Nő a liberálisok száma
“Aki 30 éves kora alatt nem liberális, annak nincs szíve, aki 30 év fölött nem konzervatív, annak nincs agya” – mondta Winston Churchill. És valóban, nincs lehangolóbb látvány, mint egy dohos és avítt eszméket valló fiatal, ahogy ennek számos példáját láthatjuk a magyar belpolitikában. Az angol fiatalok zöme elfordul a maradiságtól és elutasítja a nacionalizmust, amint a British Social Attitudes (BSA), Brit Társadalmi Attitűdök szervezet, és más intézmények fiatalok körében végzett felméréseinek adatai mutatják.
17-18 éves fiatalok különböző londoni iskolákban ebédszünet alatt a politikai nézeteik megbeszélésére gyűlnek össze. Egyesek balra húznak, mások apatikusak, de még sincs akkora különbség közöttük, mint ahogy első látásra tűnik. Abban egyetértenek, hogy az állam elsődleges feladata az egyéni szabadság védelme. Számukra fontosabbak a társadalmi és erkölcsi kérdések – a homoszexuálisok jogai, a szexuális egyenlőség –, mint a jólét és az egészség.
A BSA felmérése szerint a mai fiatalok minden korábbi generációnál jobban vonzódnak a liberalizmushoz, sőt, jóval túlmennek a szabadelvűség churchilli értelmezésén is. Kisebb hajlandóságot mutatnak arra, hogy belépjenek valamelyik politikai pártba vagy szakszervezetbe, nincsenek jó véleménnyel a fegyveres erőkről, és úgy érzik, az embernek joga van eldöntenie, mit fogyaszt és milyen életmódot kíván folytatni. Tolerálják a társadalmi és kulturális különbségeket, lazábban veszik a drog, a szex, az alkohol, az euthanázia és a nem hagyományos családi szerkezet kérdéseit.
De még ennél is tovább mennek. A mai brit fiatalok klasszikusan liberálisak: nagyra értékelik a társadalmi szabadságot, hisznek az alacsony adókban, a korlátozott jólétben és az egyéni, személyes felelősségben. Az 1939 előtt születettek több mint kétharmada szerint a jóléti állam Britannia legnagyobb eredménye, míg az 1979 után születetteknél ez az arány kevesebb, mint egy harmad.
A YouGov közvélemény-kutató adatai szerint a 18 és 24 év közöttiek többsége szerint a szociális problémák inkább az egyén felelőssége, sem mint a kormányé. Törődnek a környezettel, támogatják a privatizációt és elutasítják a kormánynak a dohányzás visszaszorítására tett kísérleteit.
Vajon mivel magyarázható ez a változás? Egyfelől a történelemmel: a mai fiatalok alacsony munkanélküliség mellett nőttek fel, s számukra elhalványult már a második világháború utáni kollektivista érzület. Ugyanakkor napjaink nehézségei leginkább őket sújtják. A koalíciós kormány lefaragta a 16 és 18 év közöttiek oktatási támogatását, megemelte az egyetemi tandíjat, s bár a munkanélküliség kevésbé érinti őket, mint más, európai országbeli kortársaikat, 2008 óta mégis a kétszeresére nőtt: egy nottinghami kávézó nyolc üres állására 1700-an jelentkeztek. A mai gazdasági sokszínűség kitermelte az individualizmust és a versenyszellemet.
A fiatal britek mélységes liberalizmusa gyanakvóvá teszi őket az állami beavatkozásokkal szemben, a 15–35 év közöttiek jobban elfogadják az alkohol, a dohány és a kannabis fogyasztását, mint az EU fiataljai. Egy másik felmérés pedig azt mutatja, hogy a brit fiatalok sokkal inkább hajlandóak saját vállalkozásba fogni, mint bármelyik nagy európai ország fiataljai.
S mi lehet még a magyarázat? Sokat jelent az ország oktatási rendszere. Nagy-Britanniában magas az egyetemen tanulók száma – fejti ki véleményét James Tilley közvélemény szakértő. Materialista társadalmunk van, rugalmas munkaerőpiaccal: az emberek szorgalmasan használják a közösségi oldalakat, s mindez a versenyszellemiséghez, az individualista beállítottsághoz vezet.
Bár a politikai aktivitásuk alacsony, a különféle izmusok nem érdeklik őket, a liberalizmus egyre növekszik körükben. A különböző helyeken és különböző társadalmi háttérrel bíró fiatalok csoportjainak feltett kérdésre: – Melyik politikus vonzó számotokra? – a reakció döbbenetesen egységes volt: némi csönd, gondolkodás, majd egy egyszavas válasz következett: – Boris. London zűrös és színes egyéniségű főpolgármestere, Boris Johnson, aki túllépve saját konzervatív identitásán, jól ötvözi a társadalmi és gazdasági liberalizmust.
Winston Churchill odafent mosolyogva rágyújt egy szivarra és tölt magának egy pohár whiskyt. Jönnek a liberális fiatalok!
