Mennyivel ügyesebb volt a Fidesz...

Az MSZP elnök asszonyával készített interjú befejező mondata: „Most pedig azt nem fogjuk hagyni, hogy úgy érezze a baloldali választó: mindenki mindenről beszél, csak éppen őhozzá nem szól senki.” (Fordulat, 2009. július 9.)

Ez valóban jó lenne, csak ehhez óvatosabban kellene fogalmazni. Például nem szabadna olyat mondani, hogy „a baloldali szavazóbázis az alsó középosztály és a tőle kicsit lejjebb lévők”. Gondoljuk csak meg! Ki az, aki büszkén kihúzza magát, és azt mondja: „Én az alsó középosztályba tartozom, vagy annál kicsit lejjebb.” Senki.

Mennyivel ügyesebb volt a Fidesz, amikor odabiggyesztette neve mellé a polgári jelzőt. Ezt bárki szívesen vállalhatta.

Aztán a bizonytalanság! „Keressük meg, mit jelent a világban most baloldalinak lenni.” „Ki-ki mondja el, milyen pártot szeretne. Nemcsak szellemi-kulturális, hanem morális értelemben is.” Ilyen mondatokból a baloldali szimpatizáns is azt szűri le: kilenc hónappal a választások előtt fogalmuk sincs, mint akarnak.

Nem beszélve az olyan mondatszörnyűségről, amelyet az ország második közjogi méltósága mondott: „Az MSZP eddig egy harmadikutas szociáldemokrata doktrína értékrendjét jelölte meg kizárólagos modernizációs iránytűnek, az erre épülő gazdasági és államszervezési gyakorlat lényegében a neoliberalizmus fékezett habzású változata volt.” (Népszabadság, 2009. július 11.) Tetszenek érteni?
Mennyivel érthetőbb szövegeket mond az ellenzék!

1. A válságot a kormányváltás oldja meg.

2. Az MSZP hazudik.
3. Brutális megszorítások következnek.
4. A baloldal rárontott a nemzetre.
5. Megvédjük a turulszobrot.
6. Megszüntetjük a vagyonadót.
7. A haza nem lehet ellenzékben.
8. Szigorúbb büntetést a bűnösöknek.
9. Készek vagyunk a hatalomra.
Ezek tőmondatok. Igazság- és valóságtartalmuktól függetlenül érthetőek, világosak. Az érthetőség sokak szemében már majdnem igazság. Vagy tán egészen az.

Láng Róbert
Budapest