Sáros ünnep a Dunaszigeten
A bécsi Dunasziget évente egyszer három napon át ünnepel. Az idén a szokatlanul heves júniusi esőzés kis híján elmosta a rendezvényt. Az utolsó pillanatban sokak örömére zöld jelzést kapott a fesztivál. A hétvégén egy másik kedvelt bécsi rendezvénysorozat is indul, az Operafilm fesztivál a Városháza előtt. Ha mégis esik, a múzeumok védelmet és megfelelő kikapcsolódást nyújtanak.
Negyedszázada az akkor éppen elkészült Dunaszigetre szervezett a Bécsi SPÖ örömünnepet, ismert együttesek fellépésével. Tizenötezer főnyi közönséget vártak – 160 ezren jöttek. Azóta a fesztivál hihetetlen méreteket öltött: a három nap alatt három millióan is megfordulnak itt. Az idén 2000 művész kémlelte az eget, vajon eláll-e az eső, sikerül-e megmenteni mind a 13 színpadot.
Egy nappal az ünnepélyes megnyitó előtt kitisztult az ég, bár aki zavartalanul élvezni akarja a programokat, nem árt, ha gumicsizmát húz.
A
programönmagáért beszél, ám a helyszínről nem árt néhány szót ejteniA szigetet eredetileg a nyolcvanas évek elején a Nagy - és az ekkor kialakított Új Duna közé építették, a folyó fő áramlatának kettéosztása, s ezzel az árvizek fékezése miatt, tulajdonképpen folyamszabályozási okokból. Az már csak a ráadás, hogy a
Donauinselrengeteg szabadidős lehetőséget kínál. Sportolás, piknikezés, külön e célra kialakított helyeken grillezés, éjszakai bárok, mulatók, kisebb és nagyobb vendéglátóhelyek férnek meg egymás mellett Közép-Európa e legnagyobb, 22 kilométer hosszúságú, keskeny szabadidő-szigetén. Az átadás utáni első ünnep hagyománnyá vált, az ifjúság díjazza, hogy ilyenkor (tavaly kivételesen szeptemberben, az idén ismét június utolsó hétvégéjén) kivilágos kivirradtig biztosított az önfeledt tombolás sok tucat zenekar fellépésével.Maga a sziget 3,9 millió négyzetméter területű, s 2,7 millió négyzetméter víz öleli körül. Egy-egy szép napon 200 ezren is megférnek rajta, s a nevezetes szórakozóhelyek, a Copa Cagrana, avagy a Sunken City nem panaszkodhat vendéghiányra. A Donaupark különleges növényzetével arat sikert, s az itt megépített Donauturm - már megint egy torony - nem csak a turisták kedvence. Tetejéről szép a panoráma, igaz, a toronyházak megépítése óta már nem akkora szenzáció. Tény, ez itt a legmagasabb, 252 méter, ennél alacsonyabban van az étterem, amely forog is, ahogyan az illik.
A fesztivál jelentős gazdasági vállalkozás is: a bécsi SPÖ nagyjából hatmillió eurót költ rá, a bevétel 40 millió körül van, pedig nincs belépődíj. Költeni azért van mire: a ráfordított összeg úgy ahogy van visszajut a bécsi gazdaságba. A péntek esti ünnepélyes megnyitó előtt mindenki bízik az égiekben; a meteorológiai intézetkülön előrejelzést készít.
Egy másik kedvelt nyári program is indul: a Filmfesztivála Városháza előtti téren.
Amikor 1991-ben először meghirdették, még kifejezetten a Herbert von Karajan által vezényelt operaelőadások, koncertek filmfelvételeinek vetítése volt a cél. Ehhez szerezte be Karajan özvegye és a Mester hátrahagyott birodalmát gondozó alapítvány a megfelelő támogatásokat, engedélyeket, emiatt állt csatasorba a Sony a legkorszerűbb technikával, és segített be a Városháza a szervezéssel, a karácsonyi vásárokon bevált nemzetközi étterem- bódévilág megteremtésével. Tíz évig kitartott az eredeti koncepció, s csak 2002-től változott a program súlypontja. A közönség szelíd nyomására ettől kezdve fokozatosan bekerült az operett, és más, könnyebbnek nevezett műfaj is. Ma már Lehár- avagy Kálmán Imre egyveleg, musical, sőt dzsesszkoncert is szerepel a műsorban, sőt, előfordult, hogy a Rathaus előtti tér ausztriai ősbemutató helyszíne volt: a Diótörő Maurice Béjart-féle feldolgozását itt láthatta először osztrák közönség.
A két nyári hónapban a sötétedés után kezdődő vetítésekre szezononként összesen öt-hatezren kíváncsiak, igaz, ez a zenehallgatás, filmnézés eltér a megszokottól. Van, aki tudatosan, kezében a programfüzettel, előre kiválasztott eseményre érkezik, párnával, pokróccal felszerelkezve. Mások éppen csak benéznek, s ha figyelmüket leköti a vetítés, akkor maradnak. Sokan inkább enni, ismerősökkel beszélgetni jönnek a térre, de ha már ott vannak, kezükben egy pohár sörrel beülnek a vetítésre is. Semmilyen szabály nincs, a jövés-menés valahogy nem zavarja a hatalmas téren azokat, akik figyelnek az előadásra. A zenébe beletanulás egyik remek módszere ez: akinek itt, egy-egy nyári éjszakán e varázslatos környezetben megtetszik például az éppen játszott opera, lehet, hogy télen bemerészkedik a Házba, és besorol a komolyzene rajongói közé.
Az idén Haydn, Händel és Mendelssohn művei alkotják a súlypontot; a program online és a helyszínen ingyen beszerezhető műsorból egyaránt jól követhető.
A hétvége – ahogyan erről a szervuszausztria.hu beszámolt – egy különleges