“Ne lehessen molesztálni az embereket!”

Történtek ugyan előrelépések – például a 20 százaléknál nagyobb lélekszámú nemzetiségi lakosság esetén a kétnyelvű helységnévtáblák megjelenése –, de főleg a korlátozások és a megszorító intézkedések váltottak ki negatív visszhangot az érintettekből. Mi a mai helyzet, és hogyan képzelik el ebből a kibontakozást a magyar és más szlovákiai nemzeti kisebbségek érdekeinek védelmét is felvállaló Híd–Most pártban – erről nyilatkozott lapunknak Pfundtner Edit alelnök, a párt pozsonyi parlamenti képviselője.

- Mennyiben különbözik a ma érvényes szlovákiai nyelvtörvény attól, amit először fogadtak el a Szlovák Köztársaság függetlenné válása után?

- Szigorúbb. Az eredeti nyelvtörvényhez viszonyítva a 2009-ben végrehajtott módosítás olyan területekre is vonatkozott, amelyekben ennek semmi értelme nem volt – erőteljesen beleszólt a magánszférába, ezen felül több megszorító kötelezettséget is bevezetett: például a történelmi emlékművek feliratai vonatkozásában. Ezeken, ha addig nem volt, szlovák nyelvű feliratot is el kellett helyezni még akkor is, ha ezzel az emlékmű jellege, értéke csorbult volna. Ide sorolhatók továbbá az olyan nyelvhasználati előírások, amelyeknek fura értelmezésük lehetett és volt is, így a beteg és az orvos közti párbeszéd, vagy a magyarul egyébként beszélő rendőr és a magyar ajkú polgár közti beszélgetés, hivatali közlés nyelve. Paradox módon a módosítás úgymond puhított is: megengedte például kommersz magyar nyelvű rádiók üzemeltetését. Aminek 15 évvel a frekvenciapiac elosztása után még szimbolikus értéke sem maradt nagyon.

– Milyen okok vagy ürügyek nyomán került sor a legutóbbi változtatásokra?

– A 2009-es Fico-féle törvénymódosítást erőfitogtatásként értelmezem – leegyszerűsítve: ’mi majd megmutatjuk a magyaroknak!’. A jelenleg érvényben lévő nyelvtörvénynek nemcsak tartalmi hibái és hiányosságai vannak, hanem elszomorító a felvezetése is. A törvény beharangozása, felvezetése és a körülötte lévő vita világosan tükrözte a politikai elitek álláspontját, miszerint a törvény nem a szlovák nyelvet védi, hanem a kisebbséget korlátozza, mégpedig elsősorban csak egy kisebbséget, a magyart. Ez volt a törvény talán legártalmasabb felhangja.

– Mely pontokat érzi magára nézve különösen sértőnek a szlovákiai magyarság?

– A magánélettel is összefüggő nyelvhasználati jogok korlátozását a jelen hatályos törvényben, de általában azt a szándékot, amely a magyar nyelvet konyhanyelvvé degradálja, kizavarná a közéletből és idővel a nyilvános használatból is.

– Mennyiben felel meg az igazságnak az a szlovák nacionalista körökben különösen gyakran hangoztatott vád, hogy a magyar többségű régiókban a szlovákság nyelvi diszkriminációtól szenved? Hogyan ítéli meg a felvidéki magyarság szlovák nyelvtudásának állapotát?

– Ha nyelvi diszkriminációnak tekintjük azt, hogy két magyar ember beszélgetését egy szlovák ajkú polgártársuk nem érti, akkor akár lehet igaza e felvetésnek, de hát a diszkrimináció nem erről szól. A szlovákiai magyarság szlovák nyelvtudása nagy általánosságban elfogadható, kommunikációra, egymás megértésére alkalmas tudás, érettségizett polgárok esetében akár kimondhatjuk, hogy közérthetően bírják a nyelvet írásban és szóban. De ne feledjük, sokan úgy, mint idegen nyelvet. A szlovákiai magyar értelmiség és a közéletben, közszolgáltatásokban dolgozó emberek nyelvtudása pedig simán felér a szlovák ajkú polgárokéval, sőt néha annál gyakran magasabb szintű.

– Mit javasol a Híd-Most párt vezetése a jelenlegi nyelvtörvénnyel kapcsolatban? Elvetik mindenestől, vagy módosításokkal elfogadhatóvá lehetne tenni? Ha igen, melyek lennének ezek a módosítások? Ha nem, mi az Önök javaslata?

– Mi azt akartuk-akarjuk elérni, hogy az embereket ne lehessen molesztálni, esetleg üldözni
nyelvhasználati ügyekben, tehát hogy bizonyos dolgokat a törvény egyáltalán ne szabályozzon, bizonyos esetekben pedig ne lehessen polgárokat büntetni, illetve hátrányos helyzetbe hozni. Ezt a koalíciós módosítás eléri. Tehát a magyar ajkú polgár igenis beszélhet a rendőrrel magyarul – a közszolgáltatásokban használt nyelvet nem szabályozná a törvény. Maradtak viszont behajtható és büntethető passzusok: az emberi élet, egészség, biztonság és vagyon veszélyeztetése esetében a nyilvános közlendők államnyelven való kötelező feltüntetéséhez koalíciós partnereink ragaszkodtak, ezt elfogadható kompromisszumnak találtuk. Koalíciós partnereink viszont ennek fejében elfogadhatják majd azt is, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény, amely most készül, ne csak megengedje, lehetővé tegye a kisebbségi nyelvhasználatot hivatali eljárásban, hanem azt a közintézmények számára bizonyos feltételekkel kötelezővé is tegye, behajthatóan és büntethetően.

– Mikorra várható, hogy a Radicová-kormány kialakítja a maga törvényjavaslatát, majd a pozsonyi parlament dönt a kérésről?

Úgynevezett első olvasatba kerül a törvény ebben az ülésszakban, majd jöhet a második olvasat, ott nyílik lehetőség a módosító indítványokra – ezt a következő ülésszakra várjuk. Feltehetően a törvény egészéről még az idén szavazunk a szlovák parlamentben.