Reformok nélküli reformer – Ismét Rohani Irán elnöke

A többek között a választások felügyeletéért is felelős Őrzők Tanácsa előzőleg szelektálta az 1600 jelentkezőt (köztük 150 nőt), s végül hat férfi indulását hagyta jóvá. A verseny azonban a két fő esélyes között zajlott. Haszan Rohani (eredeti neve Feridun) a síita teológiát és a jogi tanulmányokat is még Mohammad Reza Pahlavi sah idején kezdte, de fiatal klerikusként rendszerkritikusnak számított. Többször letartóztatták, majd emigrálni kényszerült. Csatlakozott Ruholláh Homeini ajatollah köréhez, vele együtt tért vissza Iránba és lett tevékeny részese az iszlám köztársaság létrehozásának. (A Rohani felvett név, vallási tanítót, tudóst jelent. 1981-ben egy parlamenti listán még úgy jelent meg a neve, hogy Feridun Rohani, később már csak a Rohanit használta.)

Az újraválasztott elnök egész karrierje a politikai-katonai-biztonságpolitikai elitben zajlott. Az iraki–iráni háborúban magas katonai vezető posztokat kapott. Titkára volt a nemzetbiztonsági bizottságnak, volt parlamenti alelnök is, egyike volt a nukleáris tárgyalóknak. Nyugati partnerei diplomata sejkként emlegették a vallási ruhát viselő turbános szakembert. Nem ő lehetett Ali Hámenei legfelsőbb vallási vezető első jelöltje, de beleegyezett a jelölésébe, mert véget kellett vetni az embargók és szankciók gazdaságot, társadalmat nyomorító hatásának. Rohaninak sikerült megkötnie az alkut. 2013-ban, megválasztása után telefonon beszélt Barack Obama amerikai elnökkel. 1979 óta ez volt az első ilyen magas szintű közvetlen kapcsolat.

A megfigyelők némileg leegyszerűsítve Rohanit reformernek és mérsékeltnek minősítik, míg ellenfele, Ebrahim Raiszi állandó jelzője az ultrakonzervatív. Az elnök 57 éves fő kihívója fekete turbánt visel, ami azt üzeni, hogy Mohammed próféta leszármazottai közül való. Lehet, hogy volt, akitől ezért kapta a voksot. De sokan azért szavaztak inkább Rohanira, mert nem felejtik el, hogy Raiszi egyike volt a négy ügyésznek, akik 1988 nyarán pár hónap alatt több ezer baloldali politikai foglyot kivégeztettek az iráni börtönökben. Homeini ajatollah parancsára az ítéleteket mindenkin végrehajtották, akiket hitehagyottnak vagy az iszlám ellenségének minősítettek. Rohani tábora többször is emlékeztetett Raiszi életrajzának erre az elemére. Raiszi jogászi karrierje végén egy nagyhatalmú iszlám alapítvány vezetője lett, és tagja a Szakértők Tanácsának. Az alapítvány vezetőjeként 19 000 ember munkaadója. Gyárak, egyebek közt egy autógyár, agrárvállalkozások, médiacégek, biztosítási társaságok sokasága tartozik az alapítványhoz. Eddig is Hamenei jelenlegi legfőbb vallási vezető lehetséges utódjai között tartották számon. A választási vereség nem növelte esélyeit, de nem is zárta ki az előbb-utóbb bekövetkező versenyből.

MTI/EPA/Abedin Taherkenareh

Raiszi, ahogy más konzervatívok is, azzal támadta Rohanit, hogy politikája nem hozta meg a várt eredményeket. Igaz, hogy sikerült a nyugati hatalmakkal megállapodni a nukleáris fejlesztés ügyében, és cserébe a szankciók egy részét megszüntették. Felszabadultak a külföldön letiltott iráni bankbetétek, Irán immár vásárolhat korszerű utasszállító repülőgépeket. Nemrég nyílt meg egy új autógyár, ahol a Renault korszerű típusait gyártják, de autóipari beruházásokat indított a PSA (Peugeot-Citroën) cég és a svéd Saab is. Irán exportja, így a kőolajkivitel is nagyban növekedett. Jelentősen csökkent az infláció és gyorsabb növekedésnek indult a GDP. Rohani elnöksége alatt azonban nem sikerült érezhetően csökkenteni a munkanélküliséget, különösen az ifjúság körében, és nem mérséklődtek a jövedelmi különbségek sem.

