Politika vagy bűncselekmény?
„Nektek elment a maradék eszetek is?” – írta Sándor Zsuzsa a TASZ-nak, és ezt – akaratlanul is – csak megerősítette a társaság jogásza a 168 Órában közölt beszélgetés során. Érvelésében féligazságok, csúsztatások sora lelhető fel.
A rasszizmus, vagyis etnikai és vallási csoportok elleni gyűlöletkeltés nem politikai véleménynyilvánítás, hanem bűncselekmény, miként azt számos nemzetközi egyezmény és állásfoglalás, de a magyar Btk. is annak nyilvánítja. Kifejezett csúsztatás, ha valaki – az interjú során következetesen – politikai véleményként kezeli, és arra a következtetésre jut, hogy „demokráciában lehet rasszistának lenni”.
Visszatérő érvelés, hogy ha a rasszizmust büntetjük, akkor a szólásszabadság korlátozását a hatalom kiterjeszti más véleménynyilvánításokra is. Ezen az alapon semmilyen jog- és társadalomellenes bűncselekmény nem lenne büntethető, hiszen a hatalom bármilyen cselekményt társadalomellenesnek nyilváníthat és büntethet.
A hibás úton járó „jogvédők” azzal is érvelnek, hogy a rasszizmus büntetése esetén előbb-utóbb a hatalom kritikusait is büntetni fogják. Ez velejéig hamis álláspont. Egyfelől a megnevezett csoportok elleni gyűlöletkeltés nem terjeszthető ki más kritikai megnyilvánulásokra, másrészt pl. az Emberi Jogok Európai Bírósága következetesen azt az álláspontot képviseli, hogy a közhatalom bírálatának korlátozhatósága lényegesen szűkebb.
A TASZ jogásza többször is különbséget tesz aközött, hogy a jogsérelem veszélye közeli-e vagy távoli. Utóbbi esetben „a büntetőjog túlzó és alkalmatlan eszköz”. Jó lenne tudni, hogy – Nyerges András szellemes megfogalmazását használva – vajon mennyi pontosan az „uszulási idő”. Hitler és a náci párt pl. a húszas évek elején fogalmazta meg a „végső megoldás” forgatókönyvét, a „végrehajtásra” jó néhány év múltán került sor. Ilyen alapon a TASZ Hitlert és Mein Kampfját is védelemben részesítette volna?!
A jogsérelem egyébként rasszista, gyűlöletkeltő megnyilvánulások esetén se nem „közeli”, se nem „távoli”, hanem azonnali! Ezt alátámasztja a Legfelsőbb Bíróság 1998-as elvi állásfoglalása is, mely kimondja: „A közösség elleni izgatás bűntett megvalósulásához elegendő, hogy az elkövető tudatában legyen annak, hogy: a nagyobb nyilvánosság előtt tett kijelentései a gyűlölet keltésére objektíve alkalmasak.”
„A büntetőjog végső lehetőség, ha már minden más megbukott” – mondja Dojcsák Dalma. Ugyan milyen sikerekről számolhat be az – egyébként nyilvánvalóan szükséges – oktatás és társadalmi fellépés, vita területén? Növekedett a rasszista megnyilvánulások száma! (És ebben szerepe van a félreértelmezett „jogvédelemnek” is.) Minek kell történnie ahhoz, hogy a TASZ is elfogadja a büntetőjogi fellépést?
Kerekes Ottó,
e-mail
