Nyitott égbolt Vancouvertől Vlagyivosztokig
Éppen tizenöt éve, 1994. december 6-án fejezte be munkáját az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) 9. csúcstalálkozója, létrehozva a kontinens új, állandó szervezetét. Az akkor megszületett Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) létrehozói már a XXI. század Európájának konfliktusait is kezelni képes, hatékony mechanizmusban gondolkodtak, de a pillanat problémái behatárolták az akkor érzékelhető eredményeket. A budapesti csúcs igazi jelentősége csak évekkel később mutatkozott meg.
Az 53 ország állam és kormányfői akkor gyűltek össze a magyar fővárosban, amikor még éppen csak elindultak új útjukon a kelet-közép-európai térség új demokráciái. Amikor a Szovjetunió 1991-es felbomlása után felocsúdó Oroszország még nem találta meg biztonsági és gazdasági érdekeinek új határait, éppen erejének, befolyásának felmérésével foglalkozott. Amikor a volt szovjet térség éppen csak megszületett államai területén a múltból örökölt és friss etnikai konfliktusok fokozták a feszültséget. Amikor a balkáni háború végét és az azt követő rendezést illetően csak a kérdések voltak bizonyosak, a válaszok még nem körvonalazódtak.
Oroszország határozottan ellenezte a NATO keleti irányú bővítését. Erről Budapesten nyílt vitába keveredett Bill Clinton amerikai és Borisz Jelcin orosz elnök. A kérdés a magyar kormányfő és Jelcin találkozójának napirendjén is szerepelt. Horn Gyula arról próbálta meggyőzni az orosz vezetőt, hogy a bővítéssel stabil övezet jön létre Oroszország körül, ami Moszkvának is érdeke – írja M. Lengyel László, az MTI munkatársa.
A budapesti csúcstalálkozón nem tudták elfogadni a boszniai tűzszüneti felhívást. Nem fogadták el azt a német-holland kezdeményezést sem, amely lehetővé tette volna, hogy válságok esetén a szervezet az érintett államok akarata ellenére is az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordulhasson, és intézkedéseket kérjen. Ezt a karabahi konfliktus miatt szemben álló Azerbajdzsán és Örményország akadályozta meg.
Mindezek ellenére a valódi eredmények és azok igazi értékei hamarosan megmutatkoztak. Fontos előrelépés történt az európai biztonsági struktúra megteremtése irányában. A nukleáris fegyverek továbbterjedését sikerült megakadályozni, Ukrajna lemondott atomhatalmi státusáról, és Fehéroroszországban, Kazahsztánban sem maradtak atomfegyverek.
Célként fogalmazódott meg a vegyi fegyverek fejlesztésének, előállításának, felhalmozásának és alkalmazásának tilalmát kimondó egyezmény ratifikációs folyamatának felgyorsítása, illetve a katonai ellenőrzés hatékonyságát növelő Nyitott Égbolt szerződés életbe léptetése.
Az európai biztonság mára klasszikussá vált "Vancouvertől Vlagyivosztokig" formulája ekkor vált általánosan használatossá. Lehetővé vált egy egész Európára kiterjedő, az Egyesült Államokat, Kanadát és Oroszországot is magában foglaló közösség kialakulása, az ezt képviselő szervezet létrejötte. Megerősítették a Helsinki Záróokmányban és a későbbi EBEÉ-dokumentumokban foglalt elveket, amelyek különösen az emberi, kisebbségi jogok tekintetében voltak fontosak.
Már ekkor, 1994-ben hangsúlyt kapott Budapesten, hogy az EBESZ-térség társadalmait növekvő mértékben veszélyezteti a terrorizmus. A csúcstalálkozó határozottan elítélt mindenfajta terrorista cselekményt, rámutatva, hogy ilyet semmiféle körülmény nem igazolhat.
Az átfogó biztonsági koncepció lényege az volt, hogy a résztvevők más államok rovására nem érvényesíthetik nemzeti érdekeiket. A záródokumentum kimondta, hogy a részt vevő államok "demokratikus eljárásrendben építik ki katonai potenciáljukat, figyelembe véve a többiek törvényes biztonsági igényeit", illetve egyetlen tagország sem kísérli meg katonai fölény megszerzését más EBESZ-országgal szemben. Fontos momentum volt e tekintetben a hadseregek, rendőrségek, titkosszolgálatok polgári, demokratikus ellenőrzés alá vonásának kötelezettsége.
Annyiban végül sikerült megállapodni, hogy kivételes körülmények esetében közös döntéssel az EBESZ nevében fordulhatnak az ENSZ BT-hez. Emellett hatályba lépett a szervezeten belüli békítésről és közvetítésről szóló konvenció. Megerősítették a szervezet szerepét a válságok előrejelzésében, megelőzésében és kezelésében, eszközül a békefenntartó hadműveleteket és missziókat is felhasználva. A budapesti csúcs dolgozta ki a biztonság politikai és katonai vonatkozásainak magatartási kódexét, egyben új fegyverzetkorlátozási, ezen belül bizalomerősítő és biztonságépítő intézkedések körvonalait határozták meg a jövőre nézve. A csúcstalálkozó döntése alapján bővült a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok hivatalának hatásköre, aminek révén az EBESZ hatékonyabban segíthette az átmenet időszakában lévő országokat.
Az akkor időszerű kérdésekről a regionális kérdésekkel foglalkozó dokumentum rendelkezett. Feladatul szabta, hogy az EBESZ erősítse tevékenységét a karabahi konfliktus rendezése érdekében. Megerősítette, hogy támogatja Grúzia szuverenitásának és területi épségének megőrzését. Foglalkozott a moldovai helyzettel, üdvözölte, hogy az érintett felek kötelezettséget vállaltak a Dnyeszter bal partján állomásozó 14. orosz hadsereg kivonására.
A következő év, 1995 első napjától hivatalosan is az EBESZ nevet viselte az EBEÉ; az addigi konzultációs mechanizmus megformált, strukturált szervezetté vált. Ettől az időponttól lett az Európai Unió tagállama Ausztria, amely a kelet-közép-európai térség országai számára addig is egyfajta összekötő kapocs volt a nyugati világ felé. Világos volt, hogy tapasztalataival sokban segítheti a térség országainak akkor még távoli EU-s csatlakozását. A budapesti csúcs idején folytatott kétoldalú tárgyalásokon ez a kérdés kiemelt hangsúllyal szerepelt.
