Menjünk mind a pokolba!

2001-ben azt hittük, örökre leszámoltunk a gonosszal Baal képében, amikor a Diablo II: Lord of Destructionben kivégeztük Diablo édestestvérét is. A megmételyezett Világkő elpusztításával Tyreal arkangyal végre békét hozott Sanctuary világának és egy idő után mi is lelkünkben békével raktuk fel a polcokra a Diablo 3-mat és kiegészítő lemezét, a Lord of Destructiont, hogy ott porosodjon, átadva magát az enyészetnek. A gonosz azonban nem felejt, elpusztíthatatlan és persze a Blizzard sem feledkezett el rajongóiról.

A Diablo III elején a jó öreg Decard Cain a régi Tristram városának lerombolt katedrálisban régi, poros könyvek között kutat, az Idők Vége után, amikor egy csillag zuhan alá az egekből, teljesen szétzúzva a katedrálist, miközben Leah, Cain csinos és fiatal unokahúga döbbenten, kétségbeesve és tehetetlenül nézi, ahogy a nagybácsi a csillag becsapódása nyomán keletezett tátongó, lángoló űrbe zuhan. Azonban a becsapódás csak a kezdete azoknak a borzalmas eseményeknek, amelyek Sanctuary világát ismét lesújtják: élőhalottak, túlvilági démonok és emberi agy számára szinte felfoghatatlan szörnyetegek áramolnak tömegével, hogy elpusztítsák az emberiséget. Szerencsére öt darab hős – no meg a kedves játékos, aki kiperkálta a játék borsos árát – felveszik a harcot sátáni hordával.

Mondd, Te kit választanál?

A barbár, a szerzetes, a varázsló, a démonvadász és a voodoo pap (angolul: witch doctor) mind az öten teljesen másfajta karakterek, tömérdek speciális képességgel, rúnákkal és milliónyi felszedhető, legyártható fegyverrel, melyekkel hatékonyan fel tudják venni a harcot a démoni erőkkel. Ezt persze már megszokhattuk, azonban a Blizzard ezúttal sokkal nagyobb erőt fektetett abba is, hogy jobban azonosulhassunk hőseinkkel. Az még csak a minimum, hogy végre férfit, vagy nőt is választhatunk, de ezúttal minden egyes karakternek másféle háttér sztorija is van, amelyet ráadásul még külön férfi és női hang is mesél el. További nyalánkság, hogy a felvonásokat (Act-eket) összefűző látványos átvezetők mellett a karakterek saját története külön kis könyvszerű kis videókban is folytatódik. De hogy a játék világába, illetve a történetbe való beleélés terén a Blizzard egy pillanatra se eressze el a játékos kezét, az események játék közben, a helyszíneken is zajlanak: fontos karakterek, vagy egyszerű NPC-k szólítanak meg, vagy egymással cserfelnek, sőt, hőseink követőikkel, vagy a csapatban lévő fontos karakterekkel is egyfolytában kommunikálnak.

A sztori is sokkal kidolgozottabb, mint az első két Diablo-é. Nem az átvezetőkön keresztül látható háttérsztorira gondolok, hiszen az a Diablo II-ben is profi volt, hanem a konkrét, játékbeli eseményekre, amelyeknek hősünk ezúttal végre igazán szerves része az előző résszel ellentétben. A beleélés tehát most maximális, amely talán a legfontosabb része bármelyik játéknak.

Démonvakítás

Mit sem érne a jobb sztori, ha még mindig Pixel Petiket kellene vezetni egy 2D-s világban, nem igaz? A Diablo 3 környezetének látványvilága egyszerűen pazar, aprólékosan kidolgozott katakombákkal, gótikus templomokkal és kastélybelsőkkel, középkori falvakkal, lélegzetelállító külső helyszínekkel. Mindezt megspékelik még az időjárásbeli effektusok is: a sivatagokban például a hatalmas homokviharokat látva szinte önkéntesen is hunyorítottam, hogy ne menjen homok a szemembe. A szörnyek most is hátborzongatóak, és még távolra kizoomolva is igazán részletesek. Egyedül az sajnáltam, hogy saját karakterünkre nem lehet rázoomolni a játékon belül, pedig mindig automatikusan próbáltam scrollozgatni az egérrel, lévén más játékban már megszoktam ezt a lehetőséget. No és azért azt is meg kell jegyeznünk, hogy a középkori fantasy témájú akció RPG-nél a legszebb grafikája még mindig a Witcher 2-nek van.

