Orbán alig várja
Olyan helység, amelynek az lenne a neve, hogy Tusványos, nem létezik. Tusványos egy fogalom, a rendszerváltás éveiben jött létre, és azt hivatott üzenni, hogy a Fidesznek erősek az erdélyi kapcsolatai, valamint, hogy a magyar jobboldal rajta tartja a szemét a román politikán. A Fidesz húsz esztendeje erősíti meg minden évben ezt demonstratívan: először – a rendszerváltás után – Bálványosfürdőn szervezett ifjúsági tábort és nyári egyetemet, aztán Tusnád lett a végleges helyszín. A régi időkre való emlékezésként névösszevonásból született Tusványos. PARÁSZKA BORÓKA elemzése.
Az eredeti cél nem változott az elmúlt húsz év alatt: Székelyföldön találkozott – egyáltalán nem semleges területen – a magyar jobboldal azokkal a román politikusokkal, közéleti és kulturális személyiségekkel, akik hajlandóak voltak elutazni oda, és szóba állni a kezdeményezőkkel. A Tusványos név a rendezvények hangulatáról is sokat elmond. Kevés esetben sikerült valódi érdeklődést kelteni a román–
magyar jobboldali kapcsolatépítés iránt.
Újabban feledésbe is merült a nyári egyetem eredeti célja: Orbán Viktor azért járt ki a nyár közepén Erdélybe, hogy szimbolikus és konkrét értelemben is onnan üzenjen vissza Magyarországra. Négy évvel ezelőtt, 2005-ben még ragaszkodott a látszathoz, hogy kisebbség- és nemzetpolitikai kérdéseket vitat a kisebbség- és nemzetpolitikai szempontból fontos térségben (a baloldal rárontott saját nemzetére – mondta akkor).
Az utóbbi években azonban – minél élesebbé vált a magyar kormány és az ellenzék viszonya – vegytiszta belpolitikai tereppé vált a tábor ideje alatt néhány napra Erdély. Onnan hirdette meg Orbán a ’68-as eszmék bukását (a magyar baloldal és liberalizmus eszmei kimerülését), onnan gyakorolt önkritikát a Fidesz pártpolitikai stratégiáját illetően (elkapkodták 2002-ben a párt átalakítását – mondta baljóslatúan), és ott jelentette be idén az európai jobboldali korszakváltás ígéretét is.
Reménybeliek
Hosszú idő után először Tusványos megint értelmet kapott, az eredeti céloknak és elképzeléseknek megfelelően: román–magyar csúcstalálkozó helyszínéül szolgált. Idén az elnökválasztás előtt álló, koalíciós feszültségekkel és belpolitikai botrányokkal küzdő Traian Bãsescu látogatott el Orbán Viktorhoz. A látogatás, illetve a meghívás mindkét részről jelzésértékű. A reménybeli román államelnök látogatott a reménybeli magyar miniszterelnökhöz. Kettejük között – átlépve saját árnyékán – a román–magyar kérdésekben konfliktusorientáltnak tartott Tőkés László közvetített.
Orbán Viktor politikai szövetségeseként köszöntötte Traian Bãsescut mint saját politikai családjába tartozó néppárti politikust. Olyan messzire ment a szimpátianyilvánításban, amilyenre az újkori magyar politika történetében nem volt még példa. A Fidesz elnöke tusnádi nyilatkozata szerint „alig várja”, hogy Traian Bãsescut ősszel újraválasszák. Ez a várakozás már azért is meglepő és elgondolkodtató, mert Romániának van magyar államelnökjelöltje is, Kelemen Hunor RMDSZ-es képviselő személyében. Miért keresi Orbán – a szokásos diplomáciai távolságtartást figyelmen kívül hagyva, szemben a magyar államelnökjelölttel – ilyen látványosan Traian Bãsescu kegyeit?
Valószínű, hogy a háttérben már megfogalmazódott a jobboldali külpolitika korrekciós stratégiája. Az előző Fidesz-kormány működését a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok megromlása jellemezte. Ha a Fidesz kerül újra kormányra, akkor két út nyílik előtte: vagy folytatja az előző Orbán-kabinet konfliktusos politikáját, vagy tiszta lappal indít. Az utóbbi mellett jelentős érvek szólnak, például, hogy mindkét ország az Európai Unió tagja lett, amíg Orbánnak az ellenzéki szerep jutott. Átalakult és kölcsönösen függő lett a román–magyar gazdasági környezet. Ugyanabba a diplomáciai folyóba fejest ugrani nem célszerű, és nem is lehet. Ha Orbán Viktor nem bizonyítja elég hangsúlyosan együttműködési szándékát a román félnek, olyan légüres térben találja magát külpolitikai szempontból, amelyet nehezen lehet kezelni. A szlovák–magyar viszony megromlása után egy rossz román–magyar kapcsolatrendszert már nem bírna el a magyar külpolitika – ezért is sietett szövetséget kínálni Orbán Tusnádon Bãsescunak.
