Mire költi a kormány a beszedett adót?
George Osborne, brit pénzügyminiszter meglepő lépésre szánta el magát. A költségvetés bemutatásával egyidejűleg bejelentette, hogy a jövőben minden brit adófizető személyre szóló, részletes kimutatást kap arról, hogy a nehezen megkeresett jövedelme után befizetett adóját, mire költi a kormány. Sokaknak meglepetést fog okozni az elszámolás.
A névre és személyre szóló (ld. balra) elszámolás egy banki kimutatáshoz fog hasonlítani a tervek szerint. Olvasható lesz benne az illető jövedelme és az abból fizetett adójának összege, elsősorban a személyi jövedelemre levont adó és az egészségbiztosításra befizetett 22,63 százalékos járulék. A Pénzügyminisztérium szerint „helyes, ha az emberek megtudják, mennyi adót fizettek be és azt a kormány mire költötte el.”
Sokan meg fognak lepődni, hogy mekkora összegek mennek el jóléti kiadásokra, adósságtörlesztésre és bürokráciára. Az adóhatóság által kiszámított próbakimutatás szerint, melyet a 2011-2012-es év alapján kalkuláltak, a kormány legnagyobb kiadása a jóléti költségekre megy el. Egy brit alkalmazott évi átlagfizetése 25 200 font, melyből 5 702 font személyi jövedelemadót és 22,63 százalék egészségügyi biztosítást fizet. Ebből az összegből 1 901 fontot jóléti kiadásokra költ el a kormány. Ide tartozik többek között az egészségügy (991 font), az oktatás (743 font), a védelem (329 font) és a közbiztonság (283 font). A számítások azt is kimutatják, hogy az átlagadózó évi 363,12 fontot fizet az ország adósságának kamattörlesztésére.
Természetesen a kormány által bevezetni kívánt adóelszámolás korántsem teljes, hiszen érthető okokból nem szerepelnek benne az üzemanyagra kivetett közvetett adó, sem az alkohol és dohányáru után fizetett adó. Nem mutatja az áfából származó bevételt sem, amelyet tavaly emeltek fel 17,5 százalékról 20 százalékra.
A névre és személyre szóló kimutatás nem tartalmazza Nagy-Britannia uniós befizetéseit sem, mely 2011-ben 18 milliárd font (6 539 580 000 000 forint), azaz, napi (!) 50 millió font (mintegy 18 165 500 000 forint) volt. A szigetország – hasonlóan például Németországhoz, Franciaországhoz, Olaszországhoz vagy Svédországhoz – azok közé az országok közé tartozik, amelyek többet fizetnek be az EU közös kasszájába, mint amennyit kivesznek belőle (nettó hozzájárulók).
A befizetett és a visszakapott összegek fennmaradó különbözetéből támogatja az unió a szegényebb, rosszabb gazdasággal bíró, fejletlenebb és felzárkóztatni kívánt országokat – mint például Portugáliát, Görögországot vagy Magyarországot. Ezek az országok – tudvalevőleg – kevesebbet fizetnek be, mint amennyit visszaigényelnek és kapnak a különféle alapokon keresztül (nettó haszonélvezők).
Háztartásokra lebontva a britek évi 440 fontot (közel 160 000 forintot) fizetnek az EU-tagságukért, amelyből csak 312 fontot (mintegy 113 000 forintot) kapnak vissza.
Bár a kormány tervezett elszámolása nem terjed ki mindenre, mégis hozzávetőleges képet nyújt minden adófizető számára, hogy a kormány mire költi az általa befizetett adót és hazája mennyit fordít – többek között – a nettó haszonélvező országokra, Fideszes szóhasználattal élve: a „gyarmatokra”.
A brit kormány és az adóhivatal tervei szerint 2014-től minden adózó kézhez kapja a nevére szóló elszámolást.
