Tömegek akarnak bányászni
Ha Sziléziában van munka, akkor elsősorban a bányákban van. Jövőre a szénbányászattal foglalkozó társaságok hétezer új dolgozót akarnak foglalkoztatni – a munkanélküliséggel küzdő Lengyelországban ez rekordot jelent. Vállalkozó kedvűekkel nem is lesznek gondok, bármilyen nehéz is ez a munka, már jelentkeztek többek között fodrászok, szakácsok, még egy filozófiai doktor is.
A 2013-as évre szóló munkatoborzás már el is kezdődött, hiszen a több mint hétezer új munkahely nagy kedvet csinál – ilyenre évek óta nem volt példa. S bár nagyon kemény munkafeltételek között kell dolgozniuk a szénbányákban, csak eddig több mint hetvenezer jelentkező közül tudnak választani Európa legnagyobb bányászati társaságában.
Már az idén is júliusig háromezer új dolgozót kezdtek foglalkoztatni, de az év végéig még 2000 állást töltenek be. A cég kizárólag a föld alatti munkákhoz keres embereket, köztük villanyszerelőket, lakatosokat. Előnyben részesítik azokat a jelentkezőket, akik 35 év alattiak, valamilyen bányászati képzettséggel rendelkeznek és nagyon jó egészségnek örvendenek. Egy helyre 10 munkavállaló is akad, vannak olyanok, akik több tucat bányába is beadták önéletrajzukat.
Az is egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy fizikai munkás állásra bányászati vagy geológiai egyetemet végzettek adják be kérelmüket, de még a fiatal bányamérnököknek sincs arra garancia, hogy megkapják, annyi a jelentkező.
Sziléziában több, szénkitermeléssel foglalkozó társaság is van, ezek mindegyike jövőre munkalehetőségeket hirdetett. Elsősorban azért van szükség ennyi új bányamunkásra, mert azok helyére keresnek új embereket, akik nyugdíjba akarnak menni, és nem akarják folytatni a nehéz munkát. Jelenleg ezeken a helyeken 410 olyan nyugdíjas korú bányász dolgozik még, akik a – nyugdíjjogosultságot jelentő – 25 éves munkaviszonyuk dacára folytatni akarják a föld alatti munkát. Ezeket nem kényszerítik nyugdíjba, hagyják, hogy maguk döntsenek – mondja a katowicei szénbányák szóvivője.
A bányák még több dolgozót is felvennének, de visszatartja őket az ágazatban átalakított kiváltságok rendszere, ami több száz millió zlotys kiadást jelent évente.
Kérdés, hogy mi vonzza az embereket ezekre a nagyon nehéz fizikai munkákra. Mindenekelőtt a pénz. Az átlagos fizetés tavaly a bányákban havi bruttó 7500 zloty volt (ez több mint fél millió Ft). Csak összehasonlításként: a vállalkozói szférában 2011-ben az átlag kb.3600 zloty. Ehhez még minden bányász kap évente vagy 8 tonna szenet, vagy ennek megfelelő készpénzt, és még sok egyéb juttatásban is részesül, pl. élelmiszer beváltására alkalmas jegyeket, amellyel nagyon sok boltban vásárolhat.
A pénzen kívül a legfőbb vonzerőt minden valószínűség szerint az alkalmazás biztonsága jelenti: a bányászatban Lengyelországban az elmúlt 20 esztendőben nem voltak elbocsátások. Ha valaki otthagyta a munkáját, az saját kívánságára történt – általában jelentős végkielégítés után.
Az, hogy ennyien jelentkeztek bányászati munkákra, nem jelenti azt, hogy ez a foglalkozás az álmok csúcsát jelenti, inkább azt, hogy egyszerűen nincs más alternatíva, semmilyen más ágazatban egy munkásnak esélye sincs hasonló keresetre. A fiatalok azért jelentkeznek a bányászati szakiskolákba, mert ez stabilitást ad, nem pedig azért, mert manapság divatos.
