Németország az Alföld közepén


A laikus újságíró számára a legnagyobb élményt az óriási gyártó csarnokok jelentik. Például az, melyben a gépkocsi-karosszériákat építik össze, s melynek területe több, mint százezer négyzetméter. Itt szinte az összes munkát szobaméretű, narancsszínű robotok végzik, miközben teherlift-szerű automata berendezések a terem felső részéről folyamatosan szállítják nekik a karosszéria elemeket. Csaknem hasonló méretű az összeszerelő-csarnok is, melyben a megszámlálhatatlanul sok robot mellett már emberek is szerepet kapnak. A karosszériákba itt építik bele a többi alkotóelemet. A gyártósor vonalát úgy és olyan magasságban vezetik, hogy a munkások a legkönnyebben odaférjenek a karosszéria azon részéhez, melybe az éppen sorra kerülő alkatrészt beleszerelik. E csarnok legfontosabb részét németül Hochzeitnek, vagyis esküvőnek nevezik, utalva arra, hogy itt „kel egybe” a karosszéria az előzetesen már összeépített többi elemmel. Az, hogy a látogatót ismét olyan érzés fogja el, mintha nem is otthon, hanem valahol Németországban járna, nem a német kifejezésnek köszönhető, hanem a munkaműveletek szervezettségének, precizitásának és egyenletes, nyugodt ütemének.

Olcsó konyha és titkos kereset

Még a gyártócsarnokokban tett látogatásunk előtt benéztem a létesítmény méreteihez illően hatalmas üzemi étkezdébe is. Mint az egyik fiatal munkástól megtudtam, egy menü négyszáz forint. Érdeklődtem az ő és kollégái fizetése felől is, ám kérdéseimet udvariasan elhárította. Később a gyár által rendelkezésünkre bocsátott sajtóanyagból megtudtam, hogy ezt firtató kérdéseikre a tavalyi üzemavatásra érkező német újságírók sem kaptak választ. Annyit mindenesetre kiderítettek, hogy a Kecskeméten dolgozó magyar munkások bére hetven százalékkal alacsonyabb az ugyanazon munkát Rastadtban, a Mercedes egyik németországi telephelyén végző munkások bérénél. A gyártási költség persze nem csak bérből áll, ám egy kocsi előállítása a Daimler Benz számára mindenesetre mintegy harminc százalékkal olcsóbb, mint Németországban.
A magyar munkások részére ez a bér persze kiemelkedőnek számít, a munkahely a Mercedesnél biztos megélhetést, sőt, bizonyos mértékű társadalmi rangot is jelent. Az ország szempontjából fontos ugyanakkor, hogy a magyar munkások és alkalmazottak új, a hazainál magasabb szintű ipari kultúrát sajátítanak el, s egy, az együttműködésen alapuló, jól szervezett munkafolyamat részeseivé válnak.


Az együttműködésnek persze mindkét fél számára előnyösnek kell lennie. Kecskemétnek az elmúlt évtized második felében ötven más helyszínnel kellett versenyeznie a beruházás elnyeréséért. Amikor a még szocialista magyar kormány megállapodott a Daimler Benz konszernnel a kecskeméti létesítményről, az előbbi vállalta, hogy több, mint száz millió euróval járul hozzá az építkezés mintegy 800 millió eurós költségeihez. A támogatást – adók formájában – négy év alatt nyeri vissza az ország. Kecskemét sikerében része volt a keményen lobbizó Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek. Egy évvel később, az alapkő letételénél, már utóda, Bajnai Gordon méltatta az eseményt, s a Mercedes által az újságírók között kiosztott CD-n – ha csak egy-egy villanás erejéig is – mindketten fel is tűnnek. A 2012-es ünnepélyes gyáravatáson az Orbán Viktor által elmondott beszédben azonban már említés sem esett róluk.

Háromezer magyar, háromszáz külföldi


A gyárlátogatáson találkoztunk Frank Kleinnel, a gyár ügyvezető igazgatójával. Megállapodott korú, tekintélyes német menedzsert vártunk, és nem is igen vettük észre az egyik kiállított autó mellett szerényen várakozó munkaruhás fiatalembert, amíg oda nem lépett a mikrofonhoz. A rokonszenves, 41 éves gyárigazgatónak két gyereke van. A kisebbik már Kecskeméten született, a nagyobbik pedig annyira megtanult magyarul, hogy tolmácsol neki, ha ketten vásárolni mennek. Az igazgatótól megtudtuk, hogy a gyárban immár háromezer magyar dolgozik, háromszáz külföldi (nem csak német) segítővel – ez utóbbiak azonban hamarosan hazatérnek. A munkát a Mercedes B-osztállyal kezdték, majd ez év januárjától már üzemszerűen gyártják – méghozzá csak Kecskeméten – a CLA-osztályt is. (Ennek világszerte a magyar gyártási helyre utaló reklámmondata van: „Tüzes, mint a paprika”.) A cég folyamatosan iskolázza be munkavállalóit, mégpedig nem csak szakmunkásként, hanem főiskolai fokon is. A magyar alkalmazottak közül sokat Németországba küldenek, a cég ottani gyáraiba, hogy a helyszínen tanulják a szakmát. Rájuk itthon biztos munkahely vár, ezért garantálható, hogy a tanulóidő után haza is térnek. Nem úgy, mint annyian mások, akik a reménytelenség miatt fordítanak hátat Magyarországnak.



(Kepecs Ferenc)


Egy gyár mérföldkövei


2008. június: a Daimler Benz eldönti, hogy új gyárát Kecskeméten építi fel

2008. október: Gyurcsány Ferenc jelenlétében együttműködési megállapodás a magyar kormánnyal

2009. február: Kecskemét közelében megvásárolják a gyár telkét

2009. július: elkezdődik a tereprendezés

2009. október: ünnepélyes alapkőletétel Bajnai Gordon jelenlétében

2010 október: bokrétaünnep

2011 szeptember: elkezdődik a kísérleti termelés

2012. március: Orbán Viktor jelenlétében felavatják a gyárat