Pazarló képviselők
Hatalmas vitát váltott ki Lengyelországban egy népszerű brit blogger jegyzete: Jon Worth arról írt, hogy az uniós képviselők között a lengyelek a leginkább pazarlóak, számos asszisztenst alkalmaznak, a legtöbbet az uniós országokat képviselők között. Néhányukat meg is nevezett, s ennek nyomán most mindenki arra kíváncsi, miért is van szükség egy képviselői iroda működtetéséhez ekkora személyzetre.
A rekordot a radikálisan jobboldali ellenzéki párt, a Jog és Igazságosság (PiS) képviselője tartja: Ryszard Legutko 19 asszisztenst alkalmaz, ebből 18-at Lengyelországban, egyet Brüsszelben. Nem sokkal marad el tőle egy tengermelléki, nagyon ismert politikus, egykor szintén a PiS, most az abból a pártból kilépetteket egyesítő jobboldali Szolidáris Lengyelország képviselője, Tadeusz Cymanski, akinek 17 munkatársa is van.
Cymanskit az egyik lengyel lap megkérdezte, nem túlzás-e ennyi alkalmazottal dolgozni. – Mindig az a kérdés, a mennyiségre vagy a minőségre tegyük a hangsúlyt. Személyesen nem látok abban semmi kivetnivalót, hogy ennyi fiatal asszisztenst alkalmazok. Számomra ugyanis a munka társadalmi jótéteményt jelent, és úgy vélem, jobb, ha két, egyetemet végzett fiatal dolgozik akár ezer zlotyért, mintha csak egy dolgozna közülük, a másik pedig munkanélküli lenne. Azzal, hogy alkalmazom őket, nemcsak munkát adok nekik, de ismereteket is arról, hogyan működik az Európai Parlament és lehetőséget, hogy a jövőben jobb munkát találjanak – jelentette ki Cymanski.
Hozzátette: a brit blogger jobban tenné, ha arról is beszámolna, mennyi a minimális munkabér Nagy Britanniában és mennyi Lengyelországban. Az az összeg, amelyet ő kap az Európai Parlamenttől, hogy irodát vezethessen, elég arra, hogy több embert is alkalmazhasson Lengyelországban, míg az Egyesült Királyságban csak néhánynak lenne ez elegendő.
Az EU-s képviselők havonta 21209 eurót kapnak irodájuk működtetésére. Ebből kell bérelniük a helyiséget, fizetniük a villanyszámlát, a szükséges eszközöket, papírokat és az asszisztenseket is. Cymanski elmondta, hogy munkatársai feladata az ő találkozóinak szervezése, különböző dokumentumok előkészítése, például olyan anyagok, elemzések készítése, amelyek a fiatalok munkaerőpiaci helyzetét érintik.
Hogy ez mennyiben indokolja ennyi munkatárs alkalmazását, azért is kérdéses, mert mások, például Jan Kozlowski, a Tengermellék vajdaságának volt elnöke, sokkal kevesebbel is beérik – Kozlowskinak összesen 8 asszisztense van, ennek fele Brüsszelben dolgozik, a többiek Lengyelországban. Szerinte lehetetlen az összes feladatot egy személlyel megoldani.
A Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) EU-s képviselője, Joanna Senyszyn 12 segítővel dolgozik, de nemcsak Brüsszelben tart fenn irodát, hanem egész Lengyelországban, pl. Varsóban, Krakkóban, Gdyniában, Kielcében, Nowy Saczban, összesen 17 helyen. Ezért úgy gondolja, nem is elég a 12 munkatárs. Szerinte furcsa is lenne, ha nem használná ki az EU-tól kapott pénzt, hiszen Lengyelországban magas a munkanélküliség, és azzal, hogy maga is annyi embert alkalmaz, amennyit csak lehet, azt is csökkenti, arról nem is beszélve, hogy fontos ezeknek az irodáknak a működtetése, hiszen ide bármelyik lengyel állampolgár elmehet különböző problémájára orvoslást keresve. És ennek köszönhetően tartja fenn az EU-s képviselő kapcsolatát a saját választóival.
Ugyancsak a tengermelléket képviseli az egykori államfő, Lech Walesa fia az Európai Parlamentben. Jaroslaw Walesának is 8 munkatársa van, ebből ketten Brüsszelben dolgoznak, a többiek otthon.
Felvetődik a kérdés, jogos-e a vita arról, hogy az európai intézmények feleslegesen herdálnak el nagy pénzeket éppen gazdasági válság idején a közös költségvetésből. Nagy-Britannia a legnagyobb híve az európai büdzsé csökkentésének. A lengyel EU-s képviselők szintén a brüsszeli adminisztráció kiadásainak lefaragása mellett állnak ki, de nem hiszik, hogy ezen a területen kellene ezt megtenni. Spórolni máson lehetne, például le kellene mondani az Európai Parlament strasbourgi üléseit, és azokat Brüsszelben megtartani – véli Jan Kozlowski. Ez ugyanis 200 millió eurós megtakarítást jelenthetne, de ebbe Franciaország nem akar belemenni.