Jó képességűek

A profibb történetmesélés és vadiúj grafikus motor mellett hőseink képességrendszere is lényegesen átalakult. A szintlépések során ezentúl automatikusan kapjuk a skilleket, melyek közül hatot választhatunk ki, az egér két gombjára és négy billentyű elosztva. A régi fejlődésfa, amelyek ott sok akció-RPG koppintott le, tehát teljesen eltűnt, amely az old school arcok közül pár játékost elkeseríthet. Pedig szó sincs róla, hogy oda lenne a komplexitás: a régi skillek mellé például a szintlépések során rúnákat is kapunk, amelyekkel párosítva újabb gyilkos és vizuálisan is látványos hatásokkal gazdagodik az adott skill. Ez például lehet egy olyan effektus, amely a démonvadász gyorslövéseihez tüzes nyilakat rendel hozzá és csökkenti a szörnyek támadásai kedvét (aggróját) is. Csak hogy a karakterfejlődés komplexitását kicsit érzékeltessük, nézzük meg a számokat: van ugye hatféle képességtípusunk, melyekhez szintlépéskor egymás után kapjuk a négy skillt, ezek mindegyikéhez pedig öt rúnatípus tartozik! És akkor még nem is említettük a 3*15, tehát 45 passzív képességeket, amelyek között kapcsolgatva tudunk választani. A tömérdek lehetőség révén úgy alakítjuk játékstílusunkat, ahogy csak akarjuk: lehetünk például magányos harcosok, akik védekezésnél és támadásnál egyaránt megállják a helyüket, vagy egy állandó csapatban a többieket támogató kaszt, vagy épp ellenkezőleg tankoló, a többieket védő karakter. Persze az igazi kísérletezgetés csak akkor áll majd rendelkezésünkre, ha már összes képességet megkaptuk.

Ha én gazdag lennék...

Persze a képességek mellett most is épp ugyanolyan sokat számít, mit viselünk, és mi van a kezünkben. A szörnyek hulláiból, vagy ládákból, hordókból, titkos rejtekhelyekből szerzett tengernyi fegyver és páncél hat szintre tagolódik, alacsony szintűtől a legendásig. Emellett találhatunk olyan speciális cuccokat is, amelyet csak egy adott kaszt használhat, illetve most sem hiányozhatnak a kollekciók (setek) sem, melyek külön bónuszokat adnak és amelytől az igazi kockák megőrülnek tőle, hogy jaj, csak legyen meg már az utolsó darab, addig se aludni, sem enni, sem semmi mást sem tudok. Szerencsére az ilyen egyének számára is van megoldás: úgy hívják, hogy aukciós ház, ahol aranyért adni-venni lehet tárgyakat, és amelyet ugye a WoW-osok már régóta jól ismernek. Amit viszont NEM ismernek, az a valódi pénzt használó aukciós ház, melynek köszönhetően akár meg is gazdagodhatunk, vagy a gatyánk is rámehet – attól függően, ki hogyan szeret játszani és mi a fontosabb számára. A valódi pénzes aukciós ház etikai, illetve a játékmenetet befolyásoló káros, vagy pozitív aspektusaiba mi most nem mennénk bele, viszont annál inkább kíváncsiak vagyunk a ti véleményekre: szerintetek jó ötlet volt? Mindenesetre, aki utálja, az teljesen kihagyhatja, amit az a tény is megkönnyít, hogy mindkét aukciós ház a tényleges játékon kívül, a főmenüben található.

Mesterségem címere...

Az aukciós ház mellett kaptunk még egy WoW-ból ismerős lehetőséget is, ez pedig nem más, mint a mesterségek használata. Azért megijedni azt nem kell: nem kell marcona hősünkkel margaréta csokrokat szedni a mezőn egy-egy zombi lemészárlása közben, vagy egy bölömbika bőrét nyúzni, lévén a Diablo 3-ban csak kovácsmesterséget és ékszerészetet tanulhatunk. A megtalált tárgyakat különféle komponensekké is átalakíthatjuk, melyek az újabb tárgyak készítéséhez szükségesek. A mesterség megtanulása sok-sok aranyba kerül és sajnos a WoW-val ellentétbena tárgyak legyártása során sem fejlődünk, ami így azt jelenti, hogy nagy részüket teljesen felesleges elkészíteni, lévén úgyis találunk jobb tárgyakat kalandjaink során. Ez az új lehetőség tehát kicsit olyan, mint a jól ismert Mátyás királyos mese: kaptunk is mesterséget, meg nem is.

Persze mit érne a sok fegyver, páncél, harci fortély és mágia, ha maga a harc nem lenne élvezetes, nem igaz? Bár a játékmenet gyökerei persze nem változtak, a Diablo 3 azonban mégis rengeteget fejlődött három téren: látványvilág, dinamika és innováció. A szörnyeket például környezetünk lerombolásával is lerombolhatjuk: például egy leomló falfelület, vagy aláhulló hatalmas csillár bevetésével. Emellett bizonyos karakterek olyan skilleket is kaptak, amelyek kicsit az akciójátékokra emlékeztetnek: az egyik ilyennel a démonvadász például akrobatikusan ide-oda gurul, cigánykereket hányva, mint valami konzoljáték hős. Emellett a stratégiáknak, a megfelelő csapatösszeállításnak is nagyobb szerepe van.

Apropó „csapat”: a Diablo 3-ra maximálisan igaz, hogy másokkal együtt sokkal szórakoztatóbb, mint magányos harcosként kalandozni. WoW-ból, StarCraft 2-ből ismerős BattleNetes haverjainkat folyamatosan láthatjuk, amint ki-be lépnek, és könnyedén behívhatjuk őket a játékba, vagy az ő pályájukra is beléphetünk. Ami nem változott, az a négy játékosra limitált mód, tehát azért ezen a téren sem törekedett a Blizzard a WoW-feelinget majmolni.
Ez pedig jellemző a Diablo 3 egészére is, lévén a Blizzard a változtatások ellenére is megőrizte a fókuszt az eredeti, echte diablós játékelemeken. De hát végül is ezért szeretjük a Diablót nem igaz?

Herpai Gergely (BadSector)