Stabilizál a német-orosz kapcsolat

Minderről Prőhle Gergely, a Külügyminisztériumnak az uniós országokhoz fűződő kétoldalú kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára beszélt a Pallas páholy biztonságpolitikai fórumán. A diplomata germanista, évtizedek óta foglalkozik a német politika kérdéseivel s az első Orbán-kormány idején két évig berlini nagykövet volt. Előadásában emlékeztetett, hogyan válik – különösen a német újraegyesülés óta - mind tudatosabbá a német kül - és biztonságpolitika, amelyet egyúttal sajátos ellentmondások, „tudathasadások” is jellemeznek. Míg Németország (joggal) érvényesíteni kívánja politikai és gazdasági súlyából eredő befolyását, alkalmanként – főleg belpolitikai meggondolásokból – nem vállalja az őt megillető, a tőle elvárt szerepet. Erre volt példa, amikor Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellár elhárította országa részvételét az iraki háborúban, vagy legutóbb, amikor Berlin nem csatlakozott NATO-szövetségeseihez a líbiai rendszer elleni hadműveletekben. Németország jelentős katonai szerepet vállalt Afganisztánban, ám amikor az államelnök megnevezte annak (egyik) okát, lemondásra kényszerült: Horst Köhler heves bíráló visszhangot váltott ki, amikor a Bundeswehr afganisztáni szerepét azzal is indokolta, hogy országának „nyitva kell tartania a hagyományos kereskedelmi útvonalakat.”

Visegrád ellensúlyozhatna

Magyarországnak tudomásul kell vennie, hogy Németország az európai politikában (s azon kívül is) egyre tudatosabban fejezi ki érdekeit s hogy Európában sok függ a német-francia együttműködéstől. E helyzetben a visegrádi országok összefogása adhat esélyt a regionális érdekek jobb érvényesítésére. A hagyományos német-orosz stratégiai együttműködés napjainkban is tapasztalható: Angela Merkel kancellár pragmatikusabban folytatja elődje, Gerhard Schröder hangsúlyosan orosz-barát politikáját. Ezt tudomásul véve azt is tudnunk kell, hogy e kapcsolat erősíti az együttműködést régiónkban, amelyben meghatározó a német politikai és gazdasági befolyás. Az ellentmondásai dacára folyamatos német biztonságpolitika egyúttal stabilizáló szerepet játszik a Balkánon is, nemkülönben pozitívan hat ki az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatokra, Amerika biztonságpolitikai törekvéseire.

A „multikulti” alkonya

Szólt az államtitkár a német közhangulatnak a terroristák New York-i merényleteit követő tanulságos változásairól. Csak egy évtizede, hogy Friedrich Merz, a CDU akkori frakcióvezetője a Bundestagban, azért szállt síkra, hogy a bevándorlók (köztük a muszlimok) fogadják el a lakosság többségi, német kultúráját. Míg Merz nézetei 2000-ben még felháborodást váltottak ki és széles körben visszautasításra találtak, addig Merkel kancellár a közelmúltban jelentette ki, hogy véget ért a multikulturalizmus kísérlete. A változások mögött ott vannak a terrormerényletek, a felismerés, hogy éveken át Németországban tanult arab diákok is ott voltak azok előkészítői, elkövetői között. Ez magyarázza, hogy csökkent az EU további bővítése, a schengeni határ-rendszer gyors kiterjesztése iránti német nyitottság.

A német gazdaság szervezetei még nem is olyan régen ellenezték, késleltették, hogy az EU új tagállamaiból is érkezhessenek munkavállalók – most pedig munkaerő-toborzó irodákat állítanak fél térségünkben, emlékeztetett Prőhle. Azért, mert a nagyjából hasonló kultúrából érkező bevándorlók kívánatosak. Míg a korlátok eltörlése örvendetes, egyáltalán nem örvendetes, hogy régiónkból a becslések szerint a következő években két - két és fél millió ember mehet Németországba dolgozni, olyanok, akikre hazájában is szükség van.

Fekete-zöld, vagy vörös-piros-zöld?

A német belpolitikai erőviszonyok várható alakulását elemezve az államtitkár két lehetőséget vázolt fel. Amint az idei tartományi választások eredményei mutatják, a Zöldek pragmatikus politikája (amelynek alapjait korábbi kiemelkedő vezetőjük, Joschka Fischer teremtette meg) egyre nagyobb visszhangra talál. Mivel ez a középutas politika konzervatív választókat is vonz, nem lehetetlen a CDU-CSU későbbi együttműködése ezzel a párttal. A másik lehetőség a szociáldemokraták összefogása a Zöldekkel, aminek a Balpárt is részese lehet. Az államtitkár emlékeztetett, hogy az állampárt utódja alapításának személyi és pénzügyi körülményei ismertek, azt és vezetőit meglepő módon mégis elfogadják, vitatható személyiségei, mint Gregor Gysi, népszerű közszereplők lehetnek.

A kérdéssel kapcsolatban, nem veszítette-e el Magyarország a rendszerváltás időszakában Németországgal kialakult kitűnő kapcsolatait, Prőhle derűlátóan nyilatkozott. Az idő múlásával a viszony nyilvánvalóan nem lehet olyan, mint 1989, a határnyitás évében, de nézete szerint a német sajtó kritikus hangjai nem befolyásolják a két ország jó viszonyát, a Merkel-kormány pragmatikus szellemben ápolja ezeket a kapcsolatokat.