Orbán Viktor: ennek nincs értelme

Orbán Viktor úgy látja: Magyarország még sokáig nem érintett abban a kérdésben, hogy Európa a mélyebb integráció felé halad. Ő úgy gondolja, hogy a kulcskérdés a szuverenitás korlátozásánál az: belép-e valamely állam az euroövezetbe. Mint mondta, a magyarok számára ez a téma még túl korai, de az feltűnő, hogy a válságkezelésben sikeresebbek voltak azok az államok, amelyek kívül maradtak, ideértve Magyarországot is. A sikert nem az államkötvények 9 %-os kamatán, hanem azon méri le, hogy el tudták érni a célokat: a magyar gazdaság ma jobban áll, mint a görög, pedig két éve még fordítva volt. A foglalkoztatottak száma 50 százalékkal nőtt és 38 százalékra emelkedett, ugyanakkor alacsonyabb lett az államadósság.

Megismételte, hogy Magyarország IMF-hitel nélkül is képes finanszírozni magát, akár még jövőre is, csak túl magas a kamat. Persze igazából nem is kölcsönre, csak elővigyázatossági intézkedésre van szükség, mert túlságosan viharosak a viszonyok Dél-Európában. Érzékeltette, hogy szerinte a magyarokhoz nem sportszerűen viszonyulnak a nemzetközi szervezetekben, kettős mércével mérnek, pl. az EU vezérigazgatóságain, osztályain, vagy az EKB apparátusában, de ezen nem szabad megsértődni.

Arra a kérdésre, hogy a Magyarországon működő német és osztrák cégek 80 százaléka hiányolja a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot, úgy válaszolt, hogy ezek a vállalatok a különadót kifogásolják, ezért panaszkodnak. Az sem igaz, hogy a magyar cégeket előnyben részesítik az idegenekkel szemben. Azzal érvelt, hogy a hazai vállalkozások sokkal több válságadót fizettek be, mint a külföldiek. Voltaképpen arról van szó, hogy az új gazdasági rendszer megteremtése során vannak nyertesek és vesztesek, utóbbiak elégedetlenkednek. A győztesek mind a termelő szektorban működnek, mert a magyar kormány tanult a déli államok példájából és nem az idegenforgalomra, a szolgáltatásokra, vagy az ingatlanokra összpontosít. Magyarországnak Európa egyik termelési központjává kell válnia. A kárvallottak közé tartozik ugyanakkor a magas profithoz szokott pénzügyi szektor, valamint a sok monopólium az energia-, hulladék, gáz- és vízszektorban.

Orbán kitért arra, hogy a siker és a nemzetközi büszkeség összefügg. Szerinte azért kellett mégis két hónapot fordítani a jólét szempontjából mellékes médiatörvényre, mert a média nem működött. A jogszabállyal kapcsolatos bírálatokat értelmetlennek és haszontalannak minősítette, a kifogásokból legfeljebb technikai részleteket volt érdemes átvenni. Az Alkotmányt pedig azért kellett újra alkotni, mert a térségben mindenki más ezt tette, a magyarok viszont csak toldozgatták a régit. Azt állította, hogy az alaptörvény konszenzussal, a nemzeti konzultációs útján jött létre. Arról viszont nem tehet, hogy az ellenzék nem vett részt a bizottsági vitákban.

A politikus nem kíván vitázni Paul Lendvaival, aki azt veti a magyar kormány szemére, hogy az revizionista tekintélyuralom felé viszi az országot. Minthogy legfeljebb a világbékében értenek egyet, nincs értelme kettejük nyilvánosság előtti disputájának. Szerinte az osztrák közíró pártpolitikai alapon támadja a magyar vezetést, ezt is a három nagy európai politikai tábor csatája határozza meg. Kijelentette, hogy odahaza a kétharmados eredménnyel szétzúzták a baloldalt, ezt igazolták azóta a pótválasztások is. A szocialisták javuló népszerűsége ugyanakkor legfeljebb azt mutatja, hogy a győzelmek és a vereségek nem örökre szólnak. Horthyról szólva azt hangoztatta, hogy a történelmi vitáknak nincs közük a mai politikához. Közép-Európában a háború után a kommunisták egyik nagy feladata az volt, hogy kitöröljék a történelmet. Erre adott reakcióként kell nézni a mai vitákat. Az emlékművek állítását a helyi elöljáróságok dolgának tartja, de azzal nem értene egyet, ha Hitler, Sztálin, vagy Lenin előtt tisztelegnének ily módon. Horthy szerinte nem volt diktátor, de nem az ő dolga, hogy miniszterelnökként kimondja a zárószót arról, milyen szerepet játszott a kormányzó a zsidók elleni diszkriminációban. A vitát azonban folytatni kell.

Nyírő József újratemetése számára is kegyeleti aktus, és csak csodálkozik azon, hogy ezt a kérdést Romániában a politika felől közelítik meg. Álláspontját azzal indokolta, hogy szó sincs igencsak jelképes politikai tettről, ha az Országgyűlés elnöke részt vesz egy ilyen eseményen, hiszen nemrégiben pl. Kádár Jánosról is megemlékeztek, és azt is a kegyelet diktálta, hogy nem tiltották be. Nem szabad az emberek magánéletét túlpolitizálni. Arra a kérdésre, hogy akkor miért tud jól együttműködni a népet elnyomó kínai kommunistákkal, úgy felelt, hogy ő keresztény, számára az Istentől kapott szabadság a legfontosabb. Magyarországnak azonban nincs joga, hogy bármely más országra rákényszerítse a maga politikai rendszerét és értékeit. Ha ugyanis ez mégis így lenne, akkor a Nyugat csak magával köthetne üzleteket.

A Der Standard liberális lap röviden ismerteti a Die Presse interjúját Orbán Viktorral és azt tartja a beszélgetés legfőbb elemének, hogy Horthy – a németek által hatalomra segített Szálasival ellentétben - nem volt diktátor, illetve hogy nem a kormány dolga, emelnek-e neki emlékműveket. Szerinte külön kell választani a történelmi és a politikai vitákat. Ugyanakkor tiszteletben tartaná a polgárok döntését, ha netán a saját lakókörzete akarná leróni tiszteletét valamilyen emlékművel a kormányzó előtt. A nemzetek Európáját azért pártolja, mert a földrész legnagyobb előnye az, hogy az érintett országok különbözőek. A valutaunió nem lehetséges politikai szövetség nélkül, és nincs túl sok választásuk azoknak az államoknak, amelyek már tagjai az eurozónának. Visszautasította Paul Lendvai bírálatát, mondván, hogy az író-újságíró nem a mostani magyar kormány barátja, nem szereti annak értékrendszerét és megpróbál ellene nemzetközileg fellépni. Közölte egyúttal, hogy elérte célját: szétverte a magyar baloldalt.