Orbanisztán: A tudósító döntse el, melyik oldalon áll

Az EU nem szabadul meg legproblémásabb gyermekétől: április 6-án parlamenti választások lesznek Magyarországon, és csaknem biztosra vehető, hogy nem fogják leváltani Orbán Viktor miniszterelnököt. Az elmúlt négy évben a jobboldali-konzervatív politikus az általa vezetett Fidesz bő, kétharmados többségére támaszkodhatott – olyan körülmény, amelyet Orbán a köztársaság totális átalakítására használt fel. Ebbe beletartozott az alkotmány messze ható megváltoztatása is. Az egykor szárnyaló liberális politikus tartós viszályban áll az Európai Unióval, amely számos szerződésszegést vet a szemére, s ennek megfelelően eljárásokat indított ellene. Béccsel vitába bonyolódott a Magyarországon jelenlevő nagygazdák termőföldtulajdona miatt, amelyet május elsején – legalábbis osztrák vélemény szerint – ki akarnak sajátítani. A bírálók azt vetik Orbán szemére, hogy korlátozza a demokratikus szabadságjogokat, valamint rasszista előítéletekkel játszadozik.

Jelenleg senki nincs Magyarországon, aki veszélyes lehetne az ötvenéves politikusra. Az ellenzék erősen megosztott, a szociáldemokraták teljesen diszkreditálták magukat, mert az államcsőd szélére vezették az országot. Ezért nem az a kérdés, hogy vajon győzni fog-e Orbán, hanem az, hogy ismét elér-e egy olyan kétharmados többségét, mint 2010-ben, amivel megtarthatja az ország feletti abszolút hatalmát.

Ellentmondásos vita

A bécsi Concordia Sajtóklubban a magyar belpolitikáról vitáztak – és a vita, a szokásoknak megfelelően, meglehetősen ellentmondásos volt. A miniszterelnök védelmezői sikeresnek nevezték politikáját, olyannak, amely demokratikusan legitimált. A bírálók a politika cinikus értelmezéséről, a középréteg erodálásáról, a növekvő szegénységről, sőt magyarországi „kényszermunkáról” beszéltek.

Meret Baumann, a „Neue Zürcher Zeitung” tudósítónője kijelentette, hogy „még sehol sem élt meg”olyan polarizált politikai helyzetet, mint amilyen Magyarországon van. Teljesen hiányzik a középút, valamint ebben a kormány és az ellenzék között folyó „vallási háborúban” még a láthatóan objektív adatokat is teljesen eltérő módon interpretálják. Baumann elmesélte, hogy egy kormányhivatalnok még őt is felszólította arra, hogy „döntse el melyik oldalon” áll.

Kiszelly Zoltán magyar kormánytanácsadó szerint az európai „balliberális sajtó” az „ellenzék gyenge hangjának külföldi erősítőjeként” működik. Orbán sikerét azzal magyarázta, hogy a lakosság a szociáldemokrata kormány alatti „nyolc rossz év után” 2010-ben radikális változást akart. „Akkoriban a válság teljes erejével lesújtott Magyarországra”, és az ország erre nem volt felkészülve – mondta Kiszelly. A politológus úgy folytatta, hogy a lakosság felismerte: a demokrácia és a jólét nem áll kapcsolatban egymással. Magyarország most egy „piacgazdasági laboratórium”, ahol „hazafias gazdaságpolitikát” valósítanak meg, amely csak François Hollande francia államelnök és Barack Obama amerikai elnök gazdaságpolitikájával hasonlítható össze. Josef Kirchengast, a Standard szerkesztője és a rendezvény moderátora, ezzel összefüggésben „jobboldali gulyás-kommunizmusról” értekezett. Kiszelly azt válaszolta, hogy az állam csupán azért szerzett nagyobb befolyást a gazdaságra, hogy „nagyobb lehetőséget kapjon az átalakításra”. Állítólag ez lehetővé tenné a terhek igazságos elosztását. Ez megegyezik azzal, amit Nyugat-Európa is tesz. Az EU-val kapcsolatos politikájában Magyarország „nemzeti érdekek konfliktusokon keresztüli megvalósítását” gyakorolja. Ugyanazt, véli Kiszelly, amit „De Gaulle és Thatcher is tenne”. Mindenesetre az igazságos tehermegosztásról elhangzott elméletet Baumann nem hagyta szó nélkül. Már az egykulcsos adó (Flat Tax) – azaz a mindenkire érvényes egységes adó – bevezetése is összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben sújtja az alacsonyabb jövedelműeket, mint a nagykeresetűeket.

A vitában a CDU-hoz közel álló német Konrád-Adenauer-Alapítvány-tól Frank Spengler Orbán Viktor vehemens védelmezőjeként lépett fel. A magyar miniszterelnök „kitűnően” megértette a legjobb értelemben vett konzervatív gazdaságpolitikát: az adósságok leépítését, a gazdasági növekedés biztosítását és a munkanélküliség csökkentését – mondta Spengler.

Uszítás az „idegenek” ellen

Grajczjár István magyar szociológus, a Budapesti Zsigmond király Főiskola” oktatója nem osztotta az Orbánról szóló pozitív véleményt. Továbbra is vannak olyan kifogások, miszerint Orbán az antiszemitizmussal játszadozik, alkalmanként nem teljes mértékben határolódik el a szélsőjobboldali Jobbiktól, rasszistákkal veszi körbe magát és a holokauszt témakörében igyekszik kisebbíteni Magyarország bűnösségét. „Ez nagyon veszélyes”- állítja Grajczjár. A Magyarországon eluralkodó állandó „szabadságharc-érzéssel” összefüggésben szabad teret kapott az „ ellenérzés az idegenszerűekkel szemben”. A balliberálisokat is az „idegenszerűek” fogalomkörébe sorolják. Orbán nem szélsőjobboldali, de a politikához való viszonya „cinikus”. Magyarországon alapelv, hogy „igen, vannak viták, de mindig az Fidesznek van igaza” – hangzik Grajczjár bírálata.

Fordította: dr. Gonda László