Nehezen indul az év Bécs múzeumaiban

Érthető, hogy a különleges Kokoschka kiállítás siker, és az is, hogy a

Leopold Museumimmár új vezetése a hosszabbítás mellett döntött. A kiállítás címe (Középpontban) arra utal, hogy a nagyszerű művész az önreklámozásnak is mestere volt, s ezzel tulajdonképpen igencsak mai jelenségnek mondható. Ennek igazolására nemcsak festményeit, hanem a róla készült fotókat is megtekintheti a látogató. Sőt, ezúttal túlsúlyban vannak a fényképek: a 220 fotóval szemben 60 festmény, grafika, rajz hivatott feltárni a művész énjét.

Bár Kokoschka nem tekintette a fotográfiát a festészettel egyenrangú művészetnek, jelentőségével, hatásával tisztában volt, s a jelek szerint minden alkalmat megragadott a fényképezkedésre. Halála után özvegye 5000 darabos fotógyűjteményt adott át az Iparművészeti Egyetemnek – ebből az anyagból válogatott most a Leopold Múzeum. Sajátos ez a családi fotóalbum: olyan szerzők felvételei szerepelnek benne, mint Madame d'Ora, Hugo Erfurth, Brassai, Herbert List, George Platt Lynes, Trude Fleischmann, Franz Hubmann, René Burri, Erich Lessing vagy oder Barbara Pflaum.

Az

Alsó-BelvedereNolde kiállítása február elejéig még megtekinthető, és aki valamennyire is ismeri ezt a festőt, tudhatja, hogy ide is érdemes betérni. A német – dán Nolde (1876-1956 ) érdekes színfoltja a képzőművészetnek: festő karrierje későn kezdődött. Hansen néven született a Nolde nevet – szülőhelyéről – csak 1902-ben vette fel. Eredetileg fafestészetet tanult, majd műbútorasztalosként dolgozott. 1892-től hat éven át az ipari rajzolás szaktanáraként helyezkedett el St. Gallen ipari múzeumában.

Egy képeslapsorozatának sikere tette lehetővé, hogy állását feladja, és minden percét a festészetnek szentelhesse. Párizs, Berlin képzőművészeti élete volt rá nagy hatással, csatlakozott a Fauves körüli csoporthoz, majd a berlini Secession, 1906-ban pedig a Brücke következett – minden ilyen csoportot viszonylag hamar elhagyott. Már 1920-tól a zsidó festőtársak elleni támadásaival hívta fel magára a figyelmet, a nácizmus lelkes híve volt, ennek ellenére expresszionista műveit Hitler elfajzottnak minősítette és eltávolíttatta a múzeumokból. A háború utáni Németország rehabilitálta: művészete jelentősen gazdagította a német expresszionizmust. A Belvedere Parázs és szín című kiállítása fontos válogatást mutat be alkotásaiból.

Az

Albertinábanmost inkább az állandó anyag – a Batliner gyűjtemény, Monet-tól Picassoig – megtekintése ajánlott. A nagy kiállítási teremben Matisse képei már lekerültek a falakról, az amerikai Eric Frischl kiállítását készítik elő. A palota dísztermeiben kortárs művész – Marianne Lang munkái tekinthetők meg.

A

Szépművészeti Múzeumbansem nyílik még januárban új kiállítás, a Freyungon azonban, a Bank Austria Kunstforum kiállítótermében február elejéig még látható Andy Warhol és Jean-Michel Basquiat kiállítása.

Ugyancsak megtekinthető még egészen március közepéig

Bécs Zsidó Múzeumábana Wagner-kiállítás. A tavalyi zenei évforduló miatt rendezték meg ezt az izgalmas áttekintést arról a zseniális zeneszerzőről, aki közismert antiszemita nézetei miatt nehezen elfogadható a zsidóság számára. A kiállítás elsősorban a zsidó Bécs és Wagner ambivalens kapcsolatára összpontosít, és arra az ugyancsak ellentmondásos hatásra, amelyet Bécs művészetére gyakorolt. Sokféle izgalmas dokumentumot vonultat fel, idézeteket magától Wagnertől, részleteket korabeli írásművekből. Ugyanakkor pedig tisztelettel adózik a nagy zeneszerzőnek, akinek műveit az idei jubileumi évben a szokásosnál is nagyobb számban adnak elő operaházakban és koncerttermekben. Ugyanitt érdemes a tavaly ősszel megnyitott új állandó kiállítást, amely Bécsről szól.