„Óriási a közös tapasztalatok kincsestára”

Nagykövet úr, Ön valóságos diplomáciai világkörút után érkezett Magyarországra. Milyen várakozásokkal kezdett neki új küldetésének?

Magyarország – Costa Rica és Bulgária után – immár a harmadik ország, ahol a diplomáciai misszió vezetője vagyok, előzőleg pedig számos országban voltam kiküldetésben Japántól Belgiumig és az Egyesült Államokig. Magyarország mindazonáltal nem volt számomra ismeretlen ország: korábban magánemberként már ellátogattam ide, és mindig nagyon pozitív benyomásaim voltak róla. Éppen ezért, amikor felajánlották nekem, hogy itt képviseljem Olaszországot, nagy lelkesedéssel fogadtam, Tudtam, hogy munkám olyan országba visz, amely hagyományosan barátja Olaszországnak, ahol minden bizonnyal jó fogadtatásra számíthatok, és meg kell mondjam, nem is csalódtam.

Melyek voltak legfontosabb tapasztalatai Budapesten az elmúlt másfél év alatt?

Ez az időszak kétségkívül nagyon jelentős és érdekes volt. Azon túl, hogy jobban megismertem ezt a rendkívüli országot és közéletének számos kiemelkedő szereplőjét, miközben kiváló kapcsolatokat építve ki a legkülönbözőbb körökkel, fontosnak tartottam, hogy fellendítsem – az ilyen értelmű, Rómából kapott határozott utasítások és számos magyar barátomtól kapott támogatás alapján – a kétoldalú kapcsolatokat. Éppen e célból például a Nagykövetség – a többi itt dolgozó olasz képviselettel együttműködésben – első ízben rendezett Magyarországon tavaly május és október között Olasz Fesztivált, olyan kulturális, technológiai és gazdasági eseményekkel, amelyek elsősorban a fiatal nemzedékeknek szóltak. Ezt a modellt szándékozunk tovább vinni a következő években „Olaszország Magyarországon” néven. Erősen törekszünk a politikai párbeszéd elősegítésére, hamarosan aláírásra kerül egy stratégiai partnerségi megállapodás, valamint a gazdasági kapcsolatok erősítésére, hála azon jelentős cégek és pénzintézmények jelenlétének, amelyek nem hagytak fel az ország támogatásával a súlyos gazdasági-pénzügyi válság legélesebb időszakaiban sem.

Olaszországnak – ha figyelembe vesszük a Római Birodalmat – és Magyarországnak – egészen az ókori Pannóniától – több mint 2000 évre nyúlnak vissza a kapcsolatai. Hol találjuk meg manapság a legerősebb közös pontokat a két ország és a két nép között?

Olaszországnak és Magyarországnak hagyományosan erősek a történelmi és kulturális kötődéseik. Olaszország a legnagyobb gazdasági partnerek közé tartozik, évente több milliárd eurós árucsere-forgalommal, a nyelvünket és kultúránkat szeretik és művelik a fiatalok is, elég csak arra a mintegy 20 ezer magyar diákra gondolni, akik 250 iskolában és egyetemen olaszul tanulnak és Kulturális Intézetünkre, amelynek e hálózatunkban az egyik legszebb székhelye van, az első magyar parlament épületében kapott helyet, ezért szimbolikusan is nagyon közel áll a magyar lakossághoz. Az Európai Unión, a NATO-n és a legfőbb nemzetközi szervezeteken belül is nagyon intenzív az együttműködés. Óriási a közös tapasztalatok kincsestára, amelyet mindenek előtt a fiatal nemzedékek rendelkezésére bocsátunk, a kultúra, az avantgárd, a technológia, a kutatás fejlesztésével, hogy hosszú időre megőrizzük ezt a kiváltságos kapcsolatot.

Mit tanulhatnak egymástól kölcsönösen olaszok és magyarok?

Népeinket alapvetően nyitottság és tolerancia jellemzi más kultúrákkal és civilizációs formák iránt. Ez az állítás első látásra talán ellentmond az utóbbi idők újsághíreinek: azokra a konfliktusokra gondolok például, amelynek nemrégiben részesei voltak olaszországi bevándorlók. Természetes, hogy ezeknek az epizódoknak sokkal nagyobb a visszhangjuk, mint azon százezrek csendes és kevésbé ismert munkájának, akik naponta dolgoznak különböző szinteken a társadalmi integráció elősegítéséért, és keresik a legjobb megoldásokat azokra a problémákra, amelyeket az elmúlt évtizedek változásai szültek. Azt hiszem, hogy ez a szemlélet Magyarországon is tetten érhető: a tolerancia és az ésszerű, gyakorlati megoldások keresésének értéke olyan elv, amelynek – bár kétségkívül nehéz megvalósítani – tartalmával a alapvetően egyetért a lakosság nagy része.

Tavaly novemberben a Polis gála alkalmával, Ön azt mondta, hogy kapcsolatainkban a kultúra és a gazdaság a legfontosabbak. Ugyanakkor országaink egyaránt tagjai a NATO-nak, és az Európai Uniónak. Melyek ezekben a közös dolgaink?

Olaszország és Magyarország olyan európai és atlanti szintű együttműködési és integrációs rendszer részei, amelynek egyre fontosabb feladata lesz a nemzetközi egyensúly megőrzése és a béke védelme. Egyikünknek sem érdeke, hogy elforduljon az Európai Unió és a NATO által kitűzött céloktól: ellenkezőleg, csak e kereten belül lehetséges garantálni nemzeti szinten is a legjobb eredmények elérését az egyes közösségek számára.

Milyen programokat tervez az idén a budapesti Olasz Nagykövetség?

Az idén, a fent említett elveknek megfelelően a Nagykövetség a Kulturális Intézettel együttműködve, olyan eseménysorozatot tervez, amelyekbe bevonjuk a legfontosabb magyar kulturális intézményeket, mint a Nemzeti Galériát vagy a Nemzeti Múzeumot. Az az elképzelésünk, hogy egyes kiemelkedő eseményekre összpontosítsunk különböző területeken, a festészettől a divatig, a mozitól a fotográfiáig, a politikai-gazdasági vitákig, elsősorban a fiatalokhoz fordulva a kölcsönös megismerés érdekében.

Végül egy személyes kérdés: hogyan él diplomata hivatásán kívül, van-e valamilyen kedvenc időtöltése?

A művészet az egyik fő kedvencem, nagyon szeretem a festészetet, különösen a barokk korszakot. Szenvedélyes gyűjtő vagyok, és ezért nagyon érdekes számomra felfedezni Magyarország nagy művészi örökségét.