The Walking Dead: Survival Instinct
Ez a játék nem véletlenül kapott nyomdafestéket nem tűrő véleményeket a megjelenésekor. Legszívesebben én is egy ilyen jelzővel illetném a Terminal Reality alkotását, mert bár egy alapvetően jó koncepciójuk volt, a kivitelezésre finoman szólva nem találok pozitív szavakat...
| Miért is tartom én is ilyen csapnivaló, fércmunkának a korábban a BloodRayne játékokkal figyelmünket magukra felhívó amerikai csapat játékát? Több indok is van rá, nem csak egy. Simán jobbat lehetett volna egy túlélő FPS-ből csinálni, a TWD-licensz ennél többet érdemel... Nem Kezdjük a történet taglalásával. A Telltale Games által epizodikusan hatalmas sikert arató játékkal szemben a Survival Instinct a televízióban fokozatosan emelkedő nézettséget szerző sorozatra épít azzal, hogy a két főszereplő nem más, mint a (sorozatban is szereplő) Daryl és Merle Dixon, akik közül mi Daryl bőrébe bújunk.Daryl eleinte Jess-szel közlekedik, majd végül átalakulva leöljük őt. Ezután Merle után eredünk, akit végül magunk mellé állítunk. Több városon át jár az utuk, nem egyszer lerobbanva, nem kétszer Walkerek által lerohanva végül eljutnak Atlantába, a Firesign stadionba, ahol épp evakuáció zajlik. Azért is írom le a történet végét, hogy ne kelljen játszani vele az Olvasónak: nem helikopterrel pucol el a két testvér, mivel Merle szerint a pilótát megharapták, és a csapattársaink is minden bizonnyal belehalnak az utazásba, így ők inkább egy katonai járművel mennek dolgukra. Még mindig nem A történet során új karakterekre, túlélőkre fogunk bukkanni, akikre – kimondom őszintén – semmi szükségem nem volt. Igen, ez nem félreütés: az összes pálya során azt a feladatot bíztam rájuk, hogy maradjanak az autóban. Nem valami jó játéktervezés az, ha végigmentem úgy a játékon, hogy a városok között mindig a legtöbb benzint igénylő, ám tartalékokkal rendelkező falvakon át közlekedtem, amíg túlélőtársaim egész egyszerűen semmi hasznomra nem voltak!Jó, lehet, hogy csak szimplán ráéreztem a játékra a második pálya után. Akkor itt egy kis sztori: Sedaliában az utolsó feladatunk a benzintartályhoz szükséges generátor beindítása, majd pucolás a frissen szerzett üzemanyaggal. Na most, akárhogy is játszottam, MINDIG embertelen létszámban jöttek a Walkerek, akiken egy faajtó nem, ám egy rácsos ajtó mindig kifogott. Tényleg fair volt, hogy miután mindenkit (de tényleg: minden egyes ellenfelet) lekéseltem, hirtelen tele lett az egész város... A játék során több fegyver is a kezünkbe akad, de ezek közül a lőfegyvereket erősen érdemes az utolsó pályákra (labor, stadion) tartogatni. Mivel zárt(abb) környezetben leszünk, nem lesz túlerő, és a pontos fejlövések esélye megnő ez által. Az elejétől velünk levő kés (amelyre mindig átváltunk kivégzésnél) egy idő után hasztalanul foglal az inventorynkban helyet, mert a machetével face-to-face 4 találat helyett hárommal kivégezhetjük a Walkereket. A játék felénél arra eszméltem, hogy miközben felém kóvályognak, állandóan előre lecsaptam egyet nekik, és mivel ez kiütötte őket a ritmusból, gyorsan bekapták a maradék két találatot. Persze így is volt, hogy megragadtak, ilyenkor, ha nem találunk a fejükbe, akkor egyrészt gyorsan odajön a többi kolléga, másrészt pedig ebből fakadóan hamar meghalunk. Gratulálok a fejlesztőknek, hogy előbb fogy ki az energiacsík, mint belénk harapna végleg egy Walker... Továbbra sem A játékot többnyire két fegyvert használva vittem végig. A macheté mellé amint beesett a nyílpuska, onnantól könnyebb dolgom lett sokkal – persze nem ajánlott kilőni a pálya határain kívülre, mert akkor bukjuk a nyilat, viszont ha fejbelövünk egy Walkert, akkor belőle mindig felszedhetjük a nyilunkat – ez felettébb mókás látvány volt, hogy gyakran mellbelőttem őket, és miközben ők „beindultak” (azaz gyors tempóban közelítenek, ilyenkor már ránk állnak teljesen) felém kóvályogva, kiszedtem belőlük a nyílvesszőmet... Szóval ezek alapján egyszerűnek tűnik a játék – és az is. De nem csak a nehézségre aggatható eme jelző, hanem a teljes produktumra magára is: tipikus iskolapéldája a „gyorsan rakjunk össze egy játékot, hogy a rajongók megvegyék” játéknak. Hiába adna okot az újrajátszhatóságra a pályákon elszórt gyűjögethető tárgyak (poszterek, mókusszobrok), nincs kedvem még egyszer végigvinni. Hiába van több útvonal, több alternatív eljutás a célhoz, nem látnám őket. A játék eléggé zárt terű. már-már cső-FPS. A fáklya, illetve az üveg soha nem került alkalmazásra általam – szimplán nem kellett elterelnem a figyelmet, mert anélkül is megmenekültem. Legyen elég benzin a továbbúthoz, pár nyíl, meg étel-ital, a többi ne érdekeljen. A pályák lineárisak, az AI gyenge – megint példával élnék: az utolsó pályán egy teherautó lökhárítójának bal szélétől átlósan hátráltam, amellyel egy derékszöget kreáltam a fallal és autóval egyetemben. A Walkerek pedig beakadtak a lökhárító mellett! Sőt, az utolsó előtti pályán egy ház előtt van egy terasz, amelyre oldalról fel lehet ugrani. Itt bukkant fel a gyenge AI: ha nem ugrottam be a teraszra, a Walkerek körbe próbáltak jönni, különben a terasz szélére jöttek volna hozzám. Wow. Végképp nem Egy egyszerű játék, minimális kihívással. A legvégén, amikor a gépfegyvert felszedtem, bevallom: élveztem ledarálni az ellent, és volt valami jó a sátrak közötti szlalomozásban a helikopterig, de ez nem elég. Nincsen jól kidolgozva a túlélőkkel kapcsolatban semmi, nem kell rájuk hagyatkozni. A grafika szerintem gyenge volt, és a hangok sem voltak kimagaslóak. Persze, Merle és Daryl a sorozatban alakított színészek hangján szólal meg, illetve a Walkerek hangja is autentikus, de a váltogatott zenei betéteket sablonosnak találtam. Áh, igen – sablon. Ez egy sablon játék, amelyet nem érdemes kipróbálnia a The Walking Dead rajongóknak sem. Nekik inkább a Telltale-féle első évadot javasolnám, az messze jobb ennél a végterméknél. Bűzölög, mint egy Walker. Sajnos. |
| –...talán a The Walking Dead-licensz? – Macheté – Rövid | – Az egész játék felépítése – A túlélők haszontalansága – ...mondjuk ki: maga a játék egy nagy kontra! |
| V. |
