Szombat esti buggyanás

A „spartyk” népe nem csupán azért jár manapság Itáliában fürdőbe, hogy szép legyen, üde és kívánatos, hanem azért is, hogy bulizzon. Egyre több divatos fürdőt tartanak számon, elsősorban távol a nagy metropolisoktól: menőnek számít az irodalmi estjeivel is dicsekvő Villa Camilla Bariban, a farindolai Gran Sasso, a monzai Toi Méme, de az egykor az antifasiszta ellenállásáról elhíresült piemonti Cascina di Langa ma már inkább „spartyt” jelent a fiatal nemzedék számára.

A divat terjedését jelzi, hogy e szórakozástípus és annak főbb helyszínei már szerepelnek a 2010-es „Öröm és szórakozás-kalauzban” (Guida del Piacere e divertimento), amely az idén 13. alkalommal jelent meg és ezúttal is a neves „szórakozás-szociológus” Roberto Piccinelli tollából.

„Itáliát nem érdekli a válság, nagyon találékonyak vagyunk, ha lazításról van szó” – mondja a buliguru, aki művéhez 2600 különböző szórakozóhelyet járt végig, és nemcsak az olyan „happy beach”-ekre hívja fel a figyelmet, mint a Ravenna melletti Cervia Club Fantinije, vagy a pugliai Ostuni Quarto di Monte strandja, hanem tudatja a bulizni vágyókkal, hogy hol lehet a legőrültebb összetételű pizzákat kapni és hol árulnak „just an illusion” italokat, amelyek igazi koktéloknak tűnnek, pedig alkoholmentesek.

A legtöbb ötlet Lombardiában és Emilia Romagnában született. Egy bergamói étteremben például súlyra mérik az ételt: a vendég választ egy 27 méter hosszú büféasztalról, majd leméri vacsoráját: egy kiló kaja 15 euró. Piacenzában az It Boulangerie-ben a buli színhelye egy látványpékség. Bolognában pedig nyílt egy olyan pizzeria, ahol „pszicho-vacsorákat” rendeznek: itt pszichológus választja ki a társaságból azokat a párokat, akiknek együtt kell tölteniük az estét. Az eddigi tapasztalatok több mint sikeresek.