Nem csak egy tánc volt – Bulváresemény súlyos dilemmákkal
Bár az 53 éves Karin Kneissl gyakorlott diplomatának számít, mégis kevesen ismerik a nevét, hiszen külügyminiszter elődje, Sebastian Kurz kancellárként továbbra is kézben tartja a fontosabb külügyeket. Néhány perces tánca Putyin elnökkel valószínűleg több internetes kattintást hozott neki, mint összes eddigi diplomáciai tevékenysége együtt. Putyin megtáncoltatta, meg is puszilta, szívecskét rajzolt az esküvői nosztalgiaautóra, köszöntőt mondott. Az ajándékba hozott szamovár és a doni kozákok kórusa még egzotikusabbá tette a szertartást. Az esküvő kielégítette a média igényeit: a „nagy emberek” ingujjban, dalolászva mulatnak, mint a köznép.
Kurz kancellár átengedte Putyint és a szereplést a menyasszonynak, de az orosz elnökkel együtt távozott. Mivel Ausztriáé az EU soros elnöksége, nyilván volt miről tárgyalniuk a Grazig vezető autóúton. Az uniós szankciók azonnali megszüntetését Kurz még soros elnökként sem intézheti el, de a funkció alkalmas az esetleges további büntetőintézkedések elfektetésére és az EU–orosz-kapcsolatok enyhe javítására. A befolyásos Handelsblatt elemzésében Sebastian Kurzot máris Putyin „legjobb haverjaként” (best buddy) említette, ami csak részben igaz. Kurz – a régi osztrák hagyományt folytatva – igyekszik minden nagyhatalommal és befolyásos vezetővel jóban lenni, ez utóbbiaknak pedig imponál a 32 éves, rocksztár stílusú politikus társasága. De Ausztria és Oroszország kapcsolata a személyes rokonszenven túl is jó. Amikor a Szkripalbotrány miatt az EU legtöbb tagállama, még az orbáni Magyarország is kiutasított egy vagy több orosz diplomatát, Ausztria – Szlovákia és Szlovénia társaságában – csendben elszabotálta ezt a lépést. Putyin ezt bizonyosan nem felejti el Kurznak.
Ha ehhez a három országhoz hozzávesszük Csehországot és Magyarországot, kirajzolódik előttünk az a Közép-Európa, amely az Oroszországgal való fagyos viszony oldásában érdekelt. De míg az orbáni Magyarország a Nyugat-ellenes ideológia jegyében tesz lépéseket, a többiek az európai értékek hangsúlyozása mellett és minden Brüsszel-ellenes tiráda nélkül barátkoznának Moszkvával. Amúgy Putyin elnök számára is ez a hasznosabb magatartás.
A kisebb közép-európai országok legfontosabb igazodási pontja nem Moszkva, nem is Brüsszel, hanem Berlin. Ha Berlin nyit Oroszország felé, akkor ezek az országok élen járhatnak az enyhülési folyamatban. De amíg a németek nem nyitnak, Közép-Európa nem változtathat a szankciós politikán.
Putyin az esküvőről Angela Merkel nyaralójába utazott. Az EU és Oroszország közti kapcsolatok alakulásában Németországnak döntő szerepe van, és a kancellár láthatóan a húzd meg, ereszd meg politikáját követi. Ukrajna és Grúzia NATO-tagságának megvétózásával a bukaresti csúcson annak idején nagy szolgálatot tett Moszkvának. A Krím elcsatolására még viszonylag mérsékelten reagált, de a kelet-ukrajnai orosz beavatkozást már nem tudta lenyelni. Az amerikai választásokba való orosz beavatkozás és a Szkripal-mérgezés ügyében pedig kénytelen szövetségeseinek hinni.
De amikor a Nyugat és Oroszország viszonya veszélyesen megromlik, Németország mindig szükségét érzi a párbeszéd újrakezdésének és a feszültség enyhítésének. Ezért találkozott egymással most három hónapon belül kétszer is Angela Merkel és Vlagyimir Putyin. Amúgy nagyjából egyidősek, beszélik egymás nyelvét, történelmi emlékeikben sok a közös, és még tegeződnek is. És elég tapasztalt politikusok ahhoz, hogy a pillanatnyi helyzet ne ragadja el őket se a túlzott engedékenység, se a hisztérikus elutasítás irányába.
Bár a találkozóról nem adtak ki részletes közleményt, tudni lehet, hogy alapvetően három témakört tárgyaltak meg: Szíria, az Északi Áramlat 2. nevű tenger alatti gázvezeték és Kelet-Ukrajna ügyét. Az előző kettőben az orosz és a német érdek nagyjából egybevág egymással, de Berlinnek tekintetbe kell vennie több nyugati hatalom ellenérdekeltségét is.
Szíriában Aszad elnök orosz segítséggel lényegében megnyerte a polgárháborút, mára ő ellenőrzi országa területének nagyobbik részét. Amit nem ellenőriz, az török és kurd kézben van, s ezeket sem ereje, sem szándéka sincs mostanában visszafoglalni. Szíria újjáépítése immár orosz érdek is, hiszen Moszkva ezzel hű szövetségesét segíti. De Németországnak is érdeke, hogy a több millió szír menekült ne Európa felé induljon, hanem békében visszamenjen a hazájába. Ehhez a sok milliárd eurós nyugati támogatás mellett arra is szükség van, hogy a hazatérőket ne érje retorzió az Aszad-rendszer részéről, amire nyilván csak Oroszország veheti rá a szír elnököt. Ezt persze megkönnyíti, hogy a legvadabb iszlamista harcosok nem szírek voltak, az ő hazatérésük a nyugat-európai és az Öböl-menti országok gondjait növeli.
Az Északi Áramlat 2. megépítése közös érdeke Németországnak, Oroszországnak, a társépítő Ausztriának és Nyugat-Európa nagyobbik részének. Az Ukrajnán át vezető orosz gázvezetékeket az orosz–ukrán-viszony további megromlása és egy Ukrajnán belüli konfliktus is megbéníthatja, Európának pedig gázra van szüksége. Nemzetközi jogilag nem lehet megtiltani két nagy országnak, hogy ha technikailag megteheti, egy harmadik ország kikerülésével építsen gázvezetéket a kikötői között. Merkel egyfajta szépségtapaszként ennek ellenére azt kérte Putyintól, hogy az Ukrajnán áthaladó vezetékekbe akkor is jusson gáz, ha a két Északi Áramlat fogadni tudná a teljes kapacitást. Putyin ezt a „ha van rá gazdasági igény” megjegyzéssel nyugtázta. A lengyel és balti, alapvetően ideológiai jellegű tiltakozás érdemben aligha veszélyeztetheti a beruházást, az igazi veszélyt az Egyesült Államok ellenkezése jelenti. Az amerikaiak cseppfolyós gázt szeretnének eladni Európának, s mivel ez drágább lenne, mint az orosz földgáz, politikai eszközökkel szeretnék meghiúsítani a második Északi Áramlat megépítését. Ez nagy csata lesz, és Merkel számára legalább olyan fontos a megnyerése, mint a migránsválság kezelése.
Az ukrán válságban Németország csak közvetve, a vezető nyugat-európai hatalom felelőssége okán érdekelt. Nem tehet úgy, mintha Putyin nem sértette volna meg az európai status quót, de nem is akar örökre Oroszország ellensége lenni az ukrán ügyek miatt. Tárgyal, közvetít, nyíltan az oroszokat, fű alatt az ukránokat is puhítja. Noha Merkel nyilvánosan sohasem fogalmazta meg, a sajtó és több vezető német politikus már többször felvázolta a lehetséges kompromisszumos megoldást: a Nyugat passzívan tudomásul veszi a Krím Oroszországhoz csatolását, Kelet-Ukrajna átcsatolását Oroszországhoz viszont semmilyen formában sem fogadja el. Ugyanakkor igyekszik elérni, hogy Kijev biztosítsa a Donbassz területén élő sokmilliós orosz lakosság autonómiáját, de az elszakadás joga nélkül.
Egyelőre nem látni, Merkel és Putyin meddig jutott az egyezkedésben. De Berlin és Moszkva megegyezése és Washington vétójának kivédése nélkül a különutas közép-európai kezdeményezések Oroszország irányába médiaeseményeknél sokkal több eredményt nem hozhatnak. / Hegyi Gyula
