Még egy nemzedék, és a fehérek kisebbségben lesznek Amerikában
Fél éve kaptuk a 168 Órától a kérdést: ki nyerhet? Többségünk Barack Obamának adta az esélyt, jómagam határozottan.
Nem volt persze nehéz. A mindenható televízió korában egy intelligens, képzett, ragyogóan szónokló, vonzó külsejű férfi eleve előnyben van nemzedékkel idősebb vetélytársával szemben, akit megtört a sebesülés, majd a hat évi kemény vietnami fogság.
Előnyben volt, annak ellenére, hogy nem fehér a bőrszíne.
Azért is tűnt győzelme nagyon valószínűnek, mert kitűnő politikai ösztönével ráérzett, mit vár a kor, a választói többség. A szerény intellektuális és politikai képességű ifjú Bush regnálásának évei után a többség valóban változást akar. Az oly hazafias (bizony, „nacionalista”) átlag amerikai azt szeretné, ha nem csak erejét félnék, bőségét irigyelnék, de erkölcséért tisztelné is a világ az országát.
A hazugságokra épített és feleslegesnek bizonyult iraki hadjárat, az önös szándékairól tárgyalni még szövetségeseivel sem hajlandó politika elidegenedést hozott. S „erkölcsös” volt-e a szegényebb tízmilliók egészségével, a környezet védelmével alig törődő, a tehetőseket és a fundamentalista bigottokat pártoló konzervatív kormányzás?
Barack Obama új kezdetet ígért, s a korábban a világban oly népszerű és irigyelt amerikai ideálhoz való visszatérést hirdette, mégpedig egy széles összefogás jegyében, színtől, rangtól, pártállástól függetlenül.
Még egy nemzedék, és a fehérek kisebbségben lesznek az általuk alapított államokban. Mindenfajta színesek nagy többsége máris a feketére szavazott – de sok millió fehér is. Jelképesen: a jövőre.
Barack Obama harvardi arisztokratizmusával John F. Kennedyt idézi, színével Martin Luther Kinget. Történelmi ígéret, történelmi kockázattal. Nemcsak azért, mert az alkotmányos szabad fegyverviselés országában agyon is lőhetik, mint azokat. Hanem, mert a kör négyszögesítésével kell megpróbálkoznia: megbirkózni a gazdasági világválsággal, két háborúval, kiegyezni az izmait próbálgató Oroszországgal, szembenézni az új kihívóval, Kínával. S akkor népe reményeit még nem is említettük.
Magyar érdek is, hogy legalább részben sikerüljön, amit oly ékesszólóan megígért. Szurkoljunk neki.