Mi újság?

Az újság szerint a birodalmi kormányzó diktátor volt, aki lepaktált a fasizmussal, és Magyarországot belevitte a Szovjetunió elleni háborúba. Ma ismét emlékműveket állítanak neki. Persze ha Magyarországot minden jó szelleme elhagyta, akkor csak a rosszak maradnak neki. Horthy a maga korában revizionista volt, ezért ideálisan beleillik a mai magyar revizionisták történelemképébe. A Nagy-Magyarországért harcolt, amikor a magyarok nem éppen nagy időket éltek át.

A gyömrői önkormányzat pedig igencsak sokatmondó intézkedést hozott, amikor úgy határozott, hogy a fess, ám rettegett Horthyról nevezik el a főteret. Azóta a jelenség járványszerűvé vált. Lásd Kerekit, ahol szobrot állítottak neki, vagy vegyük Debrecent, ahol a református gimnáziumban a püspök fenntartotta magának a jogot az emléktábla felavatására. Egyre gyakrabban jön létre sajátos szövetség az ultrakonzervatív klerikálisok, a szélsőjobboldali Jobbik, antiszemita csoportok és Fidesz-képviselők között, hogy olyasvalakinek a rehabilitálásán ügyködjenek, aki különösen alkalmasnak tűnik a magyar érzelmek kivetítésére. Horthy politikai életútján végighúzódik az erőszak, a zsidók, kommunisták és szocialisták elleni fehérterrortól a több százezer zsidó 1944-es meggyilkolásáig és elhurcolásáig; a történészek vitatkoznak azon, hogy mekkora személyes felelősség terheli mindezért. A végén nyíltan felszólalt a deportálások ellen, de antiszemita, tősgyökeres nacionalizmusa fatálisan illeszkedik az új, jobboldali történelemértelmezésbe. Tíz évvel ezelőtt még Rákosival és Szálasival együtt a történelem leggusztustalanabb politikusai közé tartozott, ma e tekintetben kézzelfogható a változás, amit már régen nemcsak a Jobbik szorgalmaz.