájára napok alatt felállt, és több tízezer tagot számlál már a KOD, az állampolgárok Demokráciavédő Bizottsága.

Ez szervezte szombaton a lengyel fővárosban azt a tüntetést, amelyen több tízezren – becslések szerint 50 ezren – vettek részt, követelve, hogy az államfő, ha nem az alkotmányt védi, hanem éppen arra támad, és nem az egész nemzetet képviseli, csupán egy pártot, mondjon le. A tüntetők azt is skandálták: „Ez Varsó, nem Budapest”.

Kormányellenes megmozdulások voltak más nagy lengyel városokban, pl. Poznanban is, vasárnap pedig a Szolidaritás szülőföldjén, Gdanskban hangoztatták az összegyűltek, hogy nem engedik elvenni a nehezen kiharcolt szabadságot.
A nem kerek évfordulón az ország emlékezett, az elnöki palotát a nemzeti színekkel világították ki, a média a szokásokhoz híven ismételte azt az 1981-es decemberi Jaruzelski tábornok által a TV kamerái előtt elmondott beszédét, amely megrázta az országot.

A tábornok már nem él, elhunyt közben az akkori belügyminiszter, Kiszczak is, így elmaradt a házuk előtti már megszokott tüntetés – bár néhányan a belügyminiszter-helyettes háza elé vonultak, követelve a felelősségre vonást –, meglepő módon az idén Jaroslaw Kaczynski háza elé mentek némán demonstrálni. De ott voltak a pártvezér hívei is,

A nap folyamán Varsóban került sor a Szabadság és Szolidaritás Menetére, amelyet a PiS szervezett, nem csupán az emlékezés miatt, hanem a kormány és az államfő melletti kiállás bizonyítékaként. A demonstráció során Kaczynski kétszer is felszólalt. A fővárosi önkormányzat a résztvevők számát 15 ezerre, a rendőrség 40-45 ezerre becsülte.

A pártvezér az előző napi demonstrációt nyílt provokációnak minősítette, az övékét „fontos lépésnek afelé, amilyen irányban akarják az országot megváltoztatni, s amelyre a társadalom megadta a felhatalmazást”. A tömeg a nemzeti színű zászlókat vitte, és éltette a köztársasági elnököt és Kaczynskit. „Elnök Úr, Veled vagyunk!”, „A bíróságok és a közmédia kommunistátlanítását akarjuk!”, „Félnek az igazságtól a hazaárulók!”, „Szmolenszk!” – skandálták.

Este a PiS elnök háza előtt tüntettek az ellenzékiek, azt kiabálva, hogy „Jogállamot akarunk, nem Kaczynskit!”. Ugyanakkor az ellentüntetők sem maradtak csendben – paradox módon mindkét csoport jelszava volt az „Ez Lengyelország!”.

Lengyel politológusok már vasárnap este azon vitatkoztak, melyik manifesztáció volt sikeresebb, az összefogott ellenzéké, vagy a kormányerőké, és egyértelműen döntetlennek ítélték a helyzetet, sőt abban is egyetértettek, hogy „Lengyelországban valami elkezdődött”. Egyes megfigyelők szerint ez jelentheti azt is, hogy az új kormány nem tudja kitölteni négy éves hivatalos idejét – fölényes választási győzelme ellenére sem.

A külföldi média is felfigyel már a lengyel helyzetre. Az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz a német rádiónak (Deutschlandfunk) adott interjújában kifejtette, hogy a lengyel eseményeknek „puccs jellegük van, s hozzátette – a lengyel helyzet az EP vitájának témája lesz. „Az, ami Lengyelországban történik, olyan, mintha az állam elleni puccs lenne és drámai” – jelentette ki. Ugyanakkor óvta az EU-t attól, hogy elsietett döntést hozzon azok ellen az államok ellen, amelyekben a „jobboldali populisták” kormányoznak, mert ha „olyan érv kerül a kezükbe, hogy külső erők, idegen, más államok próbálnak hazájuk belügyeibe avatkozni, hazai népszerűségük a lehető legjobban növekszik” – figyelmeztetett Schulz. – Javaslom, legyünk óvatosak abban a tekintetben, mit cselekszünk. A vita az más – tette hozzá.