Obama és a nagyvilág
Az Egyesült Államok régi-új elnöke tele van külpolitikai tennivalóval. Ám ellentétben a költségvetéssel és az adókkal – mindazzal, ami egy „igazi amerikai” szemében számít –, a kül- és a biztonságpolitikában nem függ a Kongresszustól. Mozgástere majdnem korlátlan. Ha eredményt tud felmutatni, az nem a honatyák miatt van; hanem, csak saját magát kárhoztathatja. Meglátjuk, mire megy, kimozdul-e, ki tud-e mozdulni abból a „nyugis” és „negatív” pólusok közötti tartományból, ahol eddig tartózkodott. ACZÉL ENDRE sorozatának második, befejező része.
Amerika, mint a demokratikus értékek legfőbb őre, természetesen hálás azért, ha egy bezárkózó diktatúra elmozdul a parlamenti demokrácia és a piacgazdaság felé. Sokan e hála demonstratív kifejezésének gondolják, hogy Barack Obama, két héttel azután, hogy újraválasztották, az Air Force One elnöki különrepülőgép fedélzetéről Burma (Myanmar) földjére lépett. Soha amerikai elnök nem járt arrafelé. Az országot, élén egy lényegében autark, egyre elmaradottabb gazdaságot üzemeltető, módszereiben nem épp válogatós katonai juntával, meg sem érintette a térségben lezajlott változások szele. Egészen 2010-ig. Akkor a katonák civilbe öltöztek és „nyitottak”. Saját magukat is megunták. Az ellenzék előtt részlegesen kitárták a parlament kapuit, kiengedték a politikai foglyok nagy részét, enyhítettek a cenzúrán és közölték a világgal, hogy szívesen látnak minden tőkés befektetőt.
Eddig csak a kínaiakat látták szívesen, kiknek a juntáról soha egy rossz szavuk nem volt. Persze, hogy nem. Burmának kőolaja és földgáza van, kínai hadfelszerelést vásárol és kínai haditengerészeti támaszpontot „tűr meg” az indiai partokhoz közel.
És akkor már a célnál is vagyunk. Gyanítom, hogy sokakat meghökkentő rangooni megjelenésével az amerikai elnök nem annyira Burma demokratikus átalakulásának első rügyeiért kívánta háláját kinyilvánítani, inkább bejelenteni az igényét egy olyan országra, amelyik addig a kínaiak szabad vadászterületének számított. A szankciók egy részének feloldásával az amerikai vállalatok már meg is jelentek burmai földön.
Nyugtázzuk: az Egyesült Államok ázsiai, csendes-óceáni nagyhatalomként is definiálja önmagát. Sőt úgy fest, valamennyi világpolitikai célja közül annak az elérésén fáradozik a legtevékenyebben, hogy feltartóztassa a kínaiak nyomulását...
...Eközben Oroszország, mint nukleáris szuperhatalom, messze nem foglalkoztatja Obamáékat annyira, mint Kína. Fordítva azonban – kiderült – igen. Moszkvában végignézték a kampányoló Romney külpolitikai tanácsadóinak listáját (csupa „héja”), meghallgatták azokat a vádakat, hogy Obama „túlságosan megengedő” az oroszokkal szemben, és elkezdtek fohászkodni azért, hogy a demokrata elnökjelölt nyerjen...
... De hol van ezen a térképen Európa? – kérdezhetnénk. A válasz: sehol....
(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
