Nehéz a magyar munkavállalóknak

Rendkívül megnőtt a Nagy-Britanniában élő és dolgozó magyar állampolgárok száma, és ezzel párhuzamosan jelentősen nőtt a konzuli ügyek száma, a konzulátus forgalma is. Alapvető és pozitív változás, hogy nagyon sok magyar választotta az Egyesült Királyságot, mivel a munkaerőpiac teljesen megnyílt, és itt próbálják tehetségüket és a tudásukat kamatoztatni.

Ezek a munkavállalók ritka, speciális tudást igénylő területeken dolgoznak, vagy épp ellenkezőleg: betanított munkát végeznek, amihez semmilyen szaktudás nem kell? Melyikből van több?

Az én tapasztalataim szerint – bár komolyan képzett szakemberek is jöttek – a magyar állampolgárok zöme mégis szakmunkát, illetve olyan kisegítő jellegű munkát végez, amit köztudottan - legalábbis mostanáig-, a brit állampolgárok nem szívesen végeztek.

Szóval alapvetően a pénzért jönnek ide dolgozni?

Igen, alapvetően a pénzért, de azért hozzátenném, hogy én nagyon sok olyan magyar állampolgárral találkozom, akik szerintem nem találják meg anyagilag sem a számításukat, tehát ugyanúgy egyik hétről vagy hónapról a másikra élnek itt, mint teszem azt otthon.

Milyen ügyekkel hívják fel a konzulátust leggyakrabban?

Hosszú lenne ez az interjú, ha mindegyiket fel kellene sorolnom... A téves közüzemi számláktól kezdve a valóban a konzulátus illetékességébe tartozó állampolgársági, anyakönyvezési ügyekig gyakorlatilag mindennel megkeresnek minket. Sokszor tőlünk kérnek tanácsot a különböző brit hatóságokkal támadt konfliktusok rendezéséhez is. Mi megpróbálunk ezeknek tőlünk telhetően eleget tenni. Nagyon részletes tájékoztatót találhatnak a honlapunkon

Mi kell ahhoz, hogy valaki munkát vállalhasson Nagy-Britanniában?

Ha valaki jól felkészülten akarja az életét megalapozni itt, ahhoz először is angol nyelvtudás kell. A legtöbb esetben szükséges hozzá valamiféle szaktudás, és valamilyen munkaszerződés is, amit vagy közvetlenül a munkáltatójával köt, vagy akár egy magyar munkaközvetítőn keresztül előzetesen beszerez.

Amikor valaki megérkezik Nagy-Britanniába, azzal,hogy itt fog élni és dolgozni, már nincs szüksége sem vízumra, sem tartózkodási engedélyre, ám a munkavállalónak regisztráltatnia kell magát. Ez mit jelent?

Tulajdonképpen a beutazás és az itt tartózkodás teljesen korlátlan, csak érvényes személyi igazolvány vagy útlevél szükséges hozzá. Amellett, hogy a munkavállalás szabad, a munkaerőpiacot megnyitották az uniós tagok előtt, ám a brit hatóságok még 2004. május elsejétől bevezették a csatlakozó tíz, illetve nyolc ország számára (Málta és Ciprus ez alól kivétel) a munkavállalói regisztrációs kötelezettséget. Ez azt jelenti, hogy a Brit Belügyminisztériumnál a munkaviszony kezdetétől számított 30 napon belül regisztrálni kell magunkat, munkavállalóként. Ez ma 90 fontba kerül, és be kell küldeni hozzá az érvényes személyi igazolványt vagy útlevelet is. Kevesen tudják, hogy ez az első harminc napon belül kötelező. Aki ezt nem teszi meg, az illegális munkavállalónak minősül, még ha ennek különösebb jogi következményei nincsenek is. Azt még kevesebben tudják, hogy ez azért fontos, mert később számos juttatás ezen a regisztráción alapul, illetve ettől függ. A brit hatóságok eredetileg öt év után meg akarták szüntetni ezt a regisztrációs kötelezettséget, de tekintettel az itteni munkaerő-piaci helyzetre, a hatalmas munkanélküliségre, továbbra is fenntartják azt.

Vagyis ez azt jelenti, ugye, hogy ha valaki később munkanélküli segélyre, szociális támogatásra vagy bármi más olyan juttatásra szorul, amit a brit állam ad, akkor a regisztráció hiányában ezt nem kaphatja meg?

Pontosan így van. És ez különösen most, a válság idején számos magyar magánszemélynek, illetve családnak kellemetlen meglepetést okozott, mert abban a tudatban fordultak a brit hatóságokhoz, hogy minden további nélkül ezeket a juttatásokat meg fogják kapni, de mivel nem regisztráltatták magukat, a kérésüket elutasították.

Az új tagállamok munkavállalói számára Nagy-Britannia igen vonzó célpont volt. A gazdasági válság mennyire rendezte át a munkaerőpiacot? Magyarul: mennyivel csökkentek azon külföldiek esélyei, akik ezután szeretnének itt dolgozni?

Tulajdonképpen az említett tíz tagországból érkezők száma már egy évvel ezelőtt elkezdett csökkenni. A brit hatóságok negyedévenként tesznek közzé statisztikát, amely az érkező munkavállalók számát most az egy évvel ezelőtti felére teszi. Leginkább a lengyelek létszáma csökkent, a magyaroké és mondjuk a letteké kevésbé. Arról azonban nincsenek adataink, hogy hány magyar tér vissza innen Magyarországra, hiszen a távozáskor nem kell „kiregisztrálni”.
A magyar nagykövetség saját becslése szerint körülbelül negyvenezerre tehető azoknak a létszáma, akik az utóbbi öt évben regisztráltatták magukat, miközben azt is tudjuk, hogy egy jelentős réteg illegálisan dolgozik. Azt pedig nem tudjuk, hányan tértek haza.

