Orbán EU-ellenes tirádái a groteszkkel határosak

A Die Presse című konzervatív bécsi lap Michael Laczynski kommentárját közölte Gyalázat, hogy az ember nem úr a saját házában címmel. Orbán Viktor hadjárata a külföldi befektetők, az osztrák parasztok és az ördögi EU ellen újabban egy szélesebb képbe illeszkedik.

2014. január 17., 08:26

Sigmund Freudnak köszönhetjük az értékes felismerést, hogy az ember három alapvető sértéstől szenved: először is attól, hogy a Föld nem az univerzum központja; másodszor evolúciós családfájától, amely ugyan nem ér az égig, de amelynek gyökerei az állatvilágba nyúlnak vissza; és harmadszor attól, hogy az énje nem úr a saját házában, hanem a felettes énnel és az ösztön-énnel kell együtt élnie. Ha Freud még élne, és alkalma nyílna Orbán Viktor emocionális háztartásának villámelemzésére, felismerhetné egy negyedik sérelem körvonalait: a gyalázatét, hogy nem tarthatja teljes egészében saját kezében a sorsát, ismerteti a Die Presse cikkét a

Galamus.

Orbán 2010-es hivatalba lépése óta, amikor Magyarország miniszterelnöke lett, kampányt folytat minden ellen, ami bármiféle módon korlátozhatja a hatósugarát. Az elmúlt négy évben haragja többek között a bírák, újságírók, a szociáldemokrata ellenzék, Európa, a külföldi befektetők, valamint az istentelen brüsszeli bürokraták ellen irányult – és a lista még folytatható. Különös szenvedés jutott osztályrészül az osztrák bankoknak, nem csoda tehát, hogy a hírek szerint több pénzintézet is azzal a gondolattal játszik, sátrat bont.

Az a mintegy 200 osztrák gazdálkodó is a választás pillanata előtt áll, aki mezőgazdasági területeket vett bérbe Magyarországon: a magyar földtörvény tervezett módosítása ugyanis előirányozza, hogy a külföldiek által szerzett összes haszonélvezeti jog érvényét veszti április végén – ugyanebben az időben áll le az a tízéves átmeneti rendezés, amely az EU polgárainak tiltotta a mezőgazdasági földek vásárlását Magyarországon.

Kétséges, hogy Andrä Rupprechter mezőgazdasági miniszternek sikerülhet-e erről a tervről lebeszélni magyar kollégáját.

És éppen ezen a ponton jut érvényre a negyedik sérelem. Tekintettel Magyarország történelmére a Szovjetunió csatlósaként, érthető, hogy a magyarok nem akarják, hogy idegenek határozzanak róluk. Ám Orbán EU-ellenes tirádái arról, hogy Brüsszel az „új Moszkva”, a groteszkkel határosak – nem utolsó sorban azért is, mert láthatólag nem okoz neki gondot, hogy üzletet kössön a „régi” Moszkvával, amint azt a Budapestnek nyújtandó, legutóbbi milliárdos orosz hitel bizonyítja.