Megkérdezték a bécsieket
Három napon át adhatták le voksukat a bécsi állandó bejelentéssel rendelkező osztrákok, illetve EU-polgárok öt olyan kérdésben, amelyről a városvezetés kikérte véleményüket. Az első tanulság: a kérdések csak kevesek érdeklődését keltették fel, a válaszok pedig egy kivétellel népszavazás nélkül is borítékolhatók voltak. A három nap alatt a választásra jogosultak mindössze 25 százaléka zarándokolt el az e célból felállított konténeres szavazóhelyiségekbe, ami az ellenzék szerint a városvezetés kudarca. A levélszavazatok titkait csak 10 nap múlva ismertetik, ám az eredmény már e kevés voks alapján is borítékolható.
Majdnem teljes az egyetértés abban, hogy házmesterekre szükség van. Talán kevésbé lett volna egyöntetű a válasz, ha nem ilyen szokatlanul kemény, havas télben kérdezik a néptől, állítsák-e helyre a pár éve megszüntetett intézményt. Most azonban, amikor hó és jég borítja az épületek előtti járdákat, miközben egy még Mária Terézia idejében hozott törvény takarításra kötelezi az ingatlanok tulajdonosait, egyértelmű, hogy mindenki sóhajtozva sírja vissza a 2000 előtti boldog időket. Akkor ugyanis minden háznak bentlakó, munkaviszonyban álló házmestere volt, akinek munkakörébe tartozott a takarítás, javítás éppúgy, mint a lakók panaszainak meghallgatása. Amióta tíz éve az intézmény megszűnt, sok helyen közös gondnokok intézgetik egyszerre több ház ügyeit, és bizony ez nem vált be.
A városvezetés most időszerűnek tartotta megkérdezni a lakosokat, akarják-e visszaállítani ezt a régi kényelmet – a népszavazás bírálói szerint ilyen kérdést feltenni felesleges, a válasz programozható.
Ahogyan az is várható volt, hogy ugyanilyen vehemenciával utasítják el az úgynevezett City Mautot, a belvárosi behajtás megadóztatását. E tekintetben aligha lehettek kétségei a városvezetésnek, talán ezzel is magyarázható, hogy a kérdést a részletek pontos kidolgozása nélkül tették fel. Így még csak sejteni sem lehetett, vajon kizárólag a belvárosba, a Ringen belüli részre behajtani óhajtó autósoktól szednék az útadót, avagy már a Gürtel övezte, jóval több kerületet átfogó városrészekre is csak a sarc lefizetése ellenében lehetne gépkocsival behajtani. A tervet egyébként nemcsak az autósok ellenzik, a szakemberek sem tartják megvalósíthatónak. Gond lenne az ellenőrzés, és anyagilag sem érné meg, hiszen így nem lehetne parkolási díjat is felszámolni. A terv elutasítottsága nagyjából ugyanolyan arányú, mint amilyen a házmesterek visszakövetelése.
Egyértelműen helyeslik a bécsiek azt az ötletet, hogy harci-kutyája csak eb-tartási bizonyítvánnyal rendelkezőknek lehessen. A már meglévők gazdái egy éven belül kötelesek lennének elvégezni a megfelelő tanfolyamot, és kedvencüket csakis sikeres vizsga esetén tarthatnák meg. Az új tulajdonosoknak három hónapon belül kellene letenniük a vizsgát. Ám nemcsak a tulajdonosokra vonatkozik a kötelezettség: ilyen veszélyes fajtájú kutyát – rotweillertől a pitbullterrierig összesen 13 fajtát – csakis a megfelelő képzettséget igazoló bizonyítvánnyal rendelkezők sétáltathatnának a bécsi közterületeken.
Az egész napos iskolát is sokkal többen látnák szívesen, mint ahányan ellenezik. Ez az oktatási forma nem újdonság, több bécsi intézményt már átállítottak ilyenre, ám működésük esetleges, illetve nincs belőlük minden kerületben. A kérdés arra vonatkozott, vajon szeretnék-e az érintettek, ha mindenki számára elérhető közelségben lenne ilyen iskola.
A voksok első kiértékelésével szemben mégis a metróhálózat egész éjszakai működésére szavazók győztek. Itt a péntek és a szombat éjjeli üzemről lenne szó, ami persze nem csekély pluszköltséggel járna. Az elképzelés megvalósítása évi ötmillió euróba kerülne. Eleinte félóránként, később 15 percenként követnék egymást a szerelvények. A nemmel szavazók többsége nem tekinthető véglegesnek, a levélszavazatok kiértékelése után változhat a helyzet. Ha a végeredmény a levélszavazatok beérkezése után sem változik, vagyis a lakosság kéri ezt a szolgáltatást, akkor fél éven belül valósággá válhatna a péntek-szombat éjszakai metrózás.
Egyelőre a politikusi csatározások középpontja a részvételi arány, végtére is a szavazati joggal rendelkező 1 144 877 bécsi közül személyesen mindössze 281 145–en tettek eleget a felhívásnak. A Bécsben kormányzó szocialisták a közvetlen demokrácia diadalát ünneplik, az ellenzék a rosszul feltett kérdéseknek tudja be a szerinte egyértelmű kudarcot.
További cikkeket olvashat Ausztriáról a
Szervusz Ausztriahonlapon