Németország minden ötödik lakója külföldi
A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint a bevándorlók, illetve az ország külföldi eredetű lakosainak száma (ide számítják azokat is, akiknél csak az egyik szülő külföldi) évről évre növekszik. A legfrissebb, 2011-re vonatkozó számok azt mutatják, hogy az elmúlt évben 216.000-el nőtt az ország külföldi származású lakóinak száma. Ebből a nagyobbik részt a korábbi bevándorlók leszármazottai teszik ki, de jelentősen gyarapodik a Dél- és Kelet-Európából érkezők tábora is.
Alkalmasint meglepő, de tény: míg az egykori olasz „vendégmunkások” és második-harmadik generációs leszármazottaik kereken 800.000 embert tesznek ki, ennél nagyobb a kazahok tábora: ők 900.000-en vannak. Egyébként a külföldiek száma a jelentős iparral rendelkező tartományokban: Északrajna-Vesztfáliában, Bajorországban, Baden-Württembergben és Hessenben a legmagasabb, északon, illetve az egykori NDK területén hasonlíthatatlanul kisebb. A nagy többségben lévő európaiak mellett közel egy millió ázsiai, több százezer amerikai és afrikai is él Németországban. A nem-német származásúaknek jelenleg több, mint a fele kapta meg az állampolgárságot.
Míg a mindenkori kormányzat – az ország romló demográfiai helyzetére, a szakember-hiányra hivatkozva ösztönzi a bevándorlást, az a lakosság jelentős rétegeinél, elsősorban az alacsonyabban képzettek körében, legalábbis népszerűtlen, vagy éppen nem-kívánatos. Állandó a vita arról, hogyan oldják a külföldiekkel, azok eltérő kultúrájával, vallásával, életmódjával kapcsolatos feszültségeket: törekedjenek-e a bevándoroltak integrálására, vagy fogadjanak el multikulturális társadalmat. A viták elsősorban a törökökkel és más mohamedánok népcsoportokkal kapcsolatosak, s azokhoz újabban hozzájárulnak a muszlimokkal kapcsolatos világpolitikai feszültségek is. A bevándorlók nagy többségével ellentétben a muszlimok jelentős része nem kívánja feladni hagyományos szokásait, életmódját, ami összeütközésekhez vezet német környezetükkel. Elsősorban Berlinben, de más nagyvárosokban is sok helyütt elkülönülten élnek a török családok, köztük sok idős emberrel, nőkkel, akik hosszú évek után sem ismerik az ország nyelvét. Következésképp a fiatal nemzedékekből sokan hátrányosan kezdik és folytatják is életüket, megfelelő ismeretek híján nem tudnak beilleszkedni, munkát találni.
Az állam jelentős erőfeszítéseket tesz, nagy anyagi ráfordítással is a helyzet javítására. Külön programokkal, pedagógusokkal segítik a bevándorlók és gyermekeik nyelvoktatását, sok egyházi és világ civil-szervezet segíti az integrációt. A kérdés megítélése mindenesetre módosulni látszik. Míg Christian Wulff, korábbi köztársasági elnök két éve nagy feltűnést és vitákat keltve kijelentette, hogy „az iszlám is Németországhoz tartozik”, a szintén kereszténydemokrata Angela Merkel utóbb arról beszélt, hogy a multikulturalizmus kísérlete kudarcot vallott. Továbbra is szívesen látják a bevándorlókat, de azoknak saját érdekükben el kell sajátítaniuk a befogadó ország nyelvét, s törekedniük kell a beilleszkedésre.
További írásokat olvashat Németországról a
