Magyarok német, németek magyar egyetemeken

A német csereszervezetnek világszerte 14 nagyobb kirendeltsége van és 51 tájékoztató központjának egyike a budapesti. Az viszont egyedülálló, hogy a magyar fővárosban működik az egyetlen németül oktató, Andrássy nevét viseli egyetem a német nyelvterületen kívül. Az ugyancsak egy évtizede költözött a pompásan felújított Festetich-palotába s működését vendég-tanárok kiküldésével, német hallgatóknak nyújtott ösztöndíjakkal azóta is támogatja a DAAD. A szervezet jelenleg évente közel 400 millió euróból gazdálkodik és igen széles körben támogatja a trudományos képzést, a cserét. Tavaly vagy 42.000 külföldi érkezett német felsőoktatási intézményekbe: egy, vagy több szemesztert ott töltő diákok, disszertációjukon dolgozó doktoranduszok, kutatók, vendég-professzorok. Egyidejűleg 26.000-nél több német tanult, kutatott öt földrészen – többek között magyar egyetemeken is. Kevesen tudják, hogy a Berlini Művészprogram mögött ugyancsak a DAAD áll. Az amerikai Ford-Alapítvány háború utáni munkáját folytatva általában mintegy 20 jeles külföldi alkotó: írók, képzőművészek, muzsikusok élhetnek, dolgozhatnak egy évig gondtalanul Berlinben. Köztük volt a hetvenes években Konrád György ás Szabó István, 1993-ban Kertész Imre.

Stefan Hase-Bergen, a DAAD központjának képviselője arról szólt, hogy már évtizedek óta igen magas színvonalúak a német-magyar felsőoktatási kapcsolatok, hiszen csak a hivatalos egyetemi kooperációk száma 530 körül jár és a csere távolkról sem egyoldalú: százával tanulnak nálunk német diákok, túlnyomórészt az orvosi és a fogorvosi karokon. Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára egykori DAAD-ösztöndíjasként is beszélt, ám még a „hőskorból”: a 80-as években csak Richard von Weizsäcker német államelnökhöz fordulva tudta elérni, hogy a hatóságok engedélyezzék a fiatal germanista kiutazását a Hamburgi Egyetemen kapott ösztöndíjra.

Féltek a magyaroktól – most toborozzák őket

Prőhle szerint akár emléktáblát lehetne állítani Budapesten „az ismeretlen német adófizetőnek”, olyan jelentős segítséget nyújtott és nyújt a szervezet. Az államtitkár egyébként felidézte, hogy Magyarország uniós felvétele után milyen heves volt a tiltakozás Németországban a munkaerőpiac megnyitása ellen az új tagok, köztük a magyarok előtt. Hét éves moratóriumot kötöttek ki, amely tavaly járt le – merőben más környezetben. Németország immár szervezetten toboroz munkaerőt, mérnököket, informatikusokat, orvosokat és másokat, ami Magyarország számára veszélyes fejleményeket jelent. Míg neki, ösztöndíjasként, tanulmányai lezárása után 10 napon belül el kellett hagynia az országot, a ma ott tanuló magyar fiatalok tetszésük szerint dönthetnek. Helyzetünket nehezíti, hogy míg korábban sok szlovákiai, romániai magyar értelmiségi települt át az anyaországba, most már azok is inkább a kitűnő lehetőségeket kínáló német állásokat pályázzák meg. Az EU új tagállamaiból évente másfél millió ember vállal munkát a nyugati tagállamokban. Magyarországról 2012 első felében kereken 50.000-en mentek dolgozni Németországba – 40 százalékkal többen, mint az előző év hasonló időszakában. Olyan folyamat ez, amely a magyarországi német vállalatoknak is rossz, hiszen azok egyre nehezebben találnak megfelelően képzett munkaerőt, szakembereket, csökken versenyképességük. Erről beszélt a tanácsozáson többek mellett a német tulajdonban lévő ELMŰ egyik vezetője is, s idézték a Budapesti Műszaki Egyetem felmérését: a végzősök 80 százaléka menne külföldre. Tapasztalatot szerezni – legalábbis egyelőre.

Németországnak az otthon képzetteken túl 8.000 orvosra lesz szüksége a következő öt évben – azért is, mert tőlük viszont a még jobban fizető Svájcba vándorolnak az orvosok. De honnan pótolják az orvoshiényt a magyarok? – tette fel a kérdést Prőhle. Ukrajnából, az arab országokból? S ha az egészségügyi ellátás tovább romlik – még egy okkal több lesz, Nyugatra menni dolgozni. Nyíltan kell mindezekről a problémákról beszélni, amelyek megoldására az Európai bizottság sincs felkészülve – így az államtitkár Németországban végzett egykori diáktársai előtt-