Mik azok a tényezők, amikbe leginkább belebuknak az érkezők? Mire kell a legjobban vigyázni?

Hosszú a lista, néhányat mindenképpen érdemes megemlíteni. Az első, amibe bele lehet bukni, ha nem tudok angolul. Szoktak hivatkozni a magyar állampolgárok arra, hogy éjjeli műszakban banánt csomagolnak – ez az én kedvenc példám a kifogások közül. Mert persze egészen addig, amíg minden rendben zajlik, addig tényleg nincs probléma. De ha már hivatalos ügyeket kell intézni, társadalombiztosítási számot beszerezni, a regisztrációt elintézni, a munkaszerződést aláírni, akkor már érteni kell angolul. Tehát a nyelvtudást tenném első helyre.

A szerződés a második. Nagyon sokan jönnek ki úgy, hogy eleve tudják: illegálisan fognak dolgozni, ez pedig később sok gondot okozhat.

Legalább ilyen fontos, és talán ezt kellett volna elsőként említeni, hogy az indulás előtti időszak nagyobb odafigyelést és körültekintést igényel. Nagyon sokan az apróhirdetések közt vagy az interneten találnak állást, és sokan útra kelnek úgy, hogy nem győződnek meg arról, léteznek-e egyáltalán ezek a meghirdetett munkahelyek. Elindulnak, és nem rendelkeznek elég pénzzel. A kezdés itt néhány száz, ha nem néhány ezer fontos tőkét igényel. Élni kell, lakbért kell fizetni, közlekedni kell – ez mind nagyon drága ebben az országban. (És még ha minden jól megy is, a lakbér mellett letétet is kell adni, és az első fizetésre akár egy hónapot is várni kell.) Ezek miatt sok konzuli probléma adódhat.

És sokszor hallani arról is, hogy idejönnek emberek, majd a munkaközvetítésre és szállásfoglalásra hivatkozva pénzt kérnek tőlük, olykor becsapják őket, elszedik a pénzüket...

Igen, ez már a csalás kategóriája, és ennek is több válfaja van. Ha csak az utóbbi két évre gondolok, az egyik ilyen csalás-sorozat Magyarország keleti részéhez fűződik. Ott a munkalehetőségek szempontjából hátrányosabb helyzetű vidékeken megjelentek olyan valótlan álláshirdetések, melyekre több tucat magyar állampolgár pénzt fizetett be, ide kiutazott, majd pedig itt gyakorlatilag utcára került. Sok olyan csalással lehet találkozni, amire nincs is magyarázat: interneten meghirdetnek egy állást, azzal, hogy valaki várja a jelentkezőt a repülőtéren vagy a buszállomáson, aztán persze soha nem jelenik meg ott senki.

És amiről ritkán beszélünk, pedig létező probléma: én úgy hívom, hogy modern rabszolgatartás. Ez is több helyen létezik: amikor kicsábítanak kifejezetten halmozottan hátrányos helyzetben lévő állampolgárokat, akár hajléktalanokat, itt bankszámlát nyitnak nekik, majd elveszik a bankkártyájukat. Ha mód van rá, dolgoztatják őket és a pénz nagy részét elveszik tőlük. Erre is sajnos egyre több példa van. És ahogy a válság miatt mind nehezebb munkát találni, olyan esetekkel is találkoztunk, hogy mivel munka nincs, bűncselekmény elkövetésére kényszerítik őket. Erről azért kell beszélnünk, mert bizony a kizsákmányolásnak ez a formája egyre terjed. Épp a napokban volt itt nálam két magyar állampolgár, akik vidékről szöktek meg. A bankkártyáikat elvették azok, akik dolgoztatták őket. Régebben legalább volt munka, ha csak segédmunka is – mostanában az a tapasztalat, hogy mivel munka nincs, vagy azonnal utcára kerülnek, vagy ott tartják őket, majd bűncselekmények elkövetésére, például lopásra kényszerítik őket.

A csalások másik fajtája – és ilyen is volt már – hogy munka is van, le is dolgozza az illető, csak épp nem fizetik ki. Ezekben a történetekben az a legszomorúbb, hogy általában magyarok követik el magyarok rovására.

Tehát bármilyen szájbarágósan is hangzik: ne induljon el senki úgy, hogy szerződés helyett egy mobiltelefonszámot tud csak, és egy ígéretet kapott, hogy majd várják. Az útlevelét és a bankkártyáját pedig ne adja oda senkinek...

Igen. És még valami, ami sok félreértés forrása. Önmagában az, hogy valaki otthon nehéz szociális vagy anyagi helyzetben van, az még nem alapozza meg az itteni munkavállalás sikerét. Nyelvtudás nélkül nem lehet elindulni, bármilyen nehéz. Hiába van öt gyerek, hiába nincs kereső a családban, itt sem lesz jobb a helyzet. Itt is nagyon nehéz a munkanélküliség miatt elhelyezkedni. A nyelvtudásra pedig azért térek vissza állandóan, mert anélkül kiszolgáltatottá válik az állampolgár.

Nagy-Britanniában tavaly óta folyamatosan növekszik a munkanélküliség, és a szakértők úgy ítélik meg, hogy a mélypontot még nem érte el. A szálloda- és vendéglátóiparban például egyenesen arra számítanak, hogy a jövő év még legalább ilyen nehéz, de lehet, hogy nehezebb is lesz. Ezért érdemes nagyon megfontolni az itteni munkavállalást és gondosan felkészülni indulás előtt.