Tizenhét európai mandátumért indul a harc

A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint 51 százaléknál is nagyobb lehet a részvétel a június 7-i európai parlamenti választáson – ez jóval több, mint amit az Eurobarometer nemrégiben jelzett. További 31 százalék lehetségesnek nevezte a részvételét, és csak 13 százalék válaszolt kategorikus nemmel.

Nem vitás, hogy a jelentős változás a gazdasági-pénzügyi válságnak „köszönhető”, azoknak az osztrák sajtóban nagy terjedelemben taglalt híreknek, amelyek harmadik országok válságjelenségeiről, illetve hangulatváltásáról szólnak. Arról, mit jelent Izland számára a kívülállás, s hogy az eddigi hűvös elzárkózás helyett most hirtelen mégis csak a felvétel kérelmezése mellett döntött.

De elgondolkodtatónak tartották Ausztriában a svéd pénzügyminiszter nyilatkozatát is, amely szerint hazája számára gazdaságilag és politikailag egyaránt ajánlatos lenne a csatlakozás az euróövezethez. A közös valutával szembeni idegenkedés már rég a múlté: ezt erősítette a dánok hirtelen támadt vonzalma az euróövezethez való csatlakozás iránt.

Ki kicsoda a jelöltek között?

Pedig az európai parlamenti választások lassan beinduló kampánya nem sok kedvet csinál a voksoláshoz. A kormánypártoknak nem igazán volt ötletük – vagy emberük - a jelöltlisták élére, sok éve ismert, kevéssé izgalmas politikus vezeti mind a szociáldemokraták listáját (

Hannes Svoboda), mind a Néppárt csapatát ( Ernst Strasser).

Svoboda 1996 óta képviseli az SPÖ-t Strasbourgban, ahol fő célja a konzervatívok visszaszorítása. Pártja Európa-politikája nem éppen egyértelmű. A fél éve hivatalban lévő új kormányt vezető Werner Faymann heves bírálatot váltott ki azzal a követelésével, hogy az EU -szerződés minden nagyobb módosítását népszavazás hagyja jóvá. Svoboda egyetért ezzel, de kampányának témái közül elsősorban a szociális kérdéseket kívánja előtérbe helyezni.

A Néppárt meglepetésre keményvonalas politikust, a politikából 2004-ben visszavonult Ernst Strasser volt belügyminisztert varázsolta elő a kalapból. Strasser főként a menekültkérdésben volt kérlelhetetlen. Feltehetően a jobboldali jelöltek legyőzése miatt esett rá az ÖVP választása az eddigi küldöttségvezető, Othmar Karas helyett.

Éppenséggel van mit ellensúlyozni. A parlamenti pártok listáján harmadik legerősebb FPÖ (Szabadságpárt)

Andreas Mölzert , Jörg Haider egykori főideológusát jelölte listavezetőnek. A magát a német kultúrkörhöz soroló Mölzer annak idején az EU bírálatában éppúgy túltett Haideren, mint az idegengyűlöletben és kirekesztésben.

Az ő rasszista megnyilvánulásai miatt lépett ki 1992-ben a Szabadságpártból Heide Schmidt és hozta létre az eleinte sikeres – azóta megbukott – Liberális Fórumot.Az FPÖ mostani választási szólamaiban és plakátjain erősen érződik Mölzer ideológiája – erre azonban van bőven vevő az osztrák választók körében.

Kérdés, jut-e ebből a táborból az egy az egyben azonos beállítottságú

Ewald Stadlernek: ő a kettészakadt Szabadságpártból kivált, Jörg Haider által alapított BZÖ - Szövetség Ausztria Jövőjéért - első számú jelöltje. Nem is tagadja, hogy 1994-ben Ausztria EU-tagsága ellen voksolt a népszavazáson, de ma hozzáteszi: nem kívánja az ország kiválását az Unióból. A 2005-ben alakult - az egyedül Karintiában sikeres - BZÖ most először indul európai választáson.

A Zöldek a listavezető megválasztásával jókora feltűnést keltettek: Ulrike Lunacek, az eddigi külpolitikai szóvivő elkeseredett csatában kapta meg a kongresszustól a szükséges többséget és győzte le ezzel a kifejezetten az Európa-politikára szakosodott Johannes Voggenhubert. Nem volt mindennapos Lunacek kijelentése az EU-hoz fűződő viszonyáról sem: Úgy szeretem Európát, mint ahogy Thomas Bernhard szerette Ausztriát - mondta.

Az osztrákok leendő 17 tagú EP-küldöttségében szinte bizonyosan helyet kap egy másik, az EU-val különös viszonyban lévő jelölt is. Saját listával indul ismét Hans-Peter Martin. Az oknyomozó újságíró 1999-ben a szociáldemokraták támogatásával került az EP-be, majd heves viták után szakított az SPÖ- vel, azóta pedig minden és mindenki ellen vívja magányos szélmalomharcát. Közben maga is pénzügyi visszaélések gyanújába keveredett, ám ennek ellenére 2004-ben a harmadik legjobb helyezést érte el az osztrák indulók közül.

Martin most is gondoskodik a feltűnésről: a kampány kezdetére időzítve megjelent könyvében (Az Európacsapda) korrupcióval, pénzügyi visszaéléssel vádol szociáldemokrata politikusokat (is). Közülük Alfred Gusenbauer ex-kancellár máris bírósághoz fordult. Martin kedveli az ilyen csínyeket – ő robbantotta ki a Strabag magyarországi pártfinanszírozás-ügyét, s bár hamar kiderült hogy a dokumentumok hamisítványok, neki személy szerint csak publicitást hozott a vádaskodás. Most is így van, míg a többi, nem túl izgalmas jelölt csekély sajtónyilvánosságra számíthat, Hans-Peter Martin neve sűrűn előfordul szalagcímekben.

A futottak még kategóriában az Osztrák Kommunista Párt ismét próbálkozik. Listavezetője, a nem túl ismert

Günther Hopfgartner
úgy véli: az Európai Unió nemhogy nem oldja meg a problémákat, hanem inkább előidézi azokat.

Nyolcadikként a Fiatal Liberálisok (Junge Liberale) szerezte meg az induláshoz szükséges aláírásokat:

Hannes Müllner, a listát vezető grázi egyetemista környezetvédelmi, klíma- és energiapolitikai témákkal próbál pontot szerezni. Tulajdonképpen olyan problémákkal, amelyek ténylegesen elsőrendű fontosságúak.

Az induló pártok és listák ezekben a napokban nyilvánosságra kerülő programjai egyvalamit nem tartalmaznak: olyan megvalósítható, reális javaslatokat, amelyek a közös Európát előbbre vinnék, s amelyekért a megválasztott képviselők a strasbourgi testületben a siker reményével indulhatnának harcba.