Társadalmi körkép fotókkal
A német SPD Friedrich Ebert nevét viselő alapítványa támogat fontos vizsgálatokat, amelyekre partnereinek, a magyar baloldali pártoknak, nyilvánvalóan nincs pénze. Az alapítvány és a Budapest-Brüsszel székhelyű Policy Solutions Intézet most rendhagyó kötetet adott ki, amely tömören számol be egy átfogó közvéleménykutatáts tapasztalatairól – hozzá remek fotókkal, amelyek tán még a szövegnél is hatásosabbak.
Az elmúlt években folytatott felméréseket az MTA Társadalomtudományi Központja, illetve a GfK Hungary készítette, mintegy 15 ezren online, ezren pedig személyesen válaszoltak a kérdésekre. Ilyen méretű, mélységű vizsgálat a rendszerváltás óta nem készült. A szociológusok és politikai elemzők 20 csoportba sorolták a magyar társadalmat, vizsgálva, leírva politikai preferenciáikat. A felosztásban megtaláljuk például a “falusi munkáslányokat”, a “radikális elitet”, a “városi pragmatikus értelmiséget”, a “vidéki elitet”, a “nélkülöző munkásokat”.
Nem meglepően a Fidesz az egyetlen párt, amely (a nélkülözők kivételével) a társadalom minden rétegét meg tudta-tudja szólítani, függetlenül azok lakhelyétől, életkörülményeitől, társadalmi helyzetétől. Az MSZP és a DK hívei (amelyek között sok az átjárás), elsősorban Budapest, más nagyobb városokban és többségükben az idősek között találhatók. Boros Tamásnak, a Policy Solutions igazgatójának megállapítása szerint a társadalmunkban növekvő politikai apátia miatt egyre többen bizonytalanodnak el, hogy korábbi pártjukat válasszák-e újra – vagy maradjanak távol a politikai küzdelmektől. Más társadalmi rétegek akár évtizedek óta nem találnak olyan politikai erőt, amely miatt elmennének szavazni.
Nem-szavazó fiatalok
A nem-szavazók vizsgált többsége a fiatalok köréből kerül ki, ami jól mutatja a 35 év alattiak kiábrándulását a politikából – főként azokét, akik lecsúsznak. A középkorúak és az idősek körében inkább az elbizonytalanodás, a politikától való elfordulás, a pártszimpátia elrejtése a jellemző. Ez társadalmi osztálytól függetlenül tapasztalható mind a falvakban és a fővárosban, a depriváltak és a felső-középosztály körében egyaránt le tudtak írni politikai preferenciával nem rendelkező csoportokat. Ami azt is jelenti, hogy elméletben bármely politikai irányzat találhat magának újabb szavazókat ezekből a körökből. Amíg az „apolitikus középosztály” vagy a „vidék elit” a baloldal felé nyitottabb, addig a „nagyvárosi pályakezdők” vagy az „elszegényedő falusi alsó-középosztály” inkább a Fideszt, esetleg a Jobbikot preferálja. Míg a legszegényebb csoport, a „nélkülöző munkások” elutasítják a teljes politikai elitet, az azokon kívüli erők – akár a Jobbik is – megszólíthatják e csoport tagjait. A vizsgálatok jól mutatták, hogy több millió ember nem talál magának megfelelő pártot vagy politikust a jelenlegi magyar kínálatban. Így – hasonlóan környező országokhoz – könnyen előfordulhat, hogy a jelentős keresletre új politikusok vagy pártok nyújtanak kínálatot, átrendezve a jelenlegi erőviszonyokat.
Színfoltja volt a kötet bemutatójának Réz András esztéta, aki “rosszarcú hatalomiparosoknak” nevezte a jelenleg kormányzókat, illetve felhívta a figyelmet Stiller Ákos kiváló fotóinak egyik sajátos vonatkozására. A húsz társadalmi csoport egy-egy jellegzetes képviselőjét (természetesen névtelenül) otthonában fényképezték. Tanulság: jövedelmi viszonyoktól függetlenül a magyar otthonok általában ízléstelenek...
