Nők napja századszor
Kiállítás, ingyenes múzeumi belépés hölgyeknek, ünnepségek sorozata, filmvetítés, tévéműsor, az alkalomhoz illő kiszerelésű villamos a Ringen, ingyen újság a nők egyenjogúsági harcáról – felsorolni is nehéz, hányféleképpen emlékeztek meg Ausztriában a századik nemzetközi nőnapról. Az ünnepet egyébként kerek évforduló nélkül is számon tartják, de a centenárium mindent felülmúlt és lehetőséget adott egyfajta számvetésre is.
Ki-ki saját hitvallása szerint értékeli a helyzetet. A nőügyi miniszter (mert Ausztriában ilyen is van), úgy érzi, azok a száz évvel ezelőtti követelések máig érvényesek. Na jó, nem mindegyik, de a legtöbb. A férfipolitikusok büszkék arra, mi mindent értek el a nők ebben a száz esztendőben, hogy például nő a parlament elnöke is, több miniszter képviseli a gyengébb nemet. És ma már nincs „női” vagy férfi hivatás, a hölgyek mindenhova „betörtek”.
A szociológusok és gazdasági szakemberek viszont csóválják a fejüket: a nők aránya a vezető gazdasági pozíciókban messze nem kielégítő, és bizony jókora különbségek vannak, ha a keresetet, az elhelyezkedési és érvényesülési lehetőséget nézzük.
Különösen fájó pont, hogy ez az a terület – a női vezetők aránya – ahol Ausztria az európai mezőnyben abszolút sereghajtó. Márpedig ez a kis alpesi ország nem szeret semmiben sem lemaradni. Egy felmérés szerint itt kereken hét százalék a nők aránya a nagy vállalatok felügyelő tanácsaiban, miközben Norvégiában ugyanez az arány 40 százalék, és még Németországban is 13. Pedig a mostani alkalomból napvilágot látott tanulmányokból és statisztikákból az is kiderül, hogy jobban teljesítenek azok a vállalatok, amelyeknek vezető testületeiben nők is vannak, mint ahol a felső irányítás kizárólag férfikézben van.
Mindennek ellenére egy dologban mindenki egyetért: hivatalosan megszabott „női kvótára” nincs szükség. Ez a felülről meghatározott és kötelezően érvényesítendő kvóta leginkább a nőket sújtaná – vélik az érintettek. Ugyan ki szeretne csak azért bekerülni valamilyen vezető testületbe, mert történetesen nőnek született. Sokkal hasznosabb lenne – teszik hozzá -, ha képességeiket jobban elismernék, ha kisebb harc árán jutnának előre, csak annyira, amennyire megérdemlik, amennyire azonos képességű és képzettségű férfitársaik. Ehhez persze – és ezt az érintettek is elismerik – hasonló elszántságot kellene tanúsítaniuk.
Az ilyen gondolatok kicsit ünneprontóak. Március 8. inkább a köszöntők napja, és mi tagadás, az a csokor virág, doboz édesség minden nőnek jól esik. Már az osztrákoknak - mert ők kapnak.
