Terrorveszély Svédországban

Szombat délután öt óra felé két figura – mellükön-hátukon hatalmas plakáttal – ácsorognak társalogva a város legforgalmasabb sétálóutcája, a Drottninggatan és egyik mellékutcája sarkán. Kisvártatva búcsút intenek egymásnak, s egyikük a forgalmas promenád felé felé veszi az irányt.

Ekkor felrobban és lángoszloppá válik egy kombi, valamivel arrébb, a Drottning- és a Palme utca sarkán. (Igen, az egykori miniszterelnököt onnan pár lépésre lőtték le 25 évvel ezelőtt). Majd újabb robbanás visszhangzik a szűk utcák házfalai között: a sarkon maradt reklámember elzuhan. Arca sértetlen, hasát feltépte a robbanás, alatta szétszivárog vére a hóban, körülötte fémpatronok, huzalok, egy hátizsák és a táblája a groteszk felirattal: fish & chips, 29 korna. Azon a környéken egyetlen ilyen büfé sincs... Az emberek nem tudják mire vélni, amit hallanak-látnak, szeretteiket megragadva rémülten futnak szét a mellékutcákba és az üzletekbe. Egy nő babakocsival maga előtt rohan be egy szállodába. Több járókelő sokkot kap és menekül az élettelen test mellől, mások reflexszerűen odasietnek, segítenének... aztán sárga takarófélét kerít valaki valahonnan és a szétroncsolt testre helyezi. Valaki bombát kiált, mire futásra fogják az emberek. Rendőrkocsi villogva fékez és keresztbe állva lezárja az utcát, a kipattanó rendőrök utasítására végre mindenki elhagyja a helyet.

Az ország első terrorcselekményének elkövetője feküdt ott a havon. Először levegőbe repített autóját, majd kétszáz méterrel lejjebb kioldotta a testére szerelt csőbombákat. Önmaga lett egyetlen áldozata. – Vasárnap lett volna a 29 éves – hajtogatja apja a riporternek, és nem hiszi el, hogy a gyereke az, aki Stockholmban felrobbantotta magát.

Talán soha nem tudjuk meg, mennyire voltunk közel egy tömegmészárláshoz, szombat délután a karácsonyi vásár közepén. Mindössze két könnyebben megsérült járókelőt kellett kórházba vinni.

Az elmúlt hétvégén a rendőrség feltérképezte a fiatal férfi utolsó napjait, kapcsolatait. A háborús Irakból tízévesként idemenekült, normális családi körben, egy közép-svédországi kisvárosban felnőtt, jóképű és intelligens Taimour, a gimnázium befejezése után, 2001-ben Angliába költözött. Megnősült, három gyereke született, s gyógymasszőrnek akart tanulni. De Lutonban más lett belőle. Ez az angol kisváros a három évvel ezelőtti londoni metrómerénylet óta a terrorizmus fészkeként híresült el a világban. Taimour érdeklődése a radikális iszlám felé fordult, megváltozott értékrendje, külseje. Tavasszal hirtelen eltűnt egy időre: utólag, a rendőrséghez küldött s az önrobbantást magára vállaló hangüzenetében családjától bocsánatot kért, amiért azt hazudta nekik: Jordániában dolgozik... Egyre inkább kerülte az embereket, elfordult gyerekkori barátaitól is. Egy internetes oldalon új, igazhitű sunita feleséget keresett magának. Mióta egy hónappal ezelőtt visszatért Svédországba alig látták az utcán, keveset beszélt, akkor is ha kérdezték. Nem tudni, mivel telt ideje. Vásárolt egy fehér Audit. A szüleivel töltött pénteki imanap után szombat reggel Stockholmba indult. A kocsi csomagtartójába tett piros hátizsák tömve volt szöggel, csavarral. Később odakerült egy vászonöv is, melyet 12 puskaporral töltött fémhengerrel preparált, egy átalakított mobiltelefon és néhány kisebb gázpalack is. A robbanófolyadékot maga mellé tette az első ülés alá.

Szerencsénk volt – vagy ő ügyetlen? Esetleg percekkel halála előtt megváltoztak addig oly elszánt gondolatai?

A rendőrség szerint, a férfi terve az volt, hogy a belváros pár száz méteres háromszögében cselekszik: az autórobbantás után a város közlekedésének abszolút központjában, a több metró- és hévvonal és a reptéri buszok által keresztezett főpályaudvaron felrobbantja magát. Miután távirányítással működésbe hozta a két hely között lévő nagyáruházban letett hátizsákos szöges bombát. Szemtanúk szerint a fiú kétszer is elejtett egy telefonnak látszó tárgyat, pillanatokkal azelőtt, hogy megnyomta a gombot. Mindenesetre az öt kiló szög nem repült szét az emberekkel tömött sétálóutcán, s a 12 gyutacsból csak egy robbant föl – s miután nem a főutcán, hanem egy mellékutca házának fala felé fordulva robbantott, csak ő maga halt bele. Ha másként sikerül (vagy másként akarta volna?), több tucat áldozat és sérült maradt volna utána.

A biztonsági rendőrség, a terrorelhárítók, a hírszerzés és a rendőrség négyesfogata vasárnap reggeli közös sajtóértekezletén elismeri: valami mulasztás történt. Noha a látókörükben lévő mintegy kétszáz, terrorcselekmény elkövetésére lehetséges és képes személyt feltérképezve és kontroll alatt tudják, egyelőre fogalmuk sincs, ki volt Taimour s miért robbantott a stockholmi Királynő utcában. A főügyész pedig úgy reagál, mint akiről éppen lerántják a takarót: rettenetes, hogy ez nálunk megtörténhetett ....

Svédország nem most veszítette el ártatlanságát... 25 évvel ezelőtt a nyílt utcán lelőtték az ország miniszterelnökét,

Olof Palmét, s Anna Lindhex-külügyminisztert 2003-ban halálra késelték egy áruházban. A biztonságért felelősök reakciója ugyanez volt akkor is, mint vasárnap: borzasztó, ami történt, azonban az ilyen típusú cselekményekkel az a gond, hogy bitang nehéz előre látni őket...

A 400.000 Svédországban élő muszlim vezetői elítélik a robbantást és elhatárolódnak a viszályt élesztőktől, amint a miniszterelnök és a lapok szerkesztőségi cikkei higgadtságra intenek, az elhamarkodottan ítélkezés helyett a körülmények, tények pontos felkutatására és nyilvánossá tételére szólítanak. Hansúlyozzák, hogy Svédországban nincs helye kollektív bűnösség keresésének, és nem óhajtunk változtatni a nyílt társadalomba vetett hitünkön sem.

Foto: SVT (a svéd köztelevízió), Aftonbladet (a szerző átdolgozásában)

Forrás: Säkerhetspolisen (SäPo), SVT (a svéd köztelevízió), Aftonbladet c. napilap