Roham az osztrák egyetemeken

„A tandíjnak kétségkívül volt némi szabályozó szerepe. Most elhárult minden akadály azok elől is, akiknek nincsenek komoly szándékaik, csak múlatni akarják az időt. Ők azok, akik elveszik a helyet a ténylegesen tanulni vágyók elől, fokozzák a zsúfoltságot, s ezzel rontják az oktatás hatékonyságát.” A markáns véleményt Wolfhard Wegscheider, a leobeni

Montanunirektora fogalmazta meg azon a konferencián, amelyen néhány héttel a téli szemeszter kezdete előtt a felsőoktatási szakemberek áttekintették a helyzetet. A roham jelei már korábban is érződtek: Graz a beiratkozni szándékozók számának 53 százalékos növekedését észlelte már a nyár közepén.

Ugyanakkor most az is kiderült, hogy a beharangozott – és honlapunkon is ismertetett – tandíjmentesség korántsem automatikusan jár mindenkinek. A felmentést a szemeszterenkénti 363,36 euró tandíj alól minden egyes hallgatónak külön kell kérelmeznie, ugyanis formálisan továbbra is fennáll a fizetési kötelezettség. Az új rendelkezés azonban a mentesülők körét jelentősen kibővítette – az Uni Wien esetében ez a hallgatók 80 százalékát öleli fel. A legnyilvánvalóbb eset azoké, akik az előírt időn belül (plusz egy szemeszter) befejezik tanulmányaikat. Ők a jövőben nem fizetnek. Vagyis ha a kérelmező már az első évben vállalja ezt a kötelezettséget, és akkor megkapja a felmentést. Kérdés, mi történik, ha négy-öt év múlva kiderül, mégsem tudta teljesíteni a feltételt? Ugyancsak ingyenes az egyetem látogatása azoknak, akik gyermeketnevelnek, vagy támogatás nélküli önfenntartóként dolgoznak.
(Magyar diákok részletes felvilágosítást kaphatnak a Magyar Diákok Egyesületétől, a honlapon és a fogadóórákon egyaránt.)

Mindenesetre ez a kérelmezősdi máris sok bosszúságot okoz. Az amúgyis szűkös anyagiakkal rendelkező egyetemek már tavasszal kénytelenek voltak új irodai munkaerőt alkalmazni.

Pénzhiány

Más gondjuk is van. Bár Johannes Hahn, az illetékes tudományügyi miniszter megígérte a tandíjmentesség miatt kieső bevételek pótlását, mostanra kiderült: ez nem valamiféle pluszforrásból származik, hanem az általános egyetemi költségvetésből. Vagyis máshonnan veszik el a pénzt, ami további takarékoskodást igényel.

Gond az egyetemi hallgatók számának növekedése is. Georg Winckler, az Uni Wien rektora szerint így szinte lehetetlen a tervezés, hiszen sejtésekre alapozva nem lehet eleve minden fakultáson maximális kapacitást beütemezni. Az említett felsőoktatási konferencián bírálták a középfokú oktatási rendszert is: az egyetemre bekerülők bizonytalanok, az első nehézségnél már azt hiszik, rossz szakot választottak. Nem megfelelő az egyetemek és a minisztérium - vagy inkább Hahn miniszter – közötti kapcsolat sem. A háromévenkénti, most esedékes tárgyalásokon, amelyeken az egyetemek feladatait és céljait rögzítik, az intézményeknek szinte nincs lehetőségük saját koncepciójuk előterjesztésére. A miniszter ugyanis már a kész, többnyire több egyetemre kidolgozott egyen-tervvel áll elő, amit rákényszerít az érintettekre.

Baj van a finanszírozással, kevés az egy egyetemistára jutó 3000 eurós támogatás, különösen, mert a szakmai főiskolák ennek a dupláját kapják. Ráadásul a különféle koncepciók a minisztériumi munkatársak ötletein alapulnak, nem pedig az egyetemek javaslatain. Márpedig íróasztal mellől nehéz jó elképzelésekkel előállni.