„Sorsközösség” kérdőjelekkel

A felváltva Berlinben és – ezúttal – Budapesten rendezett konferencián a két ország politikai, gazdasági és kulturális élete képviselteti magát, immár a 24. alkalommal. Ám soha még ily alacsony szinten. Míg korábban általában a külügyminiszterek, vagy legalább helyetteseik beszéltek a Fórumon, ezúttal Berlinből a tárca egy osztályvezetője érkezett. Aligha véletlenül: jól értesült német források szerint a Merkel-kormány céltalannak tartja az Orbán-kormány további nyilvános bírálatát – különösen annak tükrében, hogy nem lát alternatívát. Eldöntött viszont a kapcsolatok leértékelése. Ezért a magyar kormány szívós erőfeszítésekkel sem tudta elérni, hogy a határnyitás 25. évfordulója kapcsán Angela Merkel kancellár vagy legalább a kormány egy tagja Budapestre látogasson. A berlini magyar nagykövetség holnapi, potsdami ünnepségén Balog Zoltán miniszter beszél – német részről a kancellári hivatal vezetője.

Berlini nagykövetünk köszöntője a Fórumon tükrözte az Orbán-kormány frusztráltságát. Czukor József arról elmélkedett, hogy miután magyarok és németek „mindig sorsközösségben élve” tettek együtt jót, sőt rosszat is – más hangon kellene beszélniük egymással. Mint kifejtette, a magyarok szabadságvágyának következménye volt a negyedszázaddal ezelőtti határnyitás, és „ez vezetett ahhoz, hogy a kelet-németek is a szabadságot keressék”. Ilyen előzmények után most vita folyik Magyarországról anélkül, hogy ismernék bizonyos vitatott gazdasági, pénzügyi döntések hátterét. Miközben sokat beszélnek a bankokról, a több millió adós helyzetéről nem esik szó. Az ilyen és hasonló jelenségek, a pártpolitika mentén működő média fenyegetik az elmúlt 25 évben elért sikereket. Berlini nagykövetünk felhívta a Fórumot: foglaljon állást, „ha tendenciózus tudósítások jelennek meg az országról, tegyen azért, hogy Magyarországot ne bélyegezzék meg Németországban”, hanem érdemi vita folyják „amelynek alapja, hogy Magyarország normális, demokratikus európai ország...”

A harcias felhívás nem talált visszhangra. A fent említett berlini hozzáállás jegyében a német nagykövetnő, Lieselore Cyrus, szelíden és diplomatikusan szólt arról, hogy „ha félreértések merülnek fel, ha hiányzik a megértés, arról beszélni kell. A demokratikus gyakorlatról, a civil-szervezetekről, a külpolitikai célokról, „nyíltan kezelve a nézeteket, ha azokat alkalmanként nem is osztjuk...” Elmar Brok, az Európai Parlament néppárti képviselője, a külügyi bizottság elnöke, hangsúlyozva, hogy találkozott Orbán Viktorral, szintén csak utalt a vitákra, miszerint tisztességesen bánnak-e itt a német cégekkel, de szerinte a megoldás: nem kell választani, európaiak vagyunk-e vagy nemzetiek – az a helyes, ha egyszerre mind a kettő...
Szabó Lászlótól, a külgazdasági és külügyi tárca államtitkárától azt hallhattuk, hogy a magyar és a német gazdasági filozófia nagyon is hasonló, hiszen a németek „keleti nyitása” már évtizedekkel korábbi s mi egyébként is maximálisan támogatjuk az Uniót.

Jóval árnyaltabban fogta meg a kérdést Prőhle Gergely helyettes államtitkár, a német ügyek (Balog mellett) fő szakértője. Beszéljünk nyíltan a vitás kérdésekről, ne emlegessünk „kommunikációs nehézségeket.” Az is szerepet játszik, mondotta, hogy ’”a németek sikeresen tünetik fel európai érdeknek saját érdekeiket, sokat tesznek, keveset beszélnek – míg mi ugyanerre képtelenek vagyunk...” Prőhle szerint a németek azért sem értik nemzeti gondjainkat, mivel nincsenek külföldön kisebbségeik. Németh Zsolt, a külügyi bizottság elnöke szerint az erdélyi menekültek magyarországi befogadása tette lehetővé, hogy az NDK-polgárok is menedéket kapjanak. Magyarország szövetségesei iránti elkötelezettségét mutatja, hogy a következő nyolc évben megkettőzi katonai kiadásait – valamint a skót népszavazás kimenetele nem Anglia, hanem az autonómia győzelme.

Akinek összefüggéstelennek látszanak az idézetek, helyesen látja. Érdemi párbeszéd, vita, a magyar-német kapcsolatokról e Fórumon nem volt. Már csak azért sem, mert a két országot lényegében csak a konzervatív kormánypártok képviselték. A német szociáldemokraták beharangozott szónoka távol maradt, a magyar ellenzék egyetlen képviselője sem használta ki a lehetőséget. Független német kutató, Kai-Olaf Lang volt az egyetlen, aki nyíltan a lényegről beszélt. Nyilvánvaló, hogy a két fél a disszonanciák után immár távolodik egymástól, mondotta. A helyzet orvoslására fel kéne mérni, hol lehet rövid és hosszabb távon közeledni, hogy „békés egymás mellett élés” vár-e ránk, vagy más. Az egyik súlypont az európai integráció: a britek a könnyebb eset, ők csak egyes területeket akarnak kivonni az EU hatásköréből – a magyarok viszont úgy érzik, az erősebb integráció a nemzeti érdeket veszélyezteti, s ettől további irritációk várhatók a kétoldalú kapcsolatokban is. Jó volna viszont közös pontokat találni az európai energia-politikában.