Orbán hatalmi stratégiája
A magyar kormányfő semmiféle kétséget sem hagy afelől, hogy meg akarja szüntetni a hatalommegosztást- írja kommentárjában Josef Kirchengast.
A pusztai Putyinról szóló szójáték nemcsak ízléstelen, még nem is igaz. Mert minden, amit Orbán Viktor magyar kormányfő a hatalma biztosítása érdekében tesz, az egy egészen más minőség, mint az orosz elnök alatt gyakorlattá vált „irányított demokrácia”. Ez a fogalom a demokratikus intézmények homlokzata mögött létrejött, mindent magába foglaló hatalmi rendszert takarja.
Orbán ezzel ellentétben egyáltalán nem kívánja fenntartani a működőképes, demokratikus rendszer látszatát. A számára a parlamentben kétharmados többséget biztosító választás előtt és utána is többször kinyilvánította, hogy mennyire kevésre tartja a megszokott nyugati értelmezés szerint létrejött demokráciát. Ennek középpontjában a hatalommegosztás áll.
Legújabb lépésével Orbán semmiféle kétséget sem hagy afelől, hogy fel akarja számolni ezt a hatalommegosztást. A Magyar Alkotmánybíróság megsemmisítette vagy enyhítette a kormánytöbbség néhány vitatott törvényét – és ezzel végérvényesen a miniszterelnök célkeresztjébe került. A miniszterelnökről köztudott, hogy semmiféle ellentmondást nem tűr el. A legfőbb bírák alkotmánymódosítás révén kötőfékre kerülnek. Azért mert az Orbán féle demokráciában egyértelműnek kell lennie, hogy ki a legfelsőbb jogi döntéshozó.
Oroszországhoz viszonyítva természetesen más különbség is van: Magyarország az Európai Unió tagja. És ismét túl hangossá vált az Unió magyarországi folyamatokkal kapcsolatos hallgatása.
(Josef Kirchengast, Der Standard, 2013.02.12.)Fordította: dr. Gonda László