Rohanit azzal vádolták, hogy olyan reformer, aki nem képes bevezetni az ígért reformokat. Ilyen változás lett volna a jótékony alapítványok megadóztatása. Ezek a szervezetek az iráni gazdaság húsz százalékát képviselik, s – hasonlóan a Forradalmi Gárda cégbirodalmához – az iráni gazdaság szürke, sőt fekete zónáját jelentik. Bizarr módon a konzervatív oldal is a reformok elmaradását rótta fel Rohaninak, miközben nyilvánvaló, hogy az elnök korlátozott hatalma nem engedi meg, hogy hozzányúljon a klérus, a Forradalmi Gárda és a legfőbb vezető hatalmi-jövedelmi szféráihoz. Tovább bonyolítja ezt, hogy a reformok sok millió szegényt vágnának el a támogatástól, amelyhez ma a papság által irányított szervezetek révén jut. A konzervatív tábornak tehát erős tömegei vannak, különösen vidéken és a szegényebb városi negyedekben. Raiszi hozzájuk szólt, amikor a korrupció visszaszorítását követelte.

A konzervatív erők ellenállása miatt Ro­­ha­­ni nem valósíthatta meg azokat a társadalmi reformokat, amelyek enyhíthették volna például a filmcenzúrát vagy javíthattak volna a nők helyzetén, általában az emberi jogok állapotán. Nem véletlen, hogy az egyetlen iráni Nobel-díjas, Sirin Ebadi jogásznő továbbra is londoni emigrációban él. Rendszeres az újságírók letartóztatása, elítélése olyan vádakkal, mint propaganda terjesztése vagy a legfőbb vezető megsértése. A propaganda mint vád olyan jelenségek feltárására is vonatkozhat, mint a nemzetiségi vagy vallási kisebbségi jogok megsértése. Ezekben érezhető változás aligha következik be.

Különösen nehezíti a társadalmi átalakítás, modernizálás esélyeit, hogy Irán több helyi háborúban közvetve vagy közvetlenül is résztvevő. Fő támogatója az Aszad-rendszernek Szíriában, és a bagdadi síita többségű kormánynak. Jemenben a huszikat támogatják, akik szintén a síita iszlám egyik ágához tartoznak. Irán, miközben javítaná viszonyát a Nyugattal (és ezt az ókonzervatív Raiszi sem ellenezte a kampányban), Oroszország egyik fő re­­gio­­nális szövetségese és Kína partnere. A feszültség Szaúd-Arábiával néha veszélyes méreteket ölt. A kampányban különösen diszkréten kezelték ezeket a stratégiai kérdéseket az egyébként hevesen vitázó felek. Amikor Donald Trump Rijádban húsz iszlám állam vezetőivel találkozott, Irán képviselője nem volt jelen.

Párhuzamosok találkozása a politikában

Különös párhuzamosságokra épülő rendszere van Iránnak. Az iszlám köztársaság évtizedek alatt kialakuló politikai berendezkedése egyszerre viseli az autoriter, teokratikus állam és a korszerű tömegdemokrácia jegyeit. Egymást ellenőrző testületek bonyolult hálózata alakult ki. Az állam vezetőit választják, de teológusokból álló testület dönti el, ki indulhat a választáson. A kormányzati apparátust az elnök által kinevezett kormány irányítja, de csak fenntartásokkal. A nemzetbiztonság, a védelem és a külügyek az élethosszig tartó mandátumot élvező legfőbb vallási vezető kezében vannak. Az államot a fegyveres erők védelmezik, de önálló erőként működik minden haderőnemben a Forradalmi Gárda. Ez a szervezet egyszerre üzleti konglomerátum és az iráni külpolitika fegyveres megvalósítója. Különítményeket küld Irakba és Szíriába, rakétákat fejleszt. Létezik a rendőrség mellett a sajátos iszlám „ifjúgárda”, a bászidzs. Ennek a tagjai verték szét 2009-ben a választások elcsalása miatt kirobbant tüntetéseket.

Iránban az igazságszolgáltatás független a választások által létrehozott hatalomtól, s a vallási tisztviselők kezében van, hasonlóan a börtönökhöz, ahol évente több száz embert végeznek ki. Iránban van Kína után a legtöbb végrehajtott halálos ítélet. A politika működését meghatározza a bíróságoknak a sajtó feletti uralma. A rendszer kiterjed polgárai magánéletére is. Nem csupán a nők kendőviseletét, de a férfi-nő kapcsolatokat is ellenőrzik és büntethetik is a kihágásokat az erkölcsrendőrök. Az utazók, tudósítók azonban oldott, barátságos légkörről, érdeklődő nyitott, művelt irániakról számolnak be.