Mert Bugár – lebo Bugár
Ezzel az egyszerűnek tűnő, ám hatékony jelszóval hívták fel a szlovákiai magyar és szlovák választók figyelmét a kampány utolsó szakaszában a Híd párt óriásplakátjai arra, miért kell ezt az új politikai erőt bejuttatni a parlamentbe.
Hogy a toleranciát, a tisztességet, az együttműködést képviselik, valamint van tehetségük, erejük, támogatottságuk és koalíciós potenciáljuk, azt a kampány első szakaszában hirdették szlovákul és magyarul. Ám a politika iránt csak kicsit is érdeklődők tudják, hogy Bugár Béla legalább egy évtizede a legnépszerűbb szlovákiai politikusok egyike. Neve tehát védjegy. Az volt a Magyar Koalíció Pártjának elnökeként, s ez lett a Híd esetében is. A 11 hónapos párt sikerét rajta kívül a választóknak küldött pozitív üzenetek és a szlovák jobbközép pártokkal való együttműködés nyílt vállalása hozta meg. Ezért kapott a párt 8,12 százalékot, ami 14 helyet jelent a 150 tagú Nemzeti Tanácsban, maga Bugár pedig csaknem 138 ezer úgynevezett preferenciakarikázást. Erre ugyan listavezetőként nem volt szüksége, ám a választók valószínűleg így akarták kifejezni iránta érzett rokonszenvüket.
Összehasonlításképpen: Csáky Pál, az MKP elnöke és listavezetője 52 600 „karikát” kapott. Ez is szép, csak épp semmit nem javított a párt rossz eredményén, a 4,33 százalékon, amire senki nem számított. Hiszen egy tavaszi felmérés szerint a megkérdezett szlovákiai magyarok fele az MKP-ra szavazott volna, és csak 28 százalékuk a Hídra.
S hogy mi történt a választásokig? Mi okozta a Magyar Koalíció Pártjának bukását? Politikai elemzők egybehangzó véleménye szerint elsősorban a kettős állampolgárságról szóló törvény, amelyet Szlovákiában az MKP nem tudott kezelni. Nem nyugtatta meg a kedélyeket, épp ellenkezőleg: képviselői kijelentették, elsőkként ragadják meg ezt a lehetőséget. Álláspontjukat Csáky nem a szlovákiai médiumokban próbálta megvédeni, nagy ívben elkerülte őket, hanem inkább a Duna Televízióból üzente meg, mit kell majd tenniük a választóknak.
Sokat ártott az MKP-nak a Híd folyamatos támadása, az oda távozott képviselők leárulózása, de az is, hogy közben elfelejtette saját programját hirdetni.
A „hűség pártja” jelszó gyengének bizonyult, nem tudta ellensúlyozni az elöregedő és radikalizálódó pártról kialakult képet. S végül hibásnak bizonyult a pártnak az a taktikázása is, hogy nem zárta ki egyértelműen a Ficóval való együttműködés lehetőségét a választások után. Mindez együttvéve elriasztotta az MKP szavazóinak egy jelentős hányadát, és átsegítette őket az ellenfélhez, a Hídhoz.
A választás másnapján az MKP vezetése lemondott, a napokban összeülő országos tanács dönt a tisztújító kongresszus mielőbbi összehívásáról. Csáky szerint a regionális politikára fognak összpontosítani, és felkészülnek az őszi önkormányzati választásokra. Gyenge szereplésüket pedig annak tulajdonította, hogy a választók változást akartak, ezért szavaztak be egy új szlovák pártot is (Szabadság és Szolidaritás Pártja) a parlamentbe.
Azt Berényi József alelnök ismerte el, hogy az MKP hibázott, rossz volt a kommunikációja, s hogy parlamenten kívüli pártként nem lesz könnyű dolguk. Bár ő sem felejtette el hozzátenni, hogy a Híd 14 honatyájának fele szlovák, s hogy ilyen kevés magyar képviselő 1990 óta nem volt a szlovák parlamentben. Talán érdemes lenne számba venni, kiknek kellene ezért vállalniuk a felelősséget.
