Volt egyszer egy vadkelet - Város az akkumulátorgyár árnyékában

– Ez magánterület! – indul meg felénk három tagbaszakadt, fekete szájmaszkos őr. Pedig a sorompó külső felén, az úton állunk.

– Nem, ez közterület – korrigál velem együtt a munkás is, akivel beszélgetek. De az őrök nem jogi eszmecserére jöttek. A gödi Samsung-gyár, úgy tűnik, város a városban.

Szigorúan őrzött, titkos város.

– Azt mondják, azért jó, hogy bővül a gyár, mert így lesz még több magyar munkahely – folytatja beszélgetőtársam. – Hát ez nincs így. Vannak itt ukránok és nagyon sok dél-koreai. Ők folyamatosan érkeznek. Még a légtérzár idején is jöttek.

Szavait a hivatalos adatok is alátámasztják: a gyárban dolgozóknak csak 52 százaléka magyar.

– Befejezzük, és már megyünk is – mondom az őrnek én, az amúgy jogkövető állampolgár, akit most épp rajtakaptak, hogy a gyár melletti úton beszélget.

– Most menjenek!

Azt még mondjuk megvárják, amíg kollégám a felszólításukra kitörli a gyárról – igen, az épületről – készült képeket. Átkullogunk Samsung-város túlsó végébe, az idilli kertvárosi házak közé – már az idilliből leszámítva azt, hogy az utcában a házak bejárata a gyár kétméteres betonkerítésére néz.

Ide már nem érnek el a maszkos őrök, legalábbis gyalog nem. Errefelé amerikai izomautóban járőröznek. Egyikük a CB-rádiójához kap. Nem vagyok üldözési mániás, de feltűnik, hogy épp akkor, amikor újabb munkásokat szólítok meg.

A munkások egykedvűek, a mai műszaknak is vége, „ebből élünk, ebből tartjuk el a családot”, vetik oda menet közben. Nem gödiek, de ettől még nem mondhatni, hogy könnyen beszélnek. Az akkumulátorgyár mindenkire veszélyes lehet, ha nem tartják be a szigorú biztonsági és egészségvédelmi előírásokat. Állítólag a dél-koreai gyárban sok munkás leukémiás lett. A dolgozók aggódnak, biztosítékokat szeretnének, hogy az itthoni vezetés jobban vigyáz majd rájuk.

Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

Bővítés előtt áll a Samsung. Már most 1600-an dolgoznak itt, és a tervek szerint a bővítés után még 2700 embert vennének ide. A gödi Samsung 2000 óta működik, egykor képcsövet gyártottak itt, az akkumulátorgyár ünnepélyes, politikai látványelemekben gazdag megnyitója pedig 2017-ben volt, Orbán és a gyárvezetés még fát is ültettek a kameráknak az udvaron. A próbaüzem 2018-ban indult, nem éppen botránymentesen. „Véletlenül” gyárépítésre ment el 108 millió forint uniós támogatás, amelyet Brüsszel a fiatalok felzárkóztatására szánt volna.

A beruházás azóta sem az átláthatóságáról híres. Ezért is lett vége a korábbi fideszes polgármester, Markó József tizenhárom éves pályafutásának tavaly októberben.

„Én a lakosokkal vagyok” - ezzel a jelmondattal robbant be a helyi közéletbe a jelenlegi városvezető, a momentumos Balogh Csaba, ezért alakult meg a helyi ellenzéki összefogás. A lakosok ugyanis félnek, és féltik az építkezéstől a környezetet is. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen védelmet kap a város egy esetleges baleseti esemény során. Mert ahol veszélyes anyagokat tárolnak, ott a katasztrófa lehetőségével is számolni kell. (A bővítéskor 200 tonnás elektrolittárolót terveznek, néhány száz méterre a környező házaktól.) Nos, erről azóta sem kapott érdemi információt az önkormányzat.

– Cikket ír a gyárról? Írjon csak, mégiscsak ebből él, de amúgy mit gondol, mi változik? Elmondom magának. Semmi. Ezt a gyárat akarja a kormány, és ha akarja, lesz is – sommáz lakonikusan egy helybéli. Tizenöt éve él a betonfal tövében, úgy érzi, cserben hagyta a város. Belefásult a helyi politikába, szavazni sem fog többet. – Ez a mostani polgármester is olyan, még be sem ült a székébe, már simliskedik.

– Ezt meg honnan veszi?

– Ja, lehet, hogy nem igaz, engem tényleg nem érdekel.

Szegény embernek szikkadt kenyér jut, szegény nemzetnek életveszélyes anyagokkal dolgozó gyár. És ahol a pénz diktál, ott nem szempont az átláthatóság.

A kormány, állítja lapunknak Balogh, soha nem engedett rálátást a gyár körüli ügyekre, szándékosan úgy szervezte meg az engedélyezéseket, hogy abba ne is szólhassanak bele a helyi lakosok.

– Finoman szólva is gyanút keltő engedélyeket kapott a gyár a hivataloktól a bővítéshez – teszi hozzá a polgármester. – És volt egy igencsak erős civil bázis, ők szintén fel voltak háborodva emiatt. Feltett szándékom volt, hogy ha megválasztanak, legalább az átláthatóságot biztosítom. Ezt vállaltam, ezért szavaztak rám.

Megpróbálta. Aztán jött a járvány, és a veszélyhelyzetre hivatkozva a kormány einstandolta a gyárat, különleges gazdasági övezetté nyilvánítva. A városi képviselő-testület alkotmánybírósági panaszt nyújtott be, mivel a döntéssel Göd területének 20 százalékát és bevételeinek jelentős részét vették el, egyetlen tollvonással. A kormány ezt is rövidre zárta: a veszélyhelyzet megszüntetésével egy időben megszavazták, hogy ezentúl rendelettel jelölhet ki a kormány különleges gazdasági övezeteket, így – minő meglepetés! – a gödi Samsung-gyár immár a törvény szerint is az államhoz tartozik, az iparűzési adó pedig a Pest megyei önkormányzatot illeti meg.

Göd pedig így maradt, megcsonkítva, kivéreztetve, a gazdasági és nagypolitikai szereplők markában tartva. Egy veszélyes anyagokat előállító gyárral, amelynek működésébe többé törvényileg sem lehet beleszólása. És – nem utolsósorban – egy jogellenesen működő önkormányzattal, ahol a képviselő-testület felfüggesztette, immár másodszor, a megválasztott polgármestert.

Amihez természetesen nincs jogalapja, de mifelénk, vadkeleten mindenre találni egy elfekvő kiskaput. A recept egyszerű: a jegyző ugyan jelezheti, ha egy döntés jogellenes, megtagadhatja az ellenjegyzést, de ennél többet nem tehet. Megvétózni sem tudja. Ha a testület úgy akarja, hogy folytatja a jogellenes viselkedést, akkor úgy dönt és folytatja. A jegyző a kormányhivatalhoz fordulhat, ahol kivizsgálják az ügyet, és ha ott is jogellenesnek tartják, továbbküldik a bíróságra. A képviselő-testület nyilvánvalóan időhúzásra játszik, hiszen pontosan tudják, hogy a bírósági ítéletig hónapok is eltelhetnek.

Göd előző városvezetése ugyanerre épített, amikor két éven át nem fogadta el az építési szabályzatot. Ez alatt a két év alatt volt itt minden a tarvágástól az irreális beépítésekig. Minden, amit egy elfogadott építési szabályzat mellett nem lehetett volna megtenni. Aztán megszületett az elmarasztaló ítélet, és a testület dolgavégezetten elfogadta az építési szabályzatot.

Ami a polgármester második felfüggesztését illeti, az nem csupán jogellenes volt, de annak is látszott. Nyilvános testületi ülést hívtak össze, ahol a Balogh helyett regnáló alpolgármestert, az LMP-s Fülöp Zoltánt leárulózták a lakosok, zúgott a takarodj, a helyiek új választást követeltek. Majd a felzúdulás közepette megszavazták az újabb harmincnapos felfüggesztést.

Annak, hogy ide jutottak, akár köze is lehet a Samsung-gyárhoz. A városi szakzsargonban csak Samsung-koalícióként emlegetett, a gyárat támogató képviselőkkel gyakran szavaztak együtt a Balogh ellen szövetkezők. Hogy miért, mi érdekük fűződhet egy olyan gyárhoz, amely már nem a városé? Ne találgassunk.

A felszínen viszont nem látszik túl sok minden, amiből összeállhatna, hogy mégis hogyan fajultak idáig a dolgok. Sok apró konfliktus, érveknek bajosan nevezhető vagdalkozás (Fülöp Zoltán szerint Balogh egyes képviselő-testületi határozatokat később írt alá, mint azt a határozat szövege előírta, hogy csak egy ilyet említsünk), manipulált hangfelvétel és persze oda-vissza vádaskodások. A polgármester szerint épp a gyárral kezdődött minden.

– A városvezetés nem egyemberes feladat. Ezért azzal kezdtem, hogy felosztottam a feladatokat a csapaton belül, hogy az erőviszonyokat jól elosszuk, és ne az legyen, hogy egyetlen tennivalóra koncentrálódik túl sok ember, máshol meg úsznak a dologban. Fülöp Zoltán kérte, hogy a Samsung-gyár az ő területe legyen, így azt ő kapta meg.

Elöl Orbán Viktor miniszterelnök (b), Dzsun Jong Hjun, a Samsung SDI vezérigazgatója (k) és Kim Jun Dzse, a gödi gyár vezetője (j) érkezik a Samsung SDI elektromos jármű akkumulátor gyárának nyitóünnepségére Gödön 2017. május 29-én.

Fotó: Szigetváry Zsolt

Az érem másik oldalán, ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, mindennek az ellenkezője van. Fülöp Zoltán szerint Balogh túl sok mindent akart megoldani egyedül. Több interjúban egy július 17-i ülésre is hivatkozott, ahol a polgármester nem rendelt el szavazást – szerinte – testületi hatáskörbe tartozó kérdésekben. Balogh Csaba viszont konkrét történettel jön. Még a hivatala kezdetén a kormánnyal volt fontos találkozója, amikor a testület hivatalos volt egy tárgyalásra a Samsung-gyárba. Bőven lett volna mit tisztázni, Balogh például azt akarta megtudni, hányan fognak ott dolgozni, és ebből mennyi lesz a külföldi munkás. Annyit kért Fülöptől, miután nem tud vele tartani, ne egyedül menjen, kérje meg Borbíró Mihály katasztrófavédelmi referenst, hogy kísérje el. Jobb a biztonság: ha ketten vannak, van fültanú, és úgy nehezebb mindenféle kreált vádakat ráhúzni az ellenzéki képviselőre. Láttunk már ilyesmit korábban, Balogh sem hasraütésszerűen mondta. Borbírón, a polgármester szerint, nem múlt, neki azt mondta, szívesen csatlakozik az alpolgármesterhez. Fülöp mégis egyedül ment, mert – mint mondta – Borbíró nem tudott vele tartani, nem ért rá. A polgármester viszont Borbírónak hitt, aki állította, hogy Fülöp sosem kereste.

Folytatódott az adok-kapok, Balogh is szabadult volna már az alpolgármestereitől, ők meg nyílt levelet írtak, amelyben alkalmatlannak nevezték a városvezetőt. Veszélyhelyzet volt, de ezzel Balogh nem akart visszaélni – és hát mégiscsak demokraták volnánk –, nem küldte el őket, mikor a különleges jogrend alkalmat adott volna rá. Meg remélte, hogy az ellenzéki összefogás menthető.

Emlékszünk, még országos szinten is tettek egy mentési kísérletet a pártvezetők, ám Gyurcsány Ferenc és Fekete-Győr András látványos megegyezése sem segített. A DK-s képviselők inkább kiléptek a pártból, de nem engedtek. Immár egy új, Balogh-ellenes koalíció tagjaiként, a fideszes képviselőkkel együtt indítottak újabb fegyelmi eljárást a polgármester ellen.

Ami különösen érdekes, hiszen épp az alpolgármesterek vádolták Balogh Csabát azzal, hogy összejátszik a Fidesszel; azért is készítettek az egyik zárt ülésről titkos hangfelvételt, hogy ezt igazolják. És azért is manipulálták a hangfelvételt. A történet ismert: Balogh a nyilvánosságra hozott felvétel szerint a fideszes Pintér Györgyöt javasolja alpolgármesternek. Az eredeti mondat vége lemaradt: a valóságban Balogh ezután megjegyzi, hogy reméli, nem őt szeretnék.

– Ki akartam ugrasztani a nyulat a bokorból – magyarázza nekünk Balogh.

Bármi legyen is a felszín mögött, egyvalami látszik: hogy manipulálták a kiszivárogtatott felvételt, ami annyit jelent, sikerült a terve. Kiugrasztotta